Françoise Hardy, Normandia by Telerama_BA

"erősebbé tesz engem ha úgy tekintek magamra, mint valami nagyon értékes dologra.." írja Julia Cameron
Észrevettem, hogy tényleg így van, minél jobban lekezelem magam, minél kevésbé veszem komolyan az értékeimet, annál kevésbé tudom ezt megtenni mások felé. Ezen a héten vigyázni fogok arra, hogy értékesként kezeljem magam.

"Ha magamat nem ítélem meg túl keményen, nem fogom ezt tenni másokkal sem: a szívembe fogadom mindazt ami bennük van, minden boldogtalanságot, szakadást, szenvedést és jelentéktelenséget." Anselm Grün

Nem készítettem adventi kalendáriumot a gyerekeknek. Már tavaly sem volt, de hiányzott. Idén viszont éppen kapóra jött Márta ötlete: mi is egy befőttesüvegbe gyűjtjük minden este az aznapi jócselekedeteinket. Ez megadja a ritmust, de megadja azt az odafigyelést is, hogy tegyek valami aprócska jót magam körül és azt jegyezzem is meg estig.

A mohaszínű és a tengerszínű hajgumi

 Időről időre rácsodálkozom Villő választékos szóhasználatára, képzeletére. Minap egy pár kék és zöld ezüstszállal átszőtt hajgumit kapott. Miután kiörvendezte magát így szólt: holnap a mohaszínűt szeretném a hajamba,aztán pedig a tengerszínűt...............................

Vasárnap reggeli közben pedig meséivel nevettetett meg minket. Tájszólasban adta elő őket és mindig így kezdődtek:
Volt egyszer egy asszony és egy ember. Nem volt gyerekük, de volt egy szövőkeretük..............majd a mese mindig másképp folytatódott.

PEROLZ

Open publication - Free publishing

Balogh Ágota készítette őszi hangulatmagazin,melyet végiglapozva az ember legszívesebben venné a bakancsot és irány az erdő..........
Mi is benne vagyunk Zsuzsival, mert Ágota készítette rólunk a fotókat a Manukához.
Lapozgassátok..........................

quebec

szépek az emberek, vidámak, otthonhagyták a gondjaikat. Itt és most.


egy ideje már idevágyom, megmagyarázhatatlanul..........tavaly terveztük az utat, idén sajnos még a lehetősége sem merült föl............de talán jövőre.....................

hamarosan október 12-ét írunk. Ez az a nap mikor megismertem P-t 21 éve. Fontos nekem ez a nap. Nagyon.

radikalizálódom?!

szabadság

Az öröm bennünk van, és amikor nem érezzük, nagyon egyszerűen meg tudjuk keresni magunkban egy kis munkával. Megtalálni magamban sz örömöt, azt jelenti, hogy ott keresem ahol egyszer már átéltem nemrég vagy akár a távolabbi múltban is.

Hangosan énekelni vezetés közben
Egyedül úszni egy medencében miközben a lenyugvó nap simogatja az arcomat
Belélegezni a frissen nyírt fű illatát
Nyári napfelkeltekor jógázni
ami másokat illeti Teréz anya szavaira hagyatkozom:

".....ha mások megértésért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van szüksége;
ha arra vágyom, hogy törődj velem, küldj hozzám valakit akiről
gondoskodnom kell;
ha csak magamra gondolok, hívd fel figyelmemet valaki másra.
Tégy bennünket méltóvá Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik világszerte szegényen és éhezve halnak meg."

ma délután egy zöldike teljes erőből nekiszállt az ablakunknak. Mire kiértünk a gyerekekkel már haldoklott, Iringó kezei közt halt meg. Traumatikus élmény volt mindannyiunknak ahogyan elszállt belőle az élet.

Csodálatosan szép, nagy madár, zöld háttal, citromsárga alsó szárnyakkal.

a kicsit hosszúra nyúlt

(de annál tartalmasabb) nyári szünet után, újra itt. Volt benne házépítés (nem, még nincs kész - annak akivel nem találkoztam mostanában, tehát nem költözünk, MÉG!, de tervezzük, nem tudjuk mikor,de erősen vizualizáljuk magunkat az új otthonunkban.) Kicsit olyan ez mint a várandósság utolsó hetei, mikor minden nap van legalább egyvalaki, aki megkérdezi, hogy " még mindig nem született meg?"  Viszont a házépítésnél sajnos nincs meg a természet azon törvényszerűsége, miszerint a gyermeknek egyszer mindenképp ki kell bújni a pocakból, a ház viszont csak akkor tud felépülni ha időt, energiát és pénzt fektetünk bele.
Node, soyons positives, hagyatkozzunk az égiekre..........
Volt még  a nyárban sok-sok munka (erről inkább nem írnék) nagyon meleg, és kevés eső. Volt Tisza, jó szerémségi borok, bográcsosok, jóbarátok és reggelire friss, meleg burek. Volt olyan is ami nem volt, de az majd lesz máskor.

Az iskola elkezdődött, volt oviváltás, mert waldorf ovi híjján, még mindig keresem a legjobb megoldást, bár egyik sem tűnik annak.A nyáron Livi ajánlásával elolvastam Pécsi Rita könyveit, amik számtalan megválaszolatlan kérdésemre adtak választ.Még emésztem, és megpróbálom minél jobban alkalmazni a gyakorlatban, szeretnék a tapasztalatokról beszámolni itt, egy kicsit később. Hiszem azt, hogy a gyermek érzelmi nevelése a családban dől el, és ezt a lehetőséget próbálom minél inkább kiaknázni, hiszen az iskolára-ovira nemigen számíthatok.

napüdvözlet

A nyárban

a reggeleket szeretem. Mikor a nap perzselő sugarai még nem forrósították fel a levegőt és a földet. Ilyenkor gond nélkül kelek fel hajnalban, hogy kiélvezhessen a csendet, a reggeli fényeket, a hűsítő szellőt.
A meditáció és az ima hihetetlen messzeségekbe visz, és a testem is hozzászokik pár nap alatt a napüdvözlet ritmusához.

Jólesik ez a visszatérő tudatosság, rendszeresség, önuralom.
Olvasom, és követem ezt a könyvet, amiben az a legszebb ahogyan a szerző ötvözi a buddhizmus és a kereszténység erélyeit.

A minden reggeli meditáció-ima az, ami tovább visz és megtart.........

nemrégiben Párizsban

nem tudunk mindent megcsinálni

de több dolgot is csinálhatunk (főként olyanokat amik számunkra fontosak és örömet okoznak)

Jobban megszervezhetjük az időnket. Hihetetlen, hogy amikor élvezettel végezzük a feladatunkat, a dogok szinte maguktól elrendeződnek (ami engem illet a pontos logisztikával megnyert félórában végre mályvát és rózsaszirmot gyűjteni a gyógynövénypárlat kipróbálásához).

Elhagyhatunk olyan tevékenységeket melyek nem járnak semmiféle eredménnyel és örömet sem okoznak (pl. leragadni a net előtt hosszú órákra)

Mostanában ezt olvasom (ami ugyan még nem jelent meg magyarul), de nagyon összeszedetten ad tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan szervezzük meg az időnket, ha azt választottuk, hogy otthon, főnök nélkül dolgozunk.
Olyan témákkal foglalkozik mint, hogy hogyan használjuk ki a legoptimálisabban a rendelkezésünkre álló helyet és időt, hogyan tartsd fenn a kapcsolataidat és hogyan ne pazarold el az energiáidat.

a pipacs

a kedvenc virágom, ha már mindenképp választani kell. Ehhez a piroshoz nincs hasonlatos. Úgy törékeny és finom, hogy közben szívós és kitartó.
Én nem vagyok szívós, se kitartó. Próbálkozom. Most kicsit összecsapnak a fejem felett a hullámok és még nem látom a másik partot. De még úszom..................

Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon, az enyém. Ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom.- mondta Budha a tanítványainak. Hallgatói megkérdezték: - Miért ostoba az efféle gondolkodás? – Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat tovább adni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság.

a közelgő

 néptánc fellépés kapcsán beszélgetnek a gyerekek:
Iringó - ti most somogyit fogtok táncolni?
Villő - síel a mogyi

a közöny diadala

Egy gyerek nem képes egyedül boldogulni a világban. Szinte minden lépéséhez felnőtt segítségét kell kérnie. Ha mi felnőttek azonban megtagadjuk a segítséget, hova fordulhatnak? Az UNICEF az ezen akció alatt készített felvétellel igyekszik felhívni a figyelmet a „Gyerek, de joggal" kampányára, amely keretén belül a Gyerekjogi Egyezményt igyekszik népszerűsíteni. Ami a gyerekek jogai, azok a felnőttek kötelességei a gyerekekkel szemben, hiszen minden gyermek megérdemli, hogy egy szerető, védelmező családban nőjön fel, hogy egészséges életet élhessen, hogy játszhasson, hogy tanulhasson és hogy megkapja  a felnőttektől a megfelelő védelmet az élet minden területén. 

a szerelem az egyetlen igazság

Rudi emlékére

Miután ma eltemettük a gyerekekkel Rudi cicát, a szomszéd bácsitól kaptuk ezt a kis videót, amit egyik este rögzített a kertük mögötti réten.
Hát ilyen volt Rudi. Még az őzeket is becserkészte. Hiányzik...........

MANUKA

Új távlatok és egy régi álom megnalósulása! Megnyitottuk manuka néven az aromaterápiával és természetes kozmetikumokkal foglalkozó blogunkat. És ez még csak a kezdet. A blog rohamosan bővül, tanácsokkal, receptekkel! Olvassatok és terjesszetek minket!

a lányoknak akik elváltak...

Ma este ismét meg kell köszönnöm, hogy újból felnyitottad a szemem, Uram. Hogy megmutattad a maga kegyetlen valóságában a világot, ami nem emberhez méltó. Köszönöm, hogy engem még nem állítottál ehhez hasonló próbatétel elé. Köszönöm, hogy még inkább érezhetem, hogy mi az érték. Köszönöm, hogy megértetted velem ma este, hogy felnőni nem azt jelenti, hogy munkába állsz, és pénzt keresel, "értelmes" munkával töltöd az idődet, hanem azt, hogy megtanulsz felelősséggel párkapcsolatban élni, gyerekeket nevelni és megérezni ennek a súlyát. Megtapasztalni azt, nap mint nap, hogy tisztelet, megbecsülés és szeretet nélkül ez lehetetlen.

Iskolai farsangi bálon voltam, és nem túl tevékeny anyukai létemnek köszönhetően nem sok embert ismerek. De megdöbbentő volt, hogy azok a lányok akiket igen, az elmúlt év (vagy évek) alatt mind elváltak és maradtak egyedül a kicsi gyerekeikkel.Nem hiszem el, nem tudom azt hinni, hogy ezt így akarták. Nem hiszem el, hogy ezek az emberek akik egykoron szerelmesek voltak, most újabb és újabb kapcsolatokban keresik boldogságot. Nem az az érdekes, hogy ki a hibás, mi volt az ok, hanem az, hogy a legtöbben nem is gondolnak arra, hogy megmentsék az eddig felépített életüket. Könnyebb továbblépni. De tényleg könnyebb? Tényleg megéri?

Mindenkinek vannak nehézségei. Nekünk is. Ennek kapcsán kaptam nemrégiben azt a kérdést, hogy akkor mondjak olyan párt/családot akiket példaként állítanék magunk elé. Rögtön nem tudtam válaszolni. Sokat gondolkoztam, mígnem egyetlen család jutott az eszembe akiket ráadásul még csak nem is ismerek személyesen, csak az internetről. És ezáltal nem is látok bele mélyebben az életükbe. Csak abból ítélem meg őket amit megmutatnak magukból. Abban a pillanatban megértettem végre, hogy semmi más nem számít csak az, hogy tiszteljük és szeretjük egymást, hogy mindig számíthatunk a másikra, és, hogy a vágyak, irigységszikrák mögött (ami akaratlanul is megkörnyékez néha)ez a bizonyosság mindig ott lesz. Ennél nem kell több. Ez minden.

Szégyen, gyalázat az egész országra, a magyarokra nézve az az ítélet amit Geréb Ágnesre kimértek.Nem tudom hogyan néz szembe önmagával a bíró, az ügyész,az orvosszakértők, és azok az orvosok a képtelenek kiállni egy kollégájukért.
Nézzétek meg
ezt a filmet, ami tükrözi a társadalom mai állását.

gyöngyszem

még többet itt találtok

Ha nem tudnátok

miért kell Villőnek oviba mennie, hát megmondom. azért, hogy megtudják a gyerekek, hogy miért rosszak.

Na azt hiszem most már komolyan el kell kezdenem másik ovi után nézni..........

soha nem volt szokásom fülhallgatóval a fülemben mászkálni, de kölcsönkaptam Iringó lejátszóját, hogy gyorsabban teljen az utazás. És a fülemben maradt miközben metróztam és sétáltam. Nagyon különös és felszabadító érzés volt. Totálisan a világon kívül állónak éreztem magam, mintha egy filmet néznék csodálatos zenei aláfestéssel. Olyan részleteken akadt meg a szemem amit észre sem vennék máskor.....félelmetes

dilemma

Kicsit felveszem még a tegnapi bejegyzésem elvarratlan szálait. Miért is fordul meg bennem az a gondolat, hogy jól döntöttünk-e az életünk egy adott pillanatában, hogy az itthont választjuk a külhon helyett? Mert most nem jó, Nagyon nem. És nem látom a kiutat. Van egy álmunk arról, hogy hogyan szeretnénk élni. Csak nem tudjuk megvalósítani. Ennek az álomnak a része az is,hogy hazajöttünk. Hogy megteremtsük az Otthonunkat, ahol felnevelhetjük a gyerekeket, ahol természetközelben élhetünk, ahol a kertemben termett ételt esszük, ahol a forrásból még tiszta víz folyik. De ennek az álomnak az is a része, hogy ezt együtt csináljuk. És ez egyenlőre lehetetlen. P. rengeteget van távolt tőlünk, sokkal többet mint szeretne, sokkal többet mint akkor mikor még máshol éltünk. De nem tehet mást, mert szükségünk van a keresetére. És itt be is zárult a kör. Ő nem tud mást csinálni, csak olyan dolgot amihez el kell mennie. Mi pedig itt várjuk őt a szépen alakuló házzal és kerttel, csak épp egyedül vagyunk.
Persze van másik alternatíva is természetesen, ott van az a lehetőség, hogy teljesen kivonuljunk a társadalomból és önfenntartóként próbáljuk meg élni az életünket. Van erre is példa, de nem érzem azt, hogy ez lenne a megfelelő.( Talán ez a legegyszerűbb útja az autonóm életnek. Ugyanúgy mint a Szamszara című filmben ahol a szerzetes végül mégiscsak gyáva módon elhagyja a családját, amely a vágyaiból született, hogy magányosan szerzeteskén jusson el a
nirvánába.)
De ebben az esetben nem vállalod fel azt a világot amelybe beleszülettél. Az effajta bezárkózás "kényelmes", mégha nyilvánvalóan küzdelmes is. Azt hiszem nincs jogom mások életéről ily radikálisan dönteni. Nem tehetem meg a gyerekeimmel, hogy kivonjam őket a társadalomból. A nagy tanítók, úttörők vagy egyedül voltak, vagy már felnevelték a gyerekeiket.....
Szóval a dilemma továbbra is az, hogy hogyan lehetne emberi életet élni anélkül hogy ennyit kéne adni érte cserébe? Az a vágyunk, hogy itt éljünk a Mátra alján. CSak még azt nem tudom hogyan............

január

Miért nem tudjuk megélni a jelent? Egyszerűen csak örülni annak ami történik és hálát adni érte a Teremtőnek?
Vasárnap versfelolvasáson voltam és egy szívemnek kedves Szabó T Anna verset olvastam fel. Ide is másolom:

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.
Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket
-itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.
A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.
Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.
Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.

Mikor kiválasztottam nem is mértem fel azt, hogy mennyire szíven fog ütni. Azóta sem hagy nyugodni.
A januári hideg mozdulatlanságban egyre gyakrabban tör fel bennem a kétely. Jól döntöttünk? Tényleg itt akarunk élni? Sokan épp az elmenetelt tervezik. Fáj. A magány nem könnyíti meg a dolgok tárgyilagos szemlélését. Várom haza a férjem..........

mi történik most.............