szerelem

Iringónak ma szerelmet vallott egy fiú. Aki már neki is régóta tetszik.
Furcsán érzem magam. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy megosztotta velünk, mindent elmesélt bizalommal, és mégis olyan hihetetlen, hogy az én kicsi lányom már ilyen nagy.
Annyira szépen mesélte el, zavarban volt, belepirult, leizzadt. És mégis a szavak, ahogyan mindezt megfogalmazta csodálatosan szépek voltak. " a puszi amit adott olyan doux-puha volt.."
Nálunk beigazolódik az amit Steiner a "gyermeki fejlődés Rubikonjának" nevez. Ahogyan Caesar- lehetetlenné téve a visszatérést - átlépte a Rubikont, úgy hagyják hátra maguk mögött visszahozhatatlanul gyermekkorukat a gyerekek kilenc- és tízéves koruk között. Először érzi teljes súlyával, hogy a világ nem ringatja olyan természetességgel a keblén, és , hogy már nem tartozik olyan magától értődően apjához és anyjához mint annak előtte. Olyan mintha most először sejtené meg saját sorsának "magára hagyatottságát" egyszeriségét, melyet csak önmaga teljesíthet be.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt is megélhettem, megtapasztalhattam vele.