a neve a francia iskolákban-óvodákban az év végi ünnepnek. Mint a nyárünnep a Waldorfban, csak persze jóval kevésbé waldorfosan.
Naszóval ma Iringóék iskolájában volt és kellemesen csalódtam, főként a Csongorék múlt heti ovis ünnepének a tapasztalatával a tarsolyomban.
Mindenféle ügyességi játékokban és versenyekben lehetett résztvenni, mint például zsákbanugrálóverseny vagy célbadobás. Nem volt giccses körhinta, nem üvöltött a zene, és a gyerekeket nem állították ki hogy énekeljenek és táncoljanak a gépzenére. Itt a suli összes gyereke két dalt énekelt el együtt, nagyon aranyosan.
Végül pedig aki akart ott maradhatott egy közös ebédre, tanárok, gyerekek, szülők közösen. Mindenki hozott valami finomságot. Szóval jól éreztük magunkat. Mindez ha otthon történik le sem írom, hiszen természetesek, főleg nálunk a waldorban, az ilyen ünnepek. De itt azt tapasztaltam, hogy a hivatalos kommunikáción kívül szinte nics is kapcsolat az iskola és a családok közt, nincsenek ünnepek, szülői estek. Időpontot kell kérni, ha valamit meg szeretnénk tudni a csemeténkről. Ez itt mindenkinek természetes, csak én éreztem nagyon furcsán magam hogy miért is szeretném tudni, hogy mit csinál a gyermekem napi majd' hét órán át az iskolában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése