2008. július 1., kedd

étkezés

Nem tudom hol rontottam el (de keresem!), hogy mostanra sikerült eljutnom oda, hogy a vegetáriánus gyerekeim szinte semmiféle zöldséget nem esznek meg. Nyersen még csak-csak lecsúszik egy kis uborka, borsó vagy paradicsom, de amint főtt étel készül belőle onnantól kezdve nem kell nekik. Ezzel kapcsolatban az érzelmi skála különböző fokozatain megyek keresztül a dühtől, kiabálástól, az értelmes meggyőzésen keresztül a teljes feladásig. Most épp abban a fázisban vagyok, hogy elfogadom, hogy így esznek és csak néha-néha van egy-két dühkitörésem például amikor szinte egész nap nem ettek főtt ételt.
Sajnos a megoldást nem tudom. Pici korukban mindent ettek, mi Péterel jó példával járunk elől, megadjuk az étkezésnek a módját és (szerintem) finomakat is főzünk.
Szóval továbbra is próbálkozunk, majd beszámolok az eredményről...

3 megjegyzés:

Noémi írta...

Mi egy ugyanilyen fázison mentünk keresztül..teljesen kikészültem, azt hittem, menthetetlenül elrontottam valamit. Csak tésztát, kenyeret és vajat ettek a gyerekek, olyan is volt, hogy még a gyümit is elutasították. Tulajdonképpen akkor lendültünk át rajta, amikor én elfogadtam ezt az állapotot..sőt..Gábor egy alkalommal húst is adott nekik, amit jóízűen elfogyazstottak. Majd mindenféle hercehurca nélkül visszatértek a főzelékekre, eszenk azóta is gyümölcsöt, naponta többször is, sőt, egy hete még a spárgát is megették!
Szóval kitartás...fogadd el, hogy kellenek különböző fázisok az étkezésben, akár a húsevésig elfajuló étrend-borulás..ez biztosan életkor és lelkiállapot/évszak-függő dolog is, talán fejlődési fázisé is. A szervezet mindig tudja, mikor kell földelni, sokkal materiálisabb táplálékot magunkhoz venni, és a gyerekek még tiszátbban értik a saját testük jelzéseit, mint mi a mienket. Mi elfogadjuk, hogy ez jó, így állok be..pedig, rájöttem, hogy néha, ha pl. hústfélét "kívánok", lehet, hogy eleget kellene tennem neki...más kérdés, hogy tudati szinten már undorodom tőle, de ezek szerint valami nagyon is kézzelfogható dolgot kell az életembe vonzanom.
Uff.kusza voltam, nagyon?

idrah írta...

Egyetértek Noémivel. Nálunk is volt ilyen "válság", de átestünk rajta. Nem kis erőfeszítésbe került, hogy fogadjuk el a helyzetet, és ne legyen állandó, központi téma az étkezés, dühkitörések nélkül vészeljük át azt az időszakot, amikor levegőn-fényen-vízen kívül mást nem vesznek magukhoz a gyerekeink... És eddig még mindig visszajött az étvágy, sőt ezen fázisok után olyanokat is megettek, amit addig soha! :-o
Kitartást nektek! És várjuk a pozitív változásokról a bejegyzést :-).

Melinda írta...

Kösz, hogy írtatok. Tudom én mindezt, csak nehéz megélni a mindennapokban. A húsevéssel kapcsolatban teljesen hasonlóan érzek, bár én már íze miatt sem tudnám megenni. Mikor rámjön ez az érzés akkor főként erősebb ízű ételeket kell ennem.
A gyerekeknél a húsevés is teljesen különbözően alakul.Iringó szinte undorodik a hústól, képtelen lenne megkóstolni. Csongor viszont eszik húst. Nagyinál, oviban...itthon őmiatta nem fogok készíteni, de egyiküknek sem tiltottam soha. Itthon nem eszünk, de ha ő máshol meg szeretne akármit kóstolni megteheti.
Reménykedem, hogy a nyár és a hazaköltözés majd hoz egy kis pozitív változást.