barátság

Ma egy nagyon jó barátnőm szülinapjára voltunk hivatalosak. Nagyon szeretem és becsülöm ezt a lányt, rettenetesen kedves, segítőkész, de nagyon magányos. Angol, és azt hiszem, hogy a mai napig nem találta meg igazán a helyét itt Franciaországban.Nagyon szomorú volt látni, hogy ez a kedves lány kiket hívott meg ma estére. Azt, hogy nincsenek igazán barátai, és hogy görcsösen ragaszkodik azokhoz az ismerőseihez akkikel felületes a kapcsolata. Elgondolkoztam rajta, hogy mit jelenthetett neki ez az este. Napok óta készült rá és fontos volt neki hogy legyen egy pár ember akit meg tud hívni. Talán azért, hogy magának bizonyítsa, hogy létezik ebben az országban, hogy elismerik. De a nagyon szomorú ebben a dologban az az, hogy ezekre az emberekre igazán mégsem számíthat, nem bízhatja rájuk a gyerekeit, nem hívhatja fel őket ha bajban van. Akkor pedig tényleg szükség van ilyen felületes, színlelt kapcsolatokra?