ajánló

Van itt

egy jó játék.
és persze gyönyörű fotók...

Ezekben az időtlen órákban.....

szólj hozzá: Színház a szabad szülésért

A felháborodáson és a szégyenen kívül nincs más eszközünk
Az előadás hanganyaga itt

kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben


i carry your heart with me

i carry your heart with me(i carry it in
my heart)i am never without it(anywhere
i go you go,my dear; and whatever is done
by only me is your doing,my darling)
i fear
no fate(for you are my fate,my sweet)i want
no world(for beautiful you are my world,my true)
and it's you are whatever a moon has always meant
and whatever a sun will always sing is you

here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than the soul can hope or mind can hide)
and this is the wonder that's keeping the stars apart

i carry your heart(i carry it in my heart)

e.e.cummings

ma

van az a nap amikor a köd eloszlik
és én kíváncsian nézek be a réseken,
hogy tényleg ez e az amit akartam...

és ha mégsem.....akkor újabb megvalósításra váró álmok felé szállni

hogy ott lehessek ahol lennem kell

hihetetlen az emberi kapcsolatok ereje, melyek pillanatok töredékrészei alatt szövősnek
hihetetlen a kapcsolat amit saját magunkkal alakítunk ki

most van a legnagyobb szükség rá, hogy meghalljam a kis hangocskát ami azt suttogja :
felnőttél.......

Egy pár hete minden megváltozott. Barátok tűntek el egyik percről a másikra, hozzánk közelálló családok mentek tönkre.....és a felismerés ami már eddig is bennünk volt most egyszerre evidenciává vált.
Olvasom mostanában ezt könyvet, melyben az egyik feltett kérdés az, hogy Ön szerint mi az emberi élet célja, értelme. Sokan sokfelé keresgélik a választ, ami mégis sokban megjelenik, az a hit, a család fontossága az emberi kapcsolatok.
Nagyon rövid az idő amit kiszabtak nekünk itt a Földön és meg kell tanulnunk a legmegfelelőbben gazdálkodni vele. Biztos nem az Isteni terv része az, hogy egyre feszítettebb tempóban hajtsuk a munkát, hogy legyen elég pénz erre is meg arra is....
Teremtenünk kell. Munkával. Otthont, családot, ételt, szeretetet, barátokat, együttérzést.
Úgy érezzük, hogy tévútra tévedtünk. De szerencsére időben felismertük, hogy nem erre kell mennünk. Így visszafordulunk és újrakezdjük, folytatjuk, amíg még nem késő. Hogy megteremthessük a mindennapjainkat, amit együtt élünk meg, nem szétszakítva több ezer kilométerre. Hogy lehessenek gyökereink és legyen jövőnk.
Mindketten megcsináltuk Mercinél ezt a játékot. Hátborzongató volt látni, hogy mennyire összecsengtek a válaszaink. Megérett a helyzet a változtatásra.Csak merni kell felvállalni a hitet és a tévedés lehetőségét. De ez is benne van a a szabadság árában.

dominó

Villámcsapásként ért minket a hír tegnap este. Ismét elvesztettünk egy nagyon jó barátot. Bohóc volt. Nem ismert sötétebb színt mint a narancssárga. Harmadik gyermeke egyenlőre anyukája pocakjában várja, hogy erre a világra jöjjön. Ami számára végérvényesen apa nélküli lesz. Drága Philippe,mikor tört el minden? Hol volt az a pont amikor úgy érezted, hogy már semmi sem tarthat itt? Hogyan tudtunk volna segíteni? Hogyan kellett volna segíteni???????????

Nagy nálunk a dilemma mostanában. Az egyik sarkalatos pont a gyerekeke neveltetése körül forog. Mi a meghatározóbb a gyermek számára? A családi közeg vagy az iskola?

Az iskolában ott tölt 6-8 órát naponta, ott kapja meg azt az elméleti tudást amire szüksége van hogy boldoguljon az életben (ebben a világban)Itt rettenetesen pedagógus és természetesen szociális közegfüggő az, hogy milyen irányban indul el a gyermek.
A család, ahol naponta jobb esetben 3-4 tevékeny órát és a hétvégéket tölti el a szüleivel és amiről feltételezzük azt, hogy a szülő teljes lényével ott tud lenni, együtt lenni a gyerekkel.De azért azt mégiscsak érezzük, hogy ez embertelen feladat munka és több gyerek mellett.
Viszont ha ez így van és az iskola befolyása a nagyobb a gyermek fejlődésére akkor mivégre hozzuk erre a világra a gyerekeinket?
Eddig azt az utat kerestem, hogy hogyan adhatom meg a gyerekemnek az oktatáson belül azt az utat ahol a legjobban ki tud teljesedni ahol a legkevésbé nyirbálják meg a szárnyait.Így öt küzdelmes év után végre megnyugodhatnék és azt mondhatnám, hogy végre jó helyen van a gyerekem az egyik legnagyobb múltú,stabil waldorf iskolában.
És mégsem érzem(zük) jól magam. Mert túl nagy árat kell érte fizetni(és itt most nem anyagiakra gondolok)hanem arra, hogy elhagytuk az otthonunkat,azt az életformát, azokat a terveket és vágyakat amiben hiszünk.
Itt a steril, kirekesztő, stresszes városi környezetben senki sem érzi jól magát. Akkor tényleg annyira fontos az iskola, hogy mindent felülírjon?
Két hónap budapesti lét után úgy érezzük hogy nem. Zseniális az iskola ahová Iringó jár, de most már úgy érzem, hogy van bennem elég hit ahhoz, hogy képes legyek arra, hogy szabadon gondolkodó embert neveljek a gyerekeimből akkor is ha állami intézménybe járnak....

semmi más nem számít