2009-es program

Jóbarátunk vezetésével idén ezeket lehet tanulni.

"Minden öröm, amit keresel, benned van. De olyan emberre hasonlítasz, akinek bár hatalmas kincse van egy ládában, de elvesztette a kulcsát. Ezért szenvedsz. Örömet hajszolsz, de fájdalmat nyersz, élvezetre vadászol, de bánatot találsz. A testhez ragaszkodsz, ami elpusztul, és menni hagyod Istent, Aki örök. Mikor a meditáció csöndjébe merülsz, a helyes irányról, amit a szentírások mutatnak, lehet, hogy megleled a kulcsot. Nyisd ki a kincses-ládát, és légy örömben gazdag."

(Sri Sathya Sai Baba)

tanulás, már megint....

Megint elindult egy lavina. Én nem is erre készültem. Igazán. Már mindent előre elterveztem.
A jövő tanévben elvégzem a szakfordítóit amivel már kenyérkeresőként, hivatalosan is űzhetem a fordítást (milyet is?)
Aztán a múlt héten kaptam egy levelet.(illetve nem is én csak P de felhatalmazott a kinyitására) Annak a szaknak a leírását tartalmazta ahol a jövő tanévben ő is tanít. Most nem álltam ellent. 17 évig sikerült nagymértékben elhatárolnom magam a munkájától, nem akartam tőle tanulni, de most megtört a jég. Túlságosan is érdekes a tematika, és érzem, hogy ki kell mozdulnom ebből az intellektuális elszigeteltségből.
Persze ez csak a kezdet volt mert ennek hatására a neten böngészve újra megtaláltam azt a képzést amivel már régóta szemezek de mindig azt gondoltam hogy nem kell ez nekem, nincs erre időm, ebből nem lehet megélni és még hasonló nyomós érvet felhozam ellene.
De most indul olyan formában ami belefér az időmbe és még fizetnem se kell érte ha felvesznek. Így a felvételi határidő utolsó napján jelentkeztem ide.
Hogy mi lesz ezek után a szakfordítói képzéssel ? Nem tudom. Talán elmegyek letenni a vizsgát képzés nélkül. Talán elhalasztom egy évvel, hiszen Villő még nagyon pici, egyébként sem biztos hogy hetente négy napra magára mertem volna hagyni. Meg persze itt van Iringó és Csongor is akiknek szintén nagy szükségük van rám.
P azt ígéri, hogy szeptembertől többet lesz itthon, de persze ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy többet is tudok rá számítani. Meglátjuk. Én úgy szervezem egyenlőre, hogy a gyereklogisztika továbbra is elsődlegesen az én feladatom. Emellett persze nehezen találom meg az időt másra.
Talán az, hogy konkrét határidős feladataim lesznek, segít majd.
Racionálisan végiggondolva őrültség, felelőtlenség.....
Most van az a pillanat amikor már nem lehet tovább elodázni a döntéseket. Hiszem azt, hogyha olyan dolgot kezdek el amiben örömöt lelek, szenvedéllyel csinálok, az meg fogja hozni a gyümölcsét (ilyenkor mondja még mindig a szkeptikus énem, hogy de hol van ebben a józanság, az előrelátás - amit megpróbálok nem meghallani...) A lelkembe nézve nem érzem azt, hogy boldog lennék bármilyen cég alkalmazottjaként gazdasági szakfordításokat készíteni naphosszat.
Ez valószínűleg hosszabb és göröngyösebb út, de remélem igazán az enyém.

Otthonoktatás

Hát ezért nem jövök mostanában. A hét elejétől Iringó magántanuló lett. Több oka is van ennek.
Megkaptuk a félévi értékelést és az az azt tükrözte amit én is éreztem, hogy nem tud lépést tartani a többiekkel, folyamatosan kudarcélménye van. Hiányzik neki nagyon a harmadik osztály amit soha sem járt, és az alapok is amit 1-2. osztályban nem kapott meg felelőtlen osztálytanítójától.
Ezen kívül a leckék, korrepetálás, francia tanulás, zeneiskola-úszás-néptánc foglalkozások minden idejét elvették. Teljesen ki volt merülve és én is.
És persze több utazást is tervezünk ebben a félévben amit nem lehetett volna igazolni. Több mint egy hónap hiányzás nem nagyon csúszik át.
Szóval megszületett a döntés, magántanuló lesz. De persze logisztikailag mégsem volt olyan egyértelmű a dolog, hiszen igaz, hogy én itthon vagyok Villővel, de ugyanakkor Iringóval is nekem kéne tanulnom. Márpedig a kettő együtt kizárja egymást.
És ekkor csoda történt. Felhívtuk egy régi, kedves ismerősünket aki osztálytanító volt az elmúlt évig a waldorfban, azzal a kéréssel, hogy nem-e tudna besegíteni nekünk. Ő talán még lelkesebb volt mint mi és elvállalta.
Együtt dolgoztuk ki a tanmenetet, az év végére elérendő célokat stb.
Két legyet ütöttünk egy csapásra. Mert hiszen fel lesz készítve a negyedikes tananyagból, waldorf módszerrel. Én pedig még most sem hiszem el teljesen, hogy mindez velünk történik...
Iringó eleinte kétkedve fogadta a döntésünket, de már egy hét után látom rajta, hogy jól döntöttünk. A tananyagot lényegesen kevesebb idő alatt át lehet adni hozzávéve a francia nyelvet is ami önmagában is elég nagy falat. Délutánra csak a különórák meg egy kevés házi marad amit örömmel csinál. A szobájából lett a tanterem ahol nagyon jó vele dolgozni. Én is élvezem, bár az én idő azóta percre ki van számolva.

Miért

van az, hogy külföldön meg lehet írni egy könyvet Magyarországról? Anélkül, hogy rögtön nacionalistának vagy szélsőjobbnak titulálnának. Miért nem létezhet nálunk egészséges hazaszeretet.....?