Itthon

Végre itthon. Kicsit hosszúra sikeredett eze költözködés és még nem értünk a végére, bár már kezdenek eltűnni a dobozok. Persze a rendtől még messze állunk, de a gyerekek legalább már jól érzik magukat. Nekem ehhez egy kicsit több idő szükségeltetik. Ők rögtön belevetették magukat a társasági életbe, mióta megjöttünk folyamatos a barátnőzés és egyéb programok. Ami csak megerősít minket abban, hogy jól döntöttünk, hogy hazajöttünk.
A múlt hetet (a kipakolás mellett) túrázással töltöttük. Szabi kinn volt a fiúkkal Bagolyirtáson így mi is kimentünk, hogy a gyerkők legalább ezt a kis időt töltsék együtt. De nem bántuk meg. A ház nagyon klassz, így kilencen is elfértünk és Villőt sem viselte meg nagyon a négy ugráló, üvöltöző szörnyecske jelenléte (bár az első éjjel azért csak kétóránként kelt, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg ott vagyok).
Szombaton Mátrakeresztesről túráztunk Hidegkútig ami oda -vissza 6 km. Villő végig Petya hátán aludt csak ott ébredt fel, majd visszafelé újabb szieszta következett. Csodálatos a Mátra. A zöld hihetetlen árnyalatokban van jelen.
Azán lejöttünk a hegyről és szomorúam tapasztaltuk, hogy mialatt távol voltunk senki sem pakolt el helyettünk.