Ma még utóljára elmentünk nagyon kedves homeopátiás doktornőnkhöz. Iringó születése óta járunk hozzá, nagyon a szívünkbe zártuk. Átéltük vele a gyerekbetegségeket, kórházat, Csongor születését és most Villőt is hozzá hordom. Annyira megnyugtató tudni azt, hogy ő van, hogy segít ha baj van. Nagyon fog nekünk otthon hiányozni.
Miután Villőt megméregette, megvizsgálta, Iringó következett. Rettenetesen élveztem, ahogy igazi nagylány módjára elmeséli, hogy milyen problémái vannak, és a kérdésekre is nagyon pontos válaszokat adott. Szinte bele sem kellet szólnom a csaknem háromnegyed órás beszélgetésbe.
Ilyenkor annyira büszke vagyok, rá és hihetetlen is, hogy már elmúlt kilenc éves. Szép látni, megélni azt, hogy hogyan nyílik ki az értelme, hogyan gondolkodik.
Ma reggel (éppen ennek a doktornőnek) ajándékot szeretett volna készíteni, ami nála szinte minden esetben rajzot jelent. Hosszú idő óta először vette elő a viaszkrétákkal teli krétakukacát és nagyon szép formarajzokat készített. Eleinte még gondolkodott, hogy hogyan is csináltuk mi ezt otthon, aztán már készültek is a rajzok. Ő is boldog volt, hogy újra a krétákkal rajzol, kicsit olyan érzésem volt, mintha azt mondaná, hogy most már elég volt ebből az isolából, itt az ideje, hogy újra a fontos dolgokra koncentráljak.
Ma mikor a doktornő megkérdezte, hogy örül-e, hogy hazamegyünk, ezt válaszolta: "azt szeretném, ha két Iringó lenne és akkor az egyik mindig itt tudna élni a másik pedig otthon."
Talán nem is tudom átérezni, hogy neki mennyire nehéz ez a kettős identitás. Itt született, nevelkedett 6 éves koráig majd két év otthon, mialatt teljesen beleilleszkedett abba a közegbe, majd újabb egy év itt, ami úgy telt el mintha el sem mentünk volna. Ő az aki tényleg azt mondhatja, hogy francia és magyar, minden téren. Mi pedig csak segíteni tudjuk, hogy ez ne egy teher legyen számára, hanem szabadság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése