Malom színház Jászberény

December 12. hétfő 10.00
Lóci színpad

Mennyből az angyal

Élő botbábos, maszkos, paravános játék mely több tájegység népszokásából építkezik de ennek színpadi továbbgondolását kínálja a nézőknek. Ökumenikus szemléletű.

December 18. vasárnap 11.00, 15.00

Családi vasárnap

Diótörő
Bóbita bábszínház, Pécs

Böjte Csaba adventi levele

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.

Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk, Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.

Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap, mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van, kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.

Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.

Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel:

Csaba testvér

ajánló

Monumentális előadásra készül a Csokonai Színház: Szarka Tamás Mária című új musicaljének debreceni bemutatója nagyszerű szereposztásban, lenyűgöző díszletek között kerül színre december 11-én és 12-én 19 órától a debreceni Főnix Csarnokban. Jegyek már kaphatók! Jegyárak: 1900, 2900 és 3900 forint.

Az ősbemutató rendezője Vidnyánszky Attila. Az előadás szereplői Újhelyi Kinga, Bakos-Kiss Gábor, Mészáros Tibor, Olt Tamás, Pápai Erika, Rácz József, Földes László Hobo és Fehér Éva. A két ősbemutató előadáson a Hegedűs szerepében a szerző, Szarka Tamás is színre lép.

A szállást kereső Mária történetét dolgozza fel a Ghymes együttes frontembere, Szarka Tamás elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott musicalje.

Kétezer évvel ezelőtt elindul Mária – "a fény lánya, a fény anyja" –, hogy hosszú küzdelmes utat bejárva, kitaszítva, végül világra hozza a Megváltót. Korunk heródesi őrületében, ahol az önelégült Ego tombolva járja luciferi győzelmi táncát, egyszer csak tiszta hangként felbukkan Mária, és félénken suttogja: „Fénnyel szóló csillagok, mondjátok meg végre, hol vagyok!"

A Csokonai Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciójaként megvalósuló előadás 2012 augusztusában látható majd a szegedi Dóm tér hatalmas színpadán is.

novemberi hangulal még advent előtt

" egy város elhervad a sós ködfátyolban.............

A régi-új szerelem

Furcsák a vágyak. Egyszer régen, majd' húsz éve egyszer már nagyon szerettem volna szőni. Aztán az élet másfelé sodort, de ezen az őszön mégiscsak megadatott az, hogy tanuljak. A mindennapjaimat immár beszínesítik e szebbnél-szebb gyapjúfonalak,a tervezés izgalma és a szövés aktusának monoton ismétlődése mely felér minden meditációval.

camille

idő

kellett ahhoz, hogy hazaérkezzem a napsütötte Itáliából.

A 2000 km-es úton Wass Albert funtineli boszorkányát hallgattuk hangoskönyvben. A leírt és a látott táj ellentéte különös módon csak még jobban kiemelte mindkettő szépségét.

href="http://3.bp.blogspot.com/-vRHHSYkGelQ/TqpjsnaEECI/AAAAAAAAARM/JjHAnf4-HAnf4-

iw8/s1600/P1000597.JPG" imageanchor="1" style="margin-left:1em; margin-right:1em">

októberben

a sápadt reggelei fénypásztákban még benne van a déli nap melegének reménysége

a lassacskán beérő fügékben a nyári nap íze

a tobzódó csipkebogyóban a tél eljövendő zordsága.

mai hangulatom.............

meg ez is

Tegnap éjszaka nagyon szép gondolatot találtam az anyaság a "háztartásbeliség" értelméről.
Sokszor kerülök olyan helyzetbe amikor megkérdezik tőlem ismerős és ismeretlen emberek, hogy mit is csinálok. Egy hét múlva pedig húsz éves érettségi találkozóra megyek, ahol szintén be kellene számolnom legalább az elmúlt évek történéseiről. Ilyen korban már azt várják az ember lányától, hogy rendelkezzen pár gyerekkel,otthonnal, és természetesen pénzkereső tevékenységgel.

Ebből a szempontból nézve elmondható, hogy nem produkáltam a korcsoportomtól elvárt átlagot. Az elmúlt húsz év alatt hatszor költöztem, gyakran országok között, (leszámítva azt amikor csak egy városon belül váltottunk lakást),tanultam, utaztam, dolgozgattam, alkottam,gyerekeket neveltem, mégis a legfontosabb beteljesített feladatomnak azt tartom, hogy családot teremtettem és megtartottam, ebben a kalandos életben.
Igaz, hogy az otthonunk még csak készül, de van családom ami majd belakhatja.
És mégha ennek a munkának nincs is összegekben kifejezhető értéke, mégis boldog vagyok, hogy ezt választottam, az időnként rendszeresen felbukkanó (és csábító) álláslehetőségek helyett.
Nem akarok álszent lenni és azt mondani, hogy soha nem csábított ez a lehetőség, mert néha nagyon nehéz úgy megélni a mindennapokat, hogy nincs kézzelfogható eredménye, nincs a külvilág felé elszámolható, megmutatható anyagi eredmény. De igyekszem megélni és élvezni a jelenlegi életem minden percét és hinni abban, hogy Isten látja. És ez elég.

"Sokszor nem is vagyok egész ember, csak két kéz. Vagy éppen óra, amelyik a pontos időről tájékoztat. Egy este néhány barátunk társaságában vacsorával ünnepeltük, hogy egyik barátnőnk hazaérkezett Angliából. Csodás utazáson vett részt. Egyfolytában a hotelről áradozott ahol megszálltak. én meg csak ültem ott és néztem a többieket, akik ápoltan és divatosan néztek ki. Akaratlanul is összehasonlítottam magam velük és elfogott az önsajnálat, mikor divatjamúlt ruhámra pillantottam- az egyetlen normális darabra, amit éppen a szekrényben találtam. Ekkor-nyomorúságos gondolataim közepette- ez a barátnő egy gyönyörűen becsomagolt ajándékot nyújtott felém és ezt mondta: "Tessék, ezt neked vettem." Európa legjelentősebb katedrálisairól szóló könyv volt! Először nem értettem, miért pont nekem szánta, de aztán elolvastam benne az ajánlást:"Barátnőmnek: csodálatomat kifejezve mindazért, amit TE ÉPITESZ, bár senki se látja." A következő napokban elolvastam a könyvet. Négy az életszemléletemet gyökeresen megváltoztató igazságot fedeztem fel az olvasása közben:
1. Senki sem tudja pontosan, kik építették fel ezeket a nagyszerű katedrálisokat-senki sem ismeri a nevüket.
2.Az építők az életüket olyan munkára áldozták, amelynek eredményét közülük sokan sohasem látják meg befejezve.
3. Sok nélkülözést szenvedtek és semmilyen elismerést nem kaptak munkájukért.
4. Munkájukban tanúsított odaszánásukat az a hit táplálta, hogy Isten szeme mindent lát.

A könyvben olvasható egy legenda egy gazdag emberről aki az építkezés alatt meglátogatta a katedrálist. Észrevett ott egy embert , aki épp egy kicsi madarat mintázott egy támgerendába. Nagyon elcsodálkozott és megkérdezte tőle:"Miért töltesz annyi időt egy kis madár gerendába metszésével? A tető úgy is elfedi, senki sem fogja majd látni." A munkás így válaszolt: "mert Isten látja." Azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy megtaláltam a kirakodósom hiányzó darabkáját. Olyan volt, mintha Isten súgta volna :" Én látlak. Látom az áldozatot amit naponta meghozol, akkor is, ha ezt körülötted senki más nem veszi észre. A barátságos közeledés , egy felvarrott gomb, egy sütemény amit készítettél-egyik sem túl kicsi ahhoz, hogy ne venném észre és ne mosolyodnék el miatta boldogan. TE IS JELENTŐS KATEDRÁLIST ÉPITESZ, DE MÉG NEM LÁTOD MILYEN LESZ MIKOR ELKÉSZÜL."
IDŐNKÉNT NYOMYORULTUL ÉRZEM MAGAM A LÁTHATATLANSÁGOM MIATT.DE EZ NEM HALÁLOS BETEGSÉG AMI KIOLTHATNÁ ÉLETEMET, ÉPP ELLENKEZŐLEG. GYÓGYIR AZ ÉNKÖZPONTÚSÁGOMRA. ELLENMÉREG AZ ÉN ERŐS, AKARATOS BÜSZKESÉGEMRE. AKKOR NÉZEM MEGFELELŐ SZEMSZÖGBŐL A VILÁGOT, HA JELENTŐS ÉPITŐMUNKÁSNAK LÁTOM MAGAM. EGYNEK A SOK EMBER KÖZÜL, AKI OLYAN MUNKÁT VÉGEZ, AMIT TELJESEN KÉSZ ÁLLAPOTBAN SOHA SEM FOG LÁTNI.
OLYANNAK, AKI DOLGOZIK VALAMIN, DE AZ Ő NEVÉT SOHA SEM FOGJÁK MEGEMLITENI. A MI IDŐNKBEN NEM LEHETNE KATEDRÁLISOKAT ÉPITENI, MERT TÚL KEVÉS EMBER AKADNA, AKI KÉPES LENNE EKKORA ÁLDOZATOT HOZNI.
Ha mélyebben belegondolok, egyáltalán nem szeretném, hogy a fiam így hívja meg hozzánk egyik barátját:"Anyukám hajnali 4-kor kel, takarít, aztán három órán át főz és kivasalja az összes abroszt..."ez azt jelentené, hogy én magamnak halotti emlékművet építek. CSAK ANNYIT SZERETNÉK(én is..) HOGY A FIAM SZIVESEN JÖJJÖN HAZA. ÉS HA MONDANI AKAR VALAMIT A BARÁTJÁNAK, REMÉLEM, IGY HANGZIK "JÓL FOGOD MAGAD ÉREZNI NÁLUNK."
Anyaként jelentős katedrálisok építőmunkásai vagyunk. HA JÓL VÉGEZZÜK A DOLGUNKAT, NEM IS LÁTSZUNK. DE AZ IS MEGTÖRTÉNHET, HOGY EGY NAP RÁCSODÁLKOZNAK MAJD AZ ÉPITMÉNYÜNKRE- ARRA A SZÉPSÉGRE AMELLYEL SOK-SOK "LÁTHATATLAN ASSZONY" ÁLDOZATA GAZDAGITJA A VILÁGOT." Nicole Johnson , kivonat "A láthatatlan asszony " című, 2oo5-ben megjelent könyvéből.
forrás

én ha újra kellene születnem, azt kérném, hogy ugyanígy legyen. Te legyél az anyukám, apa az apukám és ugyanezek a testvéreim....

in memoriam

(Makovecz Imre)

„Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”



"A magyar szellemből, amely jelenleg is létezik. Ez a szellem nem keleti és nem nyugati, nem kell választania. Olykor fölbuzog, mint a forrás. Nem a világos tudat és a megfogalmazható akarat mezejéről érkezik, hanem mélyről. Látják például azt a fát ott kint a kertben?...Az a fa viszont a föld alatt ugyanakkora, mint a föld felett. A mélyben lévő rész, a láthatatlan gyökérzet élteti. Ilyen gyökérzet a magyar szellem. Az organikus építészet lényege is ez - nem arról van szó csupán, hogy szerves formákat rajzolgatunk. Tetszik tudni, mire kell megtanítani ma egy végzett építészmérnököt? Például arra, hogyan kell belépni egy szobába. Vagy hogy egy családi ház tervezésénél az asszonyt kell megkérdezni, hiszen az otthont ő teremti, a férfi dolga, hogy a pénzt megszerezze rá."

mai

napomat beragyogta az a lányommal együtt töltött két óra mait rekkenő hőségben klíma nélkül abszolváltunk Budapest-Gyöngyös viszonylatban oda-vissza.
Általában elalszik, de most odafelé a prostituáltak munkaviszonyáról szóló felvilágosítás (konkrét rákérdezés volt a részéről khmm)után a rádiókabarén nevettük halálra magunkat "hello Kitty" (amit utoljára talán megboldogult leánykoromban hallottam). Majd visszafelé szívbemarkolóan komoly beszélgetést kezdeményezett a hol lakásról. És elmondta, hogy ha tőle Franciaországban megkérdezték, hogy vágyik-e Magyarországra akkor nem igazán tudott mit mondani, de ha most itt megkérdezik, hogy hiányzik-e Franciaország rögtön rá tudja vágni, hogy igen. Ő úgy érzi, hogy itt ahol most van nem illik bele a képbe, mindig, mindenhol kilóg, de az biztosan tudja, hogy Orleans-ban ő is a puzzle része. Így ezekkel a szavakkal. Számára Orleans az ami otthonos, oda vágyik vissza szakadatlanul. És természetesen ott fog élni, a place Martroi mellett egy régi bérházban.



i

Nem győzök hálát adni azért, hogy ezeket a gondolatokat megosztja velem, hogy képes róla beszélni, hogy tudja mit akar. Mindezt nagyon jó megélni, mégis nagy teher szülőként ezt hordozni, hogy mi vagyunk azok akik kiszakítottuk őt a jól ismert közegéből, a szülőhelyéről. Csak remélni tudom, hogy a kalandjaink által csak gazdagodik, hogy alkalomadtán, ha tényleg úgy akarja, még sokszínűbben térhessen vissza oda, ami ennyire sokat jelent neki.

újrakezdés

Mindennap olvasom Kinga blogját és a mai bejegyzése annyira az elevenembe talált,hogy elsírtam magam. Elég volt csak a tavaly őszi "kalandunkra" visszagondolni, hogy újra élesen és elevenen felidéződjön a zsigereimben a tehetetlenség, a düh, a csalódás a mérhetetlen szomorúság amit akkor éreztem.
Akkor én sem éreztem az "ami nem öl meg az megerősít" mondás igazságát. Csak a megsemmisülést. És ez így van minden egyes költözéskor.
Racionálisan, minden tényezőt figyelembe véve hozunk meg döntéseket amibe természetesem belekeverjük a gyerekeket is és mégis nagyon fájdalmas és feldolgozhatatlan minden elválás. Van amikor az új izgalma felül tudja írni a régi elvesztésének a fájdalmát, de általában nem ez a jellemző. Hiszen a régi megszokottban (pláne, ha még boldog is voltál ott) már minden a helyén van, mindent ismersz, bejáratódtak a rutinok, vannak barátok, ismered az éjszakai neszeket.
Az új pedig új. Minden szépségével és nehézségével együtt, de mégiscsak új.
A tavalyi visszaköltözés óta eltelt lassan egy év alatt, azt hiszem most kezdek egy kicsit magamra találni. A személyes kudarc felvállalása embertpróbáló feladat volt, és épp elég volt a gyerekeknek megadni újra az otthon biztonságát, magamra már nem maradt erőm. Talán most kezdem magamban felfedezni újra a társasági életre való igényt, a barátok hiányát és élvezni az élet új fejezetének a kezdetét.

Minden elválás egy kis halál, de emellett pedig annyira boldogító az a tudat, hogy a világnak számos olyan zuga van már ahol igazi barátokat találnék, ha arra járnék, és ahol ott hagytam a szívem egy kis darabját.

Je veux l'amour

Böjte Csaba: Készüljünk fel a hidegre!

Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít.

A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik. Elgondolkodtató írás!!!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között. Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.

CAFEBUDAPESTFEST

Centre chorégraphique national d'Orléans [F]
Cherry-Brandy
2011| OKT 9 | vasárnap
19:00

Nemzeti Színház

Előadják: Johan Bichot, Ivan Fatjo, Eric Fessenmeyer, Grégory Feurté, Gemza Péter, Anastasia Hvan, Panagiota Kallimani, Anne-Sophie Lancelin, Lazare, Cécile Loyer, Nagy József, Emanuela Nelli, Marlène Rostaing – tánc, Emmanuelle Tat – zongora Zene: Alain Mahé Díszlet, látvány: Clément Dirat, Julien Fleureau Fény: Rémi Nicolas Jelmez: Françoise Yapo Kellékek, smink: Jacqueline Bosson Koreográfia: Nagy József

A Cherry-Brandyvel, Nagy József a 20. század egyik legnagyobb író és műfordító, a varsói születésű orosz Oszip Mandelstam munkássága előtt tiszteleg. A komor és puritán környezetben mintha hipnotikus szendergésből éledeznének a szereplők, miközben különböző hangokon szólalnak meg a különböző Mandelstam-versek. Nagy eközben különös gonddal ügyel a fény és sötétség színpadi harcára, s a tőle megszokott módon vissza-visszatér az idő kérdésére, amely már első, az 1990-ben keletkezett Comedia Tempio művétől végigkísérte munkásságát egészen a 2008-as Sho-bo-gen-zoig. A Cherry-Brandy erősen politikai tartalmú mű: ahol a művészet megerősödése és a művész felelőssége szembefordul a kortársakkal, elkezdődik a huszadik századról és „a teremtéshez szükséges tér” napjainkban mutatkozó fájó hiányáról való elmélkedés.

A Nemzeti Színházzal közös program.

húsz perc

talán az az idő amit egy bejegyzés megírására fordít(ané)k.
Ennyi időbe telik míg segítek Csongornak a leckében, amíg lefordítok egy fél oldalt, beszélgetek Iringóval, bedagasztok egy kenyeret.....
Nem tudom érdemes-e fenntartanom ezt az oldalt. Arra jöttem rá, hogy nem igazán szeretem megosztani a gondolataimat a nagy nyilvánossággal, annál zárkózottabb vagyok, nem vagyok képes arra, hogy hetente többször leüljek és kiírjam magamból a gondolataim. Lustaság,kifogáskeresés, vagy egyszerűen csak a motiváció elvesztése? Nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy mit tegyek. Meglátjuk.

„ Az élet az átalakítás és újjáépítés, a rossz kigyomlálása és a jóság kibontakoztatásának szüntelen folyamata kell hogy legyen… Ha félelem nélkül akarsz utazni az élet útján, akkor a jó lelkiismeret jegyét kell váltanod.” Bhagavan Baba

több barátomnak

rendelek ilyen-olyan, itthon nem beszerezhető termékeket Franciaországból. Ennek kapcsán merült fel bennem az a gondolat, hogy mi lenne ha készítenék egy oldalt ahol összeszedném az általam (és általatok) a magyar piacról hiánycikknek ítélt termékek listáját és lehetne rendelni? Hmmmmmmmm? Bio,kemotípusos illóolajak, különleges gyógynövényteák,növényi olajak, marseilles-i szappanok, citromlekvár, olívaolaj, guerande-i szürke tengeri só, provence-i agyag, kozmetikumok stb stb....
Érdekelne valakit?

A napokban a Hanami teaházban jártam(mert már tényleg minden teámból kifogytam, és egyébként ezt is Franciaországból rendelem -nem sznobizmus csak olcsóbb) és felfedeztem, hogy a kedvenc francia teaárusom teáit lehet kapni. Nagyon megörültem, de a szavam is elállt mikor az árakat megláttam. Ez is csak megerősítette a gondolatomat.

ez is tőlük

vojtina

Az utóbbi évek legjobban felépített, legszínvonalasabb gyerekfoglakozásán voltunk a debreceni vojtina bábszínházban. A négy bábos gyermekdalokat énekelve várta meg, hogy mindenki megérkezzen, levesse a cipőjét majd körjátékkal a helyükre kísérték őket. Egy rövid az évszakhoz illő mese elbábozása után a gyerekek asztalhoz ültek ahol már minden elő volt készítve a számukra. Mindenki egy marionettbabát készített majd végén szintén énekszóra kipróbálhatták a paravánt. Az egész ötven perces volt, de olyan élmény amit azóta is emlegetnek.

Tavaszi kúrámban

most tartok a léböjtnél. Azt hitem nehezebb lesz. De rá kellett jönnöm, hogy megfelelő rávezetéssel (egy hét tiszta gabonaétrend) elkerülhető a böjt kezdetén jelentkező fejfájás. Úgyhogy jól érzem magam, megpróbálok minél inkább befelé figyelni, elengedni a lelki bajokat ugyanúgy mint a fizikai szinten lévőket. A lélek bajait most nehezebb. Küzdök velük és imádkozom...

mikor jön haza apa?????????

Ez a kérdés sajnos gyakran elhangzik nálunk mert P-t a kötelességei messzire és hosszú időre szólítják.
Villőnek válaszoltam a minap:
-Még hatot kell aludni.
-Jó-mondja ő -akkor ha hazamegyünk megalszom a hatot.

Anyaaaaaaaaa, kifogyott sz áram a lámpából. ( a fürdőben kiégett az izzó)

Tegnap

színházban jártunk. A Peter és Jerry eddig három előadást látott darabját néztük Egerben.
A darab első része egy középosztálybeli, középkorú new york-i házaspár a mindennapok monotóniából való kitörésére tett kísérlet, míg a második részben az első jelentben megismert családapa találkozását láthatjuk egy magányos, emberi kapcsolatokat kereső figurával.
A színészek kifinomult alakítása magával ragad, beszippant, így szinte elillan az 1 óra 40 perces játékidő. Az időben és térben bárhol helyt álló darab mélyre nyúló analízissel boncolgatja a párkapcsolatok elszürkülését, de a darabban erre adott válaszok számomra mégsem kielégítőek. Ami persze leginkább a szerzőnek róható fel aki az egyhangúságból való kitörés lehetőségét kizárólag az ember elállatiasodásában látja.
A második rész szerencsétlen alakja,még egy kutyával sem képes semmiféle kapcsolat kialakítására egy végső kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy elfogadtassa, megértesse magát valakivel és eme találkozás által feloldozást kapjon.
A kifinomult, érzékletes színészi játék, a minimalista de mégis kifejező díszlet teszi még élvezetesebbé, elgondolkoztatóvá a darabot.
Menjetek el, az évad végéig többször játsszák a Tháliában.

Indul a házprojekt

A héten beadódott végre a a terv A tervező szerint nincs több rajta háromhavi munkánál. Azt hiszem csak azt felejtette el hogy Magyarországon vagyunk.Én azért ezt minimum megdupláznám és remélem, hogy a karácsonyt már ott ünnepeljük.
Indítok egy blogot a házikóknak de nem akarom nyilvánossá tenni. Akit érdekel írjon bejegyzést és küldök meghívót.

Babits

A napokban adtam be a Babits műfordítói pályázatot. J-P Abraham: Armen című regényére.
Az író öt évig volt a fentebb látható bretegne-i világítótorony őre.Naplót írt. Megrendítő szépséggel írja le a tengert, a természet erői a magányt.Sokszor megakadok, keresve a megfelelő magyar szót ezeknek a fogalmaknak leírására.
A kötet felfedezését nagyon köszönöm Mártának.

Tavaszi kúrám

Itt a nagyböjt, a tavasz és nagyon szükségem van egy testileg-lelkileg megtisztító kúrára. A terv a következő: a jövő héttől rizskúra ( napi három adag barnarizs zöldségekkel, olajos magvakkal) az azt követő héten léböjt majd nagypéntekig ismét rizs. Emellé napi fél óra jógát tervezek légzőgyakorlattal és napi imával meditációval.Már a lelki táplálékot is megtaláltam ezekre a napokra John Bunyan: A zarándok útja című könyvében.
Már csak a megvalósítás van hátra.

Kettős mérce

És még azt merik állítani, hogy jogállamban élünk.
Felháborító egy héten belül ez a két ítéltet. Itt és itt

Gyerekes program

Faragó Béla: Ludas Matyi

LUDAS MATYI - ŐSBEMUTATÓ A NAGYSZÍNPADON - 2011. JANUÁR 21. - 19 ÓRA
DEBRECEN -Csokonai Színház

- Matyi nyughatatlan, önmagát kereső figura, de szerelméhez mindvégig hű marad. Döbrögi nem egy tudatlan, sötétlelkű alak - önkényúr, de életművész is. Önzése, hatalomvágya, mindent és mindenkit birtokolni akarása miatt kell elbuknia. Ért a nők nyelvén, akik itt sokkal nagyobb szerepet kapnak: ilyen például Matyi szerelme, Anna, aki lúdból változik át lánnyá, akár Tündér Ilona - meséli a daljáték zeneszerzője, Faragó Béla.

Milyen ország az olyan, ahol a drogosnak, az alkoholistának, a zsidónak, a cigánynak, a homoszexuálisnak, a szinglinek, a celebnek és stb több becsülete van mint egy hatgyermekes, magyar, keresztény családnak aki éppen családi házat kívánt volna venni Buda egyik kertvárosi kerületében és ahol a szomszéd megvétózta az adásvételt, mert sok a gyerek.......no comment.

ISTEN

Iringó mondta a minap: "Anya te is pont ezt mesélted nekem Istenről..........":
"Nem az az igazi Isten, akiről a képek és az írások is beszélnek. Nem az a szakállas, mindenkit fenyegető, hisztériás vén zsidó.Az igazi Isten személyéről nekünk gondolatunk sem lehet. Csak az értelmét és a szeretetét láthatjuk.Az igazi Isten velünk van Éva. Az igazi Isten nem haragszik senkire. Nincs haragja.Ha fölemeld a tekintetedet az éger s azt mondod: Istenem, Atyám, én ezt a Gergelyt élettársamnak választom, és ha én is ezt mondom a te neveddel,akkor, édes Évám, mi már Isten előtt házastársak vagyunk"
- Gárdonyi: Egri csillagok -

Nagyon jó érzés mikor így visszajön egy -egy szikra mindabból amiben mi hiszünk, amit át akarunk adni a gyerekeknek.

néha

Néha meglepődöm azon, hogy mit kívánunk a gyerekeinktől, amit eszünkbe se jutna saját magunktól is megkövetelni, mert annyira nehéz………………..
Például azt, hogy jókedve legyen……..Mintha, nekünk „nagyoknak” soha nem lennének megmagyarázhatatlan hangulatváltozásaink, vagy nem dühödnék fel egy pillanat alatt. Aztán ott van az örök kérdés : „mi történt a suliban/oviban”. Amikor a lányom elkezdett oviba járni nagyon zavart, hogy nem kaptam tőle soha semmi támpontot arra vonatkozóan, hogy mi történt vele napközben. „Na, meséld el mit csináltatok ma? és mivoltazebéd? (különös módon az anyukáknak elemi szükséglete, hogy tudják, hogyan voltak a kicsinyei táplálva…) És, hát soha nem tudott rá válaszolni! Az volt az érzésem, mintha a hallgatásával azt akarta volna mondani: „de anya, mibe ütöd az orrod?”
Talán így is volt. De nemrég mikor valaki azt tanácsolta, hogy kezdjem el Én elmesélni neki a napomat, megértettem….azt, hogy mekkora intellektuális erőfeszítés az,hogy megtaláljam azokat a pillanatokat, amik érdekelhetik a gyerekeket (mert az, hogy énmitettem nem érdekli őket) és el is tudjam az ő nyelvükön mesélni.
Huuuuu
Mióta én is veszem a fáradtságot, mióta nem kérdezek tőlük túl sokat, mióta jobban jelen vagyok az iskola életében és főként mióta leülök melléjük csak úgy, még ha nincs is különösebb dolgunk együtt, azóta mesélnek. Néha…………


Souvent je suis frappée par ce que l'on exige de nos enfants, qu'il ne nous viendrait même pas à l'idée de nous demander à nous tellement c'est DUUUUUR.
L'égalité d'humeur, par exemple... Comme si nous les grandes perches, n'avions jamais de coup de blues inexpliqué, ni de coup de sang. Et puis il y a l'histoire de "raconter sa journée". Au début de l'école, quand Chimène était en petite section, j'étais super vexée d'obtenir un blanc chaque soir quand je lui demandais "Alors, raconte, comment ça s'est passé ? et kestamangé ?" (étonnant comme les mamans ont besoin de savoir comment leurs petits ont été nourris...) Ben elle ne savait jamais ! Et j'avais l'impression que son silence me disait "Maman, de quoi tu te mèles ?"
Et c'est peut-être ça. Mais quand, un ou deux as après sa première rentrée, on m'a soufflé l'inspiration de commencer par lui raconter MA journée, hou la la, j'ai compris... l'effort intellectuel que c'est, de tout se rappeler.. et de chercher l'évènement qui peut intéresser les enfants (parce que skejaimangé, moi, elles s'en fichent mais grave).. et de le traduire en mots compréhensibles.
Wahou.
Depuis que je fais cet effort, et surtout depuis que je ne pose plus trop de questions, que je participe davantage à la vie de l'école, depuis aussi que je me pose près d'elles, parfois, sans avoir grand chose à faire, elles me racontent.. De temps en temps...

idézet innen