Az adventi koszorú

Molnár V. József : Az adventi koszorú és a körkereszt misztikája című előadása itt látható.

Fonó

Elhatároztuk egy páran, hogy decemberben esténként összejövünk és együtt készítjük a karácsonyi ajándékokat. Manókat, kötött állatokat, babákat, ki mit szeretne. Annyira örülök neki, egyrészt teljesen önző okból mert a párom egészen karácsonyig távol lesz, így a motivációm is sokkal hamarabb elszállt volna ha egyedül vagyok, másrészt pedig nagyon szívesen vagyok együtt ezekkel az emberekkel és úgy érzem, hogy itt még mindig fellelhető az a szellemiség ami esetleg újra életre tud kelteni valamit.
A tervek: Villőnek szivárványszínű nemezbóbitákból lesz forgó az ágya fölé. Csongor manóvárat kap drótos manókkal, Iringó pedig egy drótos manólányt sok-sok ruhával. És persze lesznek könyvek amikkel már régóta szemezek úgy mint ez vagy ez vagy még ez. Meg még persze sok másik csak bírja az ember anyagiakkal.
De addig még hátra van a könyv leadása és a nagy utazás Villővel. De az itthon maradók logisztikája sem piskóta, akik ugyan a nagyszülőknél fognak leledzeni a hűtlen anyjuk távollétében, de a délutáni úszásszolfézstánctongoraovibusz szaladgálást a nagypapi nem szívesen vállalja. Vagyis igen, de igen erős nagymamai nyomásra. Amit persze én nem szeretnék, így maradnak a barátok akikkel már mostanság egyezkedem, hogy ki, mikor hova viszi a gyerekeimet.

Szent Márton

Csodálatos, nagyon jó hangulatú Márton napunk volt az oviban. Az esti erdei sétát még varázslatosabbá tette a majdnem telihold. Az óriási tüzet körbeálltuk és pogácsán, sült tökön és sült gesztenyén osztoztunk. Mesés volt. Ilyenkor nagyon nehéz azt hinnem, hogy baj van. Szükség van erre az emberi melegségre, vidámságra, csodára.









Álljon itt Kodály Esti dala, hogy erőt adjon, hitet erősítsen és emlékeket ébresszen.

öt éves

Az ünnepelt 2008 őszén.





És 2003-ban









2004-ben







Vasárnap ünnepeltünk. Öt éves lett a kisfiam.
A nap fényét emelték a barátok, nagyszülők, Indianyó kötött- és Juci nemezállatkái.









2005-ben










2006-ban









2007-ben

Anya

Így lát engem a kisfiam.

játék

Köszönöm Tiliának, Idrahnak és KAnyának, hogy engem pécéztek ki.

A szabályok:
1. Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett!
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!


Na akkor itt van hét dolog:

Imádom az igazi, kézműves feketecsokoládét. mondhatni a rabja vagyok, így nagyon gyakran zugevőként eszem:-)

Ha újrakezdeném a tanulmányaimat csak növényekkel szeretnék foglalkozni. Valószínűleg botanikus lennék, de leginkább illóolajakat, elixíreket, s növénypreparációkat készítenék. (Remélem, hogy ehhez még mindig nincs késő)

Konflikusban vagyok az anyámmal. Mióta? Mióta az eszmet tudom. Szerencsére a tizenév külföldi létben ezt ném éreztem ennyire mint most.

Alapvetően magányos típus vagyok. Élvezem az egyedüllétet, ha rendelkezhetem a saját időmmel. (Persze csak annak tudatában, hogy pár óra múlva újra együtt lehetek a családommal)

Ugyanebből fakadóan szeretem a nagyvárosokat, szeretek ismeretlenül bolyongani az ismeretlen utcákon, ismeretlen kávézóban üldögélni és olvasni.

Nem tudok jól főzni. Vagyis inkább nem szánom rá az azt megillető időt. Addig jutok csak el, hogy tanulmányozom a jobbnál-jobb recepteket, csorgatom a nyálam de eztán mikor az ebédidő közeledik semmi nem jut az eszembe, így a megszokott tíz étel közül válogatok.

Tizenhárom év házasság után még mindig szerelmes vagyok a férjembe és nem tudok jobb programot elképzelni, minthogy beszélgessek vele.

Na jó akkor most jön a neheze. Ki kellene választanom hét embert akikről én szeretnék hallani. a baj ccsak az, hogy sokan megelőztek már. Mindegy. itt az én listám:
Noémi (még akkor is ha most nem blogol), Kat, Szirka, Liv, Szavitri, Ritarozi, és Rongybabablog

Ez+Az

Nem voltam valami termékeny az utóbbi hetekben. Nyakunkba szakadt az őszi szünet amit a család minden tagja nagyon élvezett. Végre nem volt versenyfutás az órával reggelente. bár Iringó hangulatára nagyban rányomta a bélyegét a szünet utáni különbözeti vizsga árnya, de próbáltuk nem nagyon stresszelni. Itt szeretném megköszönni mindenki véleményét és hozzájárulását a szavazáshoz. Nagyjából mi is hasonlóképpen látjuk a dolgot, mivel a munkánk nem köt ide így lehetséges, hogy a jövő tanévben költözni fogunk. illetve azért van még egy opció, több szülő szeretné Gödöllőre hordani a gyerekét, így ha sikerül valamilyen épkézláb ötlettel előállni az utaztatásukra, akkor még sz is lehetséges. Meglátjuk.

Ami engem illet, úgy érzem teljesen kicsúszik a lábam alól a talaj, egyszerűen a tanév kezedete óta nem érem utól magam. Elveszek a gyerekek és a háztartás körüli logisztikában. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a problémával, egyenlőre keresem a hatékony megoldást. Sajnos a megint kiderült, hogy a szüleimre a mindennapi segítségben nem lehet számítani.
Mára már sikerült megfogalmaznom, hogy mi is a baj a gyerekek és a szüleim viszonyában. Az az érzésem, hogy valószínűleg nincs igényük arra önként, hogy együtt legyenek az unokáikkal.
Mikor elviszem hozzájuk az mindig azért van mert nekem épp dolgom van és ugymond "leteszem" nálunk a gyerekeket. De, ha nem megyünk egy hétig akkor nem hívnak fel, hogy ugyan hozd már el őket, vagy esetleg beugrunk hozzátok. Talán nincs igényuk rá, hogy csak úgy spontán együtt legyenek velük.
Úgy érzem, hogy én erőltetem rájuk a gyerekeimet, és ráadásul mikor megkérem őket a segítségre mindig olyan mintha a fogukat húznám. És még úgy is érzem, hogy magyarázkodnom kell amiatt, hogy kéthetente az ovi járok délután szülőkkel találkozni, vagy ne adj' isten táncházba szeretnék elmenni egy órára.
Elhatároztam tehát, hogy nem kérem meg őket többet. Találok egy segítséget, aki néha tud a gyerekeimre vigyázni, és talán így visszanyerem a lelki békémet. Valószínűleg én is hibás vagyok, mert nagyon nehezen viselem azt, ha a szabadságomban korlátoznak, vagy ha döntéseimet az anyám vizsgálja felül. De nem akarom rosszul érezni magam emiatt.