2010. december 27., hétfő

ÓVODA FELHÍVÁS

"Keresek olyan Gyöngyös és Gyöngyös környéki családokat akik elég testi lelki és egyéb késztetést éreznek magukban arra, hogy közösen létrehozzunk és működtessünk egy személyiségközpontú, gyermekbarát, zöld óvodát."

Szerintetek érdemes feladni egy ilyen hirdetést a helyi ingyenes lapban? De komolyan?

2010. december 20., hétfő

Advent

Advent a keresztény kultúrában a várakozás ideje. Várakozni pedig annyit tesz, mint elkészíteni magunkat a találkozásra. Minden találkozás egy misztérium, egy kicsiben megélt szembesülés és egyesülés, melynek csak tudatunk és moralitásunk szabhat határt.
A karácsonyi szent megszületés egyben lelkünk újjászületésének is lehetőséget ad oly módon, ami csak erre az időszakra jellemző. Ezen hetek különös jelentőségét elődeink is felismerték már és advent négy hetéhez a négy archaikus erényt kapcsolták, melyekre az adott időben különösen ügyeltek.
Ha várakozunk, valamit visszatartunk, hogy a máskor elfolyó erőt tudatosan a választott, magasztos célra tudjuk fordítani. Adventkor ez különösen igaz lehet. Ha nem hagyjuk, hogy a világban tomboló, felforgató, „karácsonyi”, ördögi őrület elsodorjon bennünket önmagunktól, akkor erőfeszítéssel sikerülhet a lényeg felé fordulnunk. Érdemes figyelnünk a csendre, az egyszerűségre, a tobzódás helyett a szerény önmegtartóztatásra hajlítani, míg el nem jön az, amire vártunk.
Figyelmünk irányának segítséget adnak a már említett erények:


1. hét igazságosság ásványvilág fizikai test
2. hét mértékletesség növényvilág éteri test
3. hét bátorság állatvilág asztrális test
4. hét bölcsesség ember Én


Advent negyedik vasárnapja után van még pár nap, mielőtt elérkezne a Szent éjszaka. Ezeket a napokat pedig arra használhatjuk fel, hogy a lélek három fő területét: az akarat-, az érzelem- és a gondolatvilágunkat igyekezzünk egyensúlyban tartani.
Bizton számíthatunk arra, hogy ha bennünk megvan az igyekezet és a várakozó lelkület, kapunk hozzá segítséget is, hogy belsőnk betlehemi bölcsővé váljon, amit a Kegyelem megtisztelhet a Születéssel.
És ne felejtsük el, hogy „szeretet nélkül egy erény sem kedves Isten előtt” (Keresztes Szent János)

Mikor látom egeidet, amit ujjaid formáltak,
S onnan fénylő tekinted hold- és csillagfény formában,
Akkor kérdem: mi az ember, hogy még rá is vagyon gondod?
Hogy nézel rá türelemmel, s fiát is fiadnak mondod.



Az első vasárnap angyala



Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala



A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A bejegyzést a Tündérrózsa ovi oldalán találtam. Köszönöm

2010. december 11., szombat

Én meg ezalatt itthon mert a hó miatt törölték a repülőmet...........

Síelés a Montmarte-on avagy így élvezd Párizst!

2010. október 29., péntek

ajánló

Van itt

egy jó játék.
és persze gyönyörű fotók...

2010. október 27., szerda

Ezekben az időtlen órákban.....


szólj hozzá: Színház a szabad szülésért

A felháborodáson és a szégyenen kívül nincs más eszközünk
Az előadás hanganyaga itt

2010. október 16., szombat

kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben


i carry your heart with me

i carry your heart with me(i carry it in
my heart)i am never without it(anywhere
i go you go,my dear; and whatever is done
by only me is your doing,my darling)
i fear
no fate(for you are my fate,my sweet)i want
no world(for beautiful you are my world,my true)
and it's you are whatever a moon has always meant
and whatever a sun will always sing is you

here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than the soul can hope or mind can hide)
and this is the wonder that's keeping the stars apart

i carry your heart(i carry it in my heart)

e.e.cummings

2010. október 12., kedd

ma


van az a nap amikor a köd eloszlik
és én kíváncsian nézek be a réseken,
hogy tényleg ez e az amit akartam...

és ha mégsem.....akkor újabb megvalósításra váró álmok felé szállni

hogy ott lehessek ahol lennem kell

hihetetlen az emberi kapcsolatok ereje, melyek pillanatok töredékrészei alatt szövősnek
hihetetlen a kapcsolat amit saját magunkkal alakítunk ki

most van a legnagyobb szükség rá, hogy meghalljam a kis hangocskát ami azt suttogja :
felnőttél.......

2010. október 7., csütörtök

Egy pár hete minden megváltozott. Barátok tűntek el egyik percről a másikra, hozzánk közelálló családok mentek tönkre.....és a felismerés ami már eddig is bennünk volt most egyszerre evidenciává vált.
Olvasom mostanában ezt könyvet, melyben az egyik feltett kérdés az, hogy Ön szerint mi az emberi élet célja, értelme. Sokan sokfelé keresgélik a választ, ami mégis sokban megjelenik, az a hit, a család fontossága az emberi kapcsolatok.
Nagyon rövid az idő amit kiszabtak nekünk itt a Földön és meg kell tanulnunk a legmegfelelőbben gazdálkodni vele. Biztos nem az Isteni terv része az, hogy egyre feszítettebb tempóban hajtsuk a munkát, hogy legyen elég pénz erre is meg arra is....
Teremtenünk kell. Munkával. Otthont, családot, ételt, szeretetet, barátokat, együttérzést.
Úgy érezzük, hogy tévútra tévedtünk. De szerencsére időben felismertük, hogy nem erre kell mennünk. Így visszafordulunk és újrakezdjük, folytatjuk, amíg még nem késő. Hogy megteremthessük a mindennapjainkat, amit együtt élünk meg, nem szétszakítva több ezer kilométerre. Hogy lehessenek gyökereink és legyen jövőnk.
Mindketten megcsináltuk Mercinél ezt a játékot. Hátborzongató volt látni, hogy mennyire összecsengtek a válaszaink. Megérett a helyzet a változtatásra.Csak merni kell felvállalni a hitet és a tévedés lehetőségét. De ez is benne van a a szabadság árában.

dominó

Villámcsapásként ért minket a hír tegnap este. Ismét elvesztettünk egy nagyon jó barátot. Bohóc volt. Nem ismert sötétebb színt mint a narancssárga. Harmadik gyermeke egyenlőre anyukája pocakjában várja, hogy erre a világra jöjjön. Ami számára végérvényesen apa nélküli lesz. Drága Philippe,mikor tört el minden? Hol volt az a pont amikor úgy érezted, hogy már semmi sem tarthat itt? Hogyan tudtunk volna segíteni? Hogyan kellett volna segíteni???????????

2010. október 4., hétfő

Nagy nálunk a dilemma mostanában. Az egyik sarkalatos pont a gyerekeke neveltetése körül forog. Mi a meghatározóbb a gyermek számára? A családi közeg vagy az iskola?

Az iskolában ott tölt 6-8 órát naponta, ott kapja meg azt az elméleti tudást amire szüksége van hogy boldoguljon az életben (ebben a világban)Itt rettenetesen pedagógus és természetesen szociális közegfüggő az, hogy milyen irányban indul el a gyermek.
A család, ahol naponta jobb esetben 3-4 tevékeny órát és a hétvégéket tölti el a szüleivel és amiről feltételezzük azt, hogy a szülő teljes lényével ott tud lenni, együtt lenni a gyerekkel.De azért azt mégiscsak érezzük, hogy ez embertelen feladat munka és több gyerek mellett.
Viszont ha ez így van és az iskola befolyása a nagyobb a gyermek fejlődésére akkor mivégre hozzuk erre a világra a gyerekeinket?
Eddig azt az utat kerestem, hogy hogyan adhatom meg a gyerekemnek az oktatáson belül azt az utat ahol a legjobban ki tud teljesedni ahol a legkevésbé nyirbálják meg a szárnyait.Így öt küzdelmes év után végre megnyugodhatnék és azt mondhatnám, hogy végre jó helyen van a gyerekem az egyik legnagyobb múltú,stabil waldorf iskolában.
És mégsem érzem(zük) jól magam. Mert túl nagy árat kell érte fizetni(és itt most nem anyagiakra gondolok)hanem arra, hogy elhagytuk az otthonunkat,azt az életformát, azokat a terveket és vágyakat amiben hiszünk.
Itt a steril, kirekesztő, stresszes városi környezetben senki sem érzi jól magát. Akkor tényleg annyira fontos az iskola, hogy mindent felülírjon?
Két hónap budapesti lét után úgy érezzük hogy nem. Zseniális az iskola ahová Iringó jár, de most már úgy érzem, hogy van bennem elég hit ahhoz, hogy képes legyek arra, hogy szabadon gondolkodó embert neveljek a gyerekeimből akkor is ha állami intézménybe járnak....

2010. október 1., péntek

semmi más nem számít

2010. szeptember 23., csütörtök

Mostanában gyakran gondolkozom azon, hogy minek is akarok én megfelelni. Annak társadalmi nyomásnak mely minden oldalról azt sugallja, hogy légy sikeres, ami egyenes arányban áll a megkeresett pénz mértékével a státusszimbólumok milyenségével. Vagy pedig annak az irányzatnak ami ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti,hogy csak akkor élhetsz teljes életet ha szülsz 2-3-4-5 gyermeket, feladod önmagad a családodért. Én valahol a köztes mezsgyén szeretném meghatározni önmagam. Ne kelljen amiatt bűntudatot éreznem mert itthon vagyok, nincs állásom, de amiatt sem ha bölcsibe adom a gyerekem, mert szükségem van arra az időre amit egyedül tölthetek.
Az egyensúlyban, a mértékben rejlik minden. Amit mindezen okoskodások ellenére is nagyon nehéz elérni.

2010. szeptember 20., hétfő

desir

Arra vágyom, hogy szeress mint egy kívánatos személyt - és,hogy téged is így szeresselek.Néha én vágyakozom utánad, néha te vagy az aki kívánsz engem, és néha a vágy oda repül amerre ő maga szeretne.
És ezt jó tudni, és jó felismerni mindenféle bűntudat nélkül nálad és nálam. És jó tudni azt is, hogy elmehetek és visszajöhetek,hogy lenyugodhatok rajtad, pillangók vagyunk, akik felváltva merítenek erőt a szerettük nektárjából.

2010. szeptember 19., vasárnap

Isten veled Laci...


Nagy László Zsolt (1980-2010)

Nagyon fáj...

Villám a tölgybe... Az egykori leventék hirtelen eleste a harcmezőn... „Be szép vagy be nagyon illesz leventének"... Piéta. A hegyes tőr az anyai szívben... És hogy mindez mivégre? Ereje teljében. Tegnap éjjel ezek kavarogtam bennem, és bizonyára hasonlók a társulat valamennyi szívében, ahogy futott a hír, (mert a rossz hír mindig sebesen jár).

Villámsújtotta tölgy.

„A fák életteremtő, életvédő szervezetéhez kell hasonlítania a színházban minden közösségi építménynek. Gyökér a törzsért, törzs az ágakért, ág a termésért, szerves egységben egymásért, az életért teljesítik természetadta feladatukat" - mondta egykor itt e színházban egy Színész, akit Te is követni vágytál. Most egy hatalmas ág szakadt le rólunk, irtózatos sebet ejtve rajtunk. Egy ág, melyen gyönyörű hajtások voltak, és amely virágot hozott volna, ha egy irtózatos akarat nem lép közbe tegnap este Szegeden, és le nem szakítja, mintha csak egy nádszál volna. Mert valójában az - nádszál az ember, „gondolkodó nádszál".

Ha végignézünk az elmúlt évadokon, szinte nincs előadás, amely a Te alázatos, tehetséges és odaadó jelenlétedet nélkülözte volna. Szerepek peregnek előttünk, sok-sok arcod, mert mindben ott voltál Temagad. Kerestél, mint Parsifal lovag a Zöldkígyóban (ó, ha most egy tánccal életre kelthetnénk!), rácsodálkoztál a női világra Tóth Erzsébet versein át, táncosként bravúrokat mutattál be az Eladott mennyasszonyban, hoztad a napszámos figuráját az Úri muriban, mind-mind más, és mindben ott voltál. És most nem vagy itt. Nem látunk. Mert mi még tükör által homályosan, te talán már színről színre látsz. Hogy a Goethe-darabban a lovag monológján fogást találj, a próbafolyamat alatt belső szövegként ajánlottam Neked József Attila versét, a Nagyon fájt. Hát ez most nekünk fáj nagyon, Laci!

De Te ezzel ne törődj, vissza se nézz, menj tovább! Hisszük, hogy útban vagy hazafelé!

A Csokonai Színház társulata nevében Rideg Zsófia

2010. szeptember 18., szombat

A hitről

Létezik az élet a szülés után?

Magzatburkon belüli dialógus két embrió között. Az egyikük hívő a másikuk nem.

Az ateista (A): hogyan hihet valaki a szülés utáni élet létezésében?
A hívő (H) : Hát ez csak természetes. Kétségtelen, hogy létezik az élet a szülés után. Az ittlétünknek csak azért van értelme, hogy növekedjünk és felkészüljünk a szülés utáni életre.Itt kell megerősödnünk arra, ami ezután vár ránk.

A : Ennek semmi értelme.A szülés után nem létezik élet. Egyébként is milyen formát ölthet egy ilyen élet?
H : Ezt én sem tudhatom pontosan. De ami biztos az az, hogy több fény van mint itt.És talán majd tudunk enni a szánkkal,a futni lábainkkal....

A : Hagy abba ezeket a butaságokat. Futni? Az lehetetlen. És egy olyan száj ami eszik...nevetséges. És minek is? Hiszen itt a köldökzsinór, ami táplál minket.És az is evidens, hogy a köldökzsinórral nem juthatunk el sehová hiszen nagyon rövid.
H : Pedig ez biztosan lehetséges,és biztosan teljesen más lesz mikor majd hozzászokunk.

A : Soha, senki nem jött még vissza. Érted? A szüléssel vég az életnek.Ez ennyire egyszerű.És főként az élet, az semmivel sem több mint egy tátongó seb a sötétségben.
H : Igen, egyetértek azzal, hogy semmiféle képünk nincs a szülés utáni életről.De mindenképp találkozni fogunk az anyukánkkal. És ő majd gondot visel ránk.

A : Anyuka? Te hiszel benne? És mégis, ki ő?
H : Ő az aki körülölel minket. Benne és őáltala élünk. Nélküle nem létezhetnénk.

A : Hát ez a legjobb félreértés amit hallottam. Én sehol nem látom a legkisebb megnyilvánulását sem egy anyukának. Következésképpen nem is létezik.
H : Néha, mikor megjelenik egy jóleső lecsendesedés, hallhatjuk az énekét. Azt is érezhetjük, ahogy a mi kis világunkat simogatja. Én ezért vagyok biztos benne, hogy az igazi élet csak eztán elkezdődni.

Anne Bélanger (Journal de Michel Dogna 84.szám)

2010. május 3., hétfő

ajánló


Mindenkinek szeretettel ajánlom barátném honlapját.

2010. március 23., kedd

2010. február 1., hétfő

Az együtt töltött hétköznapok hiányoznak a legjobban. A reggeli rohanás, a feladatmegosztás, az esti beszélgetések egy pohár bor mellett mikor a gyerekek már lefeküdtek, a napközben lopott pillantások...
Körülöttem több helyen családi tragédiák zajlanak, szebb vagy kevésbé szebb módon, nem lehetne okom panaszra. Néha szégyellem is magam emiatt, mert hiszen hol van az én problémám attól, ahol már meghalt a szerelem.
Mégis sokszor fáj a magány. Ilyenkor igénytelenebb vagyok, nincs kedvem sütni-főzni, hajlamosabb vagyok arra, hogy csak másnap rakjak rendet, képes vagyok minden nap farmerben és pulcsiban járni, mert úgysem látja senki.
Persze lehet, hogy csak a január van rám ilyen hatással, mert még mindig túl sokat van sötét és hideg is van, és egyébként ebben a hónapban nem történik soha semmi.

Hétköznapi mennyország



Régóta tartogattam már ezt a filmet, ma este sor került rá. Katartikus élmény volt. Esztétikailag lenyűgöző a búzaszálra tűzött kottalaptól kezdve, a mindent ellepő havon keresztül, a folyó sodrásáig. Témáját tekintve pedig anélkül mutatja meg a zene és a szeretet összefonódását, hogy az egy pillanatra is a giccsbe hajlana. Csodálatos művészetterápiának lehetünk tanúi, annak ahogyan a zene a lelkekig hatol.

2010. január 29., péntek

gyertek, gyertek.....

J. W. Goethe: A Zöld Kígyó és a Szép Liliom

Nagy-Kálózy Eszter az És Rómeó és Júlia után új darabban látható Debrecenben
Az 1795-ben írt Mese a Zöld Kígyóról és a Szép Liliomról képeiben Johann Wolfgang Goethe az ember belső fejlődését vizsgálja, attól az állapottól kezdődően, amikor még idegenül áll az érzékfelettivel szemben, addig a tudati fokig, amikor a szellemi világ úgy áthatja fizikai életét, hogy a kettő eggyé válik.

Bemutató: 2010. január 29.
Könnyedszövésű fantázia-alakok formájában ezt az átváltozási folyamatot állítja elénk művében a német irodalom máig ható óriása.

A Csokonai Színház fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szóló színpadi feldolgozása a kortárs tánc, a vetített mozgókép, a műhöz írt eredeti zene, a folyton átalakulóban lévő tér, a pontos fénydramaturgia, a varázsos jelmezek és a koncentrált színészi jelenlét segítségével teszi érzékileg átélhetővé és bejárhatóvá a belső utat. Az előadás egy önmagát meghaladni kívánó, a szabadságot kereső fiatal ember bolyongása a lélek útvesztőiben. Ily módon mutatkozik meg a tiszta ember vágyódása, hogy lelkének erőit egyesítve elérje a szabad életet. Az előző évad egyik legkülönlegesebb élményét nyújtó Liszt Ferenc: Krisztus-oratórium című előadás koreográfusa e munkával mutatkozik be rendezőként is a debreceni közönségnek.


Egy nap látta,
amint mozdulatlanul egy fára mered.
A madarak énekét hallgatta,
szeméből könnyek patakzottak...



Johann Wolfgang Goethe
A ZÖLD KÍGYÓ ÉS SZÉP LILIOM
mesejáték narrációval, zenével, vetített képpel és koreografált mozgásokkal


Szereplők:

Nagy-Kálózy Eszter
Újhelyi Kinga
Mészáros Tibor
Tóth László
Vranyecz Artúr
Kiss Gergely Máté
Nagy László

Zeneszerző: Mezei Szilárd
Díszlettervező: Sárkány Sándor
Jelmeztervező: Földi Kinga
Dramaturg: Kozma András, Rideg Zsófia
Mozgókép-tervező és a rendező munkatársa: Mispál Attila
Koreográfus és rendező: Gemza Péter