Nagy nálunk a dilemma mostanában. Az egyik sarkalatos pont a gyerekeke neveltetése körül forog. Mi a meghatározóbb a gyermek számára? A családi közeg vagy az iskola?

Az iskolában ott tölt 6-8 órát naponta, ott kapja meg azt az elméleti tudást amire szüksége van hogy boldoguljon az életben (ebben a világban)Itt rettenetesen pedagógus és természetesen szociális közegfüggő az, hogy milyen irányban indul el a gyermek.
A család, ahol naponta jobb esetben 3-4 tevékeny órát és a hétvégéket tölti el a szüleivel és amiről feltételezzük azt, hogy a szülő teljes lényével ott tud lenni, együtt lenni a gyerekkel.De azért azt mégiscsak érezzük, hogy ez embertelen feladat munka és több gyerek mellett.
Viszont ha ez így van és az iskola befolyása a nagyobb a gyermek fejlődésére akkor mivégre hozzuk erre a világra a gyerekeinket?
Eddig azt az utat kerestem, hogy hogyan adhatom meg a gyerekemnek az oktatáson belül azt az utat ahol a legjobban ki tud teljesedni ahol a legkevésbé nyirbálják meg a szárnyait.Így öt küzdelmes év után végre megnyugodhatnék és azt mondhatnám, hogy végre jó helyen van a gyerekem az egyik legnagyobb múltú,stabil waldorf iskolában.
És mégsem érzem(zük) jól magam. Mert túl nagy árat kell érte fizetni(és itt most nem anyagiakra gondolok)hanem arra, hogy elhagytuk az otthonunkat,azt az életformát, azokat a terveket és vágyakat amiben hiszünk.
Itt a steril, kirekesztő, stresszes városi környezetben senki sem érzi jól magát. Akkor tényleg annyira fontos az iskola, hogy mindent felülírjon?
Két hónap budapesti lét után úgy érezzük hogy nem. Zseniális az iskola ahová Iringó jár, de most már úgy érzem, hogy van bennem elég hit ahhoz, hogy képes legyek arra, hogy szabadon gondolkodó embert neveljek a gyerekeimből akkor is ha állami intézménybe járnak....