Tegnap éjszaka nagyon szép gondolatot találtam az anyaság a "háztartásbeliség" értelméről.
Sokszor kerülök olyan helyzetbe amikor megkérdezik tőlem ismerős és ismeretlen emberek, hogy mit is csinálok. Egy hét múlva pedig húsz éves érettségi találkozóra megyek, ahol szintén be kellene számolnom legalább az elmúlt évek történéseiről. Ilyen korban már azt várják az ember lányától, hogy rendelkezzen pár gyerekkel,otthonnal, és természetesen pénzkereső tevékenységgel.
Ebből a szempontból nézve elmondható, hogy nem produkáltam a korcsoportomtól elvárt átlagot. Az elmúlt húsz év alatt hatszor költöztem, gyakran országok között, (leszámítva azt amikor csak egy városon belül váltottunk lakást),tanultam, utaztam, dolgozgattam, alkottam,gyerekeket neveltem, mégis a legfontosabb beteljesített feladatomnak azt tartom, hogy családot teremtettem és megtartottam, ebben a kalandos életben.
Igaz, hogy az otthonunk még csak készül, de van családom ami majd belakhatja.
És mégha ennek a munkának nincs is összegekben kifejezhető értéke, mégis boldog vagyok, hogy ezt választottam, az időnként rendszeresen felbukkanó (és csábító) álláslehetőségek helyett.
Nem akarok álszent lenni és azt mondani, hogy soha nem csábított ez a lehetőség, mert néha nagyon nehéz úgy megélni a mindennapokat, hogy nincs kézzelfogható eredménye, nincs a külvilág felé elszámolható, megmutatható anyagi eredmény. De igyekszem megélni és élvezni a jelenlegi életem minden percét és hinni abban, hogy Isten látja. És ez elég.
1. Senki sem tudja pontosan, kik építették fel ezeket a nagyszerű katedrálisokat-senki sem ismeri a nevüket.
2.Az építők az életüket olyan munkára áldozták, amelynek eredményét közülük sokan sohasem látják meg befejezve.
3. Sok nélkülözést szenvedtek és semmilyen elismerést nem kaptak munkájukért.
4. Munkájukban tanúsított odaszánásukat az a hit táplálta, hogy Isten szeme mindent lát.
A könyvben olvasható egy legenda egy gazdag emberről aki az építkezés alatt meglátogatta a katedrálist. Észrevett ott egy embert , aki épp egy kicsi madarat mintázott egy támgerendába. Nagyon elcsodálkozott és megkérdezte tőle:"Miért töltesz annyi időt egy kis madár gerendába metszésével? A tető úgy is elfedi, senki sem fogja majd látni." A munkás így válaszolt: "mert Isten látja." Azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy megtaláltam a kirakodósom hiányzó darabkáját. Olyan volt, mintha Isten súgta volna :" Én látlak. Látom az áldozatot amit naponta meghozol, akkor is, ha ezt körülötted senki más nem veszi észre. A barátságos közeledés , egy felvarrott gomb, egy sütemény amit készítettél-egyik sem túl kicsi ahhoz, hogy ne venném észre és ne mosolyodnék el miatta boldogan. TE IS JELENTŐS KATEDRÁLIST ÉPITESZ, DE MÉG NEM LÁTOD MILYEN LESZ MIKOR ELKÉSZÜL."
IDŐNKÉNT NYOMYORULTUL ÉRZEM MAGAM A LÁTHATATLANSÁGOM MIATT.DE EZ NEM HALÁLOS BETEGSÉG AMI KIOLTHATNÁ ÉLETEMET, ÉPP ELLENKEZŐLEG. GYÓGYIR AZ ÉNKÖZPONTÚSÁGOMRA. ELLENMÉREG AZ ÉN ERŐS, AKARATOS BÜSZKESÉGEMRE. AKKOR NÉZEM MEGFELELŐ SZEMSZÖGBŐL A VILÁGOT, HA JELENTŐS ÉPITŐMUNKÁSNAK LÁTOM MAGAM. EGYNEK A SOK EMBER KÖZÜL, AKI OLYAN MUNKÁT VÉGEZ, AMIT TELJESEN KÉSZ ÁLLAPOTBAN SOHA SEM FOG LÁTNI.
OLYANNAK, AKI DOLGOZIK VALAMIN, DE AZ Ő NEVÉT SOHA SEM FOGJÁK MEGEMLITENI. A MI IDŐNKBEN NEM LEHETNE KATEDRÁLISOKAT ÉPITENI, MERT TÚL KEVÉS EMBER AKADNA, AKI KÉPES LENNE EKKORA ÁLDOZATOT HOZNI.
Ha mélyebben belegondolok, egyáltalán nem szeretném, hogy a fiam így hívja meg hozzánk egyik barátját:"Anyukám hajnali 4-kor kel, takarít, aztán három órán át főz és kivasalja az összes abroszt..."ez azt jelentené, hogy én magamnak halotti emlékművet építek. CSAK ANNYIT SZERETNÉK(én is..) HOGY A FIAM SZIVESEN JÖJJÖN HAZA. ÉS HA MONDANI AKAR VALAMIT A BARÁTJÁNAK, REMÉLEM, IGY HANGZIK "JÓL FOGOD MAGAD ÉREZNI NÁLUNK."
Anyaként jelentős katedrálisok építőmunkásai vagyunk. HA JÓL VÉGEZZÜK A DOLGUNKAT, NEM IS LÁTSZUNK. DE AZ IS MEGTÖRTÉNHET, HOGY EGY NAP RÁCSODÁLKOZNAK MAJD AZ ÉPITMÉNYÜNKRE- ARRA A SZÉPSÉGRE AMELLYEL SOK-SOK "LÁTHATATLAN ASSZONY" ÁLDOZATA GAZDAGITJA A VILÁGOT." Nicole Johnson , kivonat "A láthatatlan asszony " című, 2oo5-ben megjelent könyvéből.
forrás
