Búcsú

"Sokan "kofferéletet" élnek : összecsomagolva várják a következő stációt: a nagyobb lakást, új és jobb állást, a boldogulást. Márpedig a kofferélet elszívja az erőnket, nem engedi észrevenni a szépségeket.
Tanácsolom hát -magam felé is-: kicsomagolni! Kiönteni csomagjaink tartalmát, elrendezni a (mindig) szűk falak között. Függetlenedni a holnaptól, a következő állomástól.Úgy tenni, mintha véglegesen letelepedtünk volna: itt és sehol máshol elkezdeni élni. Talán a megunt falak is felfényesednek, ha állandó lakót kapnak, az utcák - amelyeket most már nem másokhoz hasonlítunk, hanem a miéink lettek -kedélyesebbé válnak, munkánk pedig érdekesebbé és bensőségesebbé.
Le kell tudni telepedni egy helyen, kidobni a vasmacskákat, hogy a változó szél hulláma ellen ne kelljen percről percre hadakozni.
Letelepedni : minden mozdulat a véglegességet szimbolizálja. Ne hagyjuk holnapra a fák ültetését azzal, hátha úgysen érjük meg a növekedésüket.
Ültetni, locsolni, gondozni.
Falakat kifesteni.
Elrendezni mindent.
Komolyan és szolidan ahogy a letelepülőnek készülnie kell: az örökkévalóságra.
Ebben a környezetben aztán - remélhető - felgyűlik az erőnk arra a pillanatra, mikor mégis fel kell szedni a sátorfánkat és újrakezdeni máshol.
Újra letelepedni, véglegesre, a következő állomáson."
Hankiss János

Itthon

Végre itthon. Kicsit hosszúra sikeredett eze költözködés és még nem értünk a végére, bár már kezdenek eltűnni a dobozok. Persze a rendtől még messze állunk, de a gyerekek legalább már jól érzik magukat. Nekem ehhez egy kicsit több idő szükségeltetik. Ők rögtön belevetették magukat a társasági életbe, mióta megjöttünk folyamatos a barátnőzés és egyéb programok. Ami csak megerősít minket abban, hogy jól döntöttünk, hogy hazajöttünk.
A múlt hetet (a kipakolás mellett) túrázással töltöttük. Szabi kinn volt a fiúkkal Bagolyirtáson így mi is kimentünk, hogy a gyerkők legalább ezt a kis időt töltsék együtt. De nem bántuk meg. A ház nagyon klassz, így kilencen is elfértünk és Villőt sem viselte meg nagyon a négy ugráló, üvöltöző szörnyecske jelenléte (bár az első éjjel azért csak kétóránként kelt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg ott vagyok).
Szombaton Mátrakeresztesről túráztunk Hidegkútig ami oda -vissza 6 km. Villő végig Petya hátán aludt csak ott ébredt fel, majd visszafelé újabb szieszta következett. Csodálatos a Mátra. A zöld hihetetlen árnyalatokban van jelen.
Azán lejöttünk a hegyről és szomorúam tapasztaltuk, hogy mialatt távol voltunk senki sem pakolt el helyettünk.

már csak két nap...

Nagyon sok minden történt , történik velünk mostanság, de sajnos nincs időm leírni (csak azt remélem, hogy nem feledem, és nyugodtabb napokon majd pótolom).
A lakásunk most leginkább egy raktárra hasonlít ahol ráadásul három gyerek szaladgál (na jó Villőt leszámítva) a dobozok közt. Ezen kívül a barátoktól is el kell köszönni ami csak tovább nehezíti ezt az amúgy sem könnyű feledatot. Bár most csak a péntek dél lebeg a szemeim előtt amikor a repülő elvileg letesz minket Budapesten. De addig még annyi a dolog, hogy megyek is és csinálom......

anya - lány

Ma a könyvesboltban felfedeztem ezt a könyvet ami pontosan abba a témába vág amiről tegnap írtam. Kíváncsian várom, hogy mi újat fog mondani.

Utolsó nap az iskolában

Amandine

Ma végre vége lett az isinek, ovinak főként Csongor nagy örömére. Azért minden kritika ellenére, örülök, hogy megélték ezt a gyerekek, bár nem volt könnyű főképp waldorf iskola után beilleszkedni egy hagyományos tantervű, idegen nyelvű iskolába. De helyt álltak és Iringó szomorkodott is amiatt, hogy vége van, de már nagyon várja az otthoni újrakezdést. Ami remélem meg fog történni, mert mostnagy a kavarodás kis iskolánk háza táján. De errőltalán majd egy másik bejegyzésben...

Monsieur Zannella

Két hónapja kineziológusnál jártam. Már több éve dolgozom a lányommal való kapcsolaton de most úgy érzem sikerült elérnem valamit. Olyan mintha megvilágosodtam volna.
Nagyon zavart az, hogy ugyanazokat a sémákat alkalmazom amiket én éltem meg az anyámmal és amiktől a mai napig szenvedek. Végképp nem szerettem volna ezt átadni Iringónak. És mégis... Vakvágányra futottam, már nem volt köztünk intim kommunikáció, ölelés. Még Péterrel is sokkal több dolgot megosztott mint velem. Szenvedtem, de fizikailag képtelen voltam a változásra. Nem tudtam hogyan hozzákezdeni, minden érzelmi megnyilvánulásomat hazugnak éreztem vele szemben. Egy ideig Iringó próbálkozott közelebb kerülni hozzám, de miután látta, hogy csak falakba ütközik, felhagyott vele.
Ezek után nem volt más választásom minthogy magamon kezdjek el dolgozni, hiszen én generálom mindezt.
Mostanra jutottunk el oda, hogy tényleg látom az eredményt ami hihetetlenül boldoggá tesz. Hogy talán sikerül legyőznöm a bennem lakó fantomot-családi örökséget-bár még korántsem vagyok az út végén. És talán az anyámat is sikerül elfogadnom ezáltal. Mert ha sikerül kiegyensúlyozott kapcsolatot kiépítenem a lányommal az mindenképp ki fog hatni az anyámmal való viszonyomra is.
Furcsa módon nem nagyon hittem ebben, azt gondoltam, hogy először az anyámmal kell tisztába tennem a dolgainkat és majd az felolja a köztünk lévő gátlásokat. De mindez fordítva történik és nagyon jól van ez így.

Discover Keren Ann!

gyerkők

A gyermekvállalás, az emberrel való tökéletes összhang kifejezése. Ha gyemekem van, az olyan, mintha azt mondanám: megszülettem, belekóstoltam az életbe, és megállapítottam, hogy olyan jó, hogy érdemes megsokszorozni. -Milan Kundera

kitartani holnapig...

Prendre l'air, parler à quelqu'un,
Avoir l'air d'aller plutôt bien,
Déjeuner, y penser au moins,
Tenir, tenir, tenir debout et demain,
Décoller de mon traversin,
Faire une liste de trucs qui vont bien,
M'y tenir, essayer au moins,
Tenir, tenir, tenir debout et demain,
Prendre un thé, et puis prendre un bain,
Me coiffer, essayer au moins,
Balancer tout ces vieux machins,
Tenir, tenir, tenir debout et demain.

Plus de chocs, et plus de prières,
Moins de clopes, plus de somnifères,
Refaire la chose que je préfère,
Tenir, tenir, tenir debout et demain,
Appeler quelqu'un qui m'aime bien,
L'étonner, changer de refrain,
L'inviter, manger plus ou moins,
Tenir, tenir, tenir debout et demain,
Mettre une robe, saluer le voisin,
Essayer de plaire à quelqu'un,
M'amuser de tout et de rien,
Tenir, tenir, tenir debout et demain.

Discover Berry!

visszaszámlálás

Még tíz napunk van és megyünk haza. Furcsa állapot ez. Egy-két hete még kétségek közt vergődtem, hogy tényleg jól döntöttünk-e, tényleg haza kell-e mennünk. Mindezek megerősítésére persze tömegével érkeztek a negatív jelzések sőt még a szüleink is azt mondták (!) hogy jól gondoljuk meg, mert otthon nincs jövő.
Mára már megnyugodtam. Biztosan tudom, hogy otthon van a helyünk. Eljött az a pillanat amikor fel kell vállalnunk azt amiről beszélünk. Természetesen ilyenkor jönnek olyan ajánlatok amik megkérdőjelezik ezt a döntést és húznak visszafelé, de ezt talán még több erőt ad ahhoz, hogy menjünk. Hiszen otthon is számítanak ránk, annyi feladat van amiben szeretnénk részt venni. Felhasználni azokat a tapasztalatokat amit az évek során itt gyűjtöttünk össze és segíteni hogy otthon is változzanak a dolgok.

étkezés

Nem tudom hol rontottam el (de keresem!), hogy mostanra sikerült eljutnom oda, hogy a vegetáriánus gyerekeim szinte semmiféle zöldséget nem esznek meg. Nyersen még csak-csak lecsúszik egy kis uborka, borsó vagy paradicsom, de amint főtt étel készül belőle onnantól kezdve nem kell nekik. Ezzel kapcsolatban az érzelmi skála különböző fokozatain megyek keresztül a dühtől, kiabálástól, az értelmes meggyőzésen keresztül a teljes feladásig. Most épp abban a fázisban vagyok, hogy elfogadom, hogy így esznek és csak néha-néha van egy-két dühkitörésem például amikor szinte egész nap nem ettek főtt ételt.
Sajnos a megoldást nem tudom. Pici korukban mindent ettek, mi Péterel jó példával járunk elől, megadjuk az étkezésnek a módját és (szerintem) finomakat is főzünk.
Szóval továbbra is próbálkozunk, majd beszámolok az eredményről...