2008. június 15., vasárnap

Perdre le Nord - Elveszni

Köszönöm Noéminek, hogy elindította a reflexiót a külföldi létből való hazatérésről, a kettős identiás kérdéséről. Azóta is nagyon sokat gondolkodom rajta, előszedtem régen olvasott kedves könyvemet a kérdésről, álljon itt néhány idézet.

"Miben vagyok még mindig hazám gyermeke? Mindenben: annál az egyszerű
oknál fogva, hogy ott töltöttem a gyermekkoromat."

"A kivándoroltak gazdagok. Gazdagok a felhalmozott és ellentmondásos identitásaik által."

"Itt (az emigrációban) elhallgatod azt, hogy ki voltál...semmit sem tudnak arról ami formált, amiből lettél...Ott (a hazában), elhallgatod azt amit csinálsz. Amit évek óta gondolsz, mondasz, olvasol, látsz a mindennapjaidban, az ott élő embereknek semmit nem jelent."

"Minden kivándorló meg van győződve róla...hogy létezik egy része, vagy jobban mondva egy másik Énje amely tovább él az elhagyott országban."

Annyira, szépen , árnyaltan fogalmazza meg mindazt amit érzek így 11 külföldön töltött év után. Nagyon nehéz ezt megosztani azzal, aki sohasem élt másol. Mindenki aki hazájától távol él ezt a kettősséget hordozza magában: egyik része szorosan kapcsolódik a gyökereihez a másik pedig beledolvad a befogadó ország mindennapjaiba, melyet az otthonmaradottak nem ismernek. Két különböző létezés melyek nem tudnak egymásról...ezek hozzák létre a magányossság de ugyanakkor a gazdagság és a nyitottság érzését is.
Én nagyon boldog vagyok, hogy az élet megadta számomra ezt a lehetőséget, még akkor is hogyha ezután már sohasem fogok beleilleszkedni tökéletesen abba a formába amit születésemkor kaptam.
Bemásolom ide a végére azt a történetet amit Noéminél olvastam:
"Képzeld el, hogy formák vagyunk, és az egyes országok megfelelő "lyukak", amibe ezek a formák beleférnek, akárcsak az ismert gyerekjáték. Te kör vagy, az országod egy kör alakú lyuk. Ha egy idegen országba mész élni, a te kis körödet hiába tuszkolod a négyzet alakú nyílásba, nem fog beleférni. Le kell hát vágnod a kilógó darabkákat, de négyzet sohasem leszel, csak egy furcsa forma. Beleférsz már a lyukba, de valahogy mégsem stimmel. Aztán hazatérsz, és kör sem vagy többé.."

1 megjegyzés:

Noémi írta...

jaj, mennyire igazak ezek a sorok..
Azon töprengek egyébként évek óta, nekem hol is van a hazám..
13 éves koromig Erdélyben éltem, tovaringó gyerekkorom világa ide köt..ízek, illatok, ismerős repedések a földön.
Aztán Magyarország, most Amerika.
Rég olvastam Az egyes népszellemek misszióit, és máig is egyetlen gondolatmenet él bennem..
A szellemi úton meg kell tapasztalani a hontalanság érzését, amikor bárhol tudnál élni, majd ezt követi a magasabb szintű "hazafiság"..
Ez számomra még igen érdekes..mert magyar vagyok, ez igaz..de hol a hazám??