Egy pár hete minden megváltozott. Barátok tűntek el egyik percről a másikra, hozzánk közelálló családok mentek tönkre.....és a felismerés ami már eddig is bennünk volt most egyszerre evidenciává vált.
Olvasom mostanában ezt könyvet, melyben az egyik feltett kérdés az, hogy Ön szerint mi az emberi élet célja, értelme. Sokan sokfelé keresgélik a választ, ami mégis sokban megjelenik, az a hit, a család fontossága az emberi kapcsolatok.
Nagyon rövid az idő amit kiszabtak nekünk itt a Földön és meg kell tanulnunk a legmegfelelőbben gazdálkodni vele. Biztos nem az Isteni terv része az, hogy egyre feszítettebb tempóban hajtsuk a munkát, hogy legyen elég pénz erre is meg arra is....
Teremtenünk kell. Munkával. Otthont, családot, ételt, szeretetet, barátokat, együttérzést.
Úgy érezzük, hogy tévútra tévedtünk. De szerencsére időben felismertük, hogy nem erre kell mennünk. Így visszafordulunk és újrakezdjük, folytatjuk, amíg még nem késő. Hogy megteremthessük a mindennapjainkat, amit együtt élünk meg, nem szétszakítva több ezer kilométerre. Hogy lehessenek gyökereink és legyen jövőnk.
Mindketten megcsináltuk Mercinél ezt a játékot. Hátborzongató volt látni, hogy mennyire összecsengtek a válaszaink. Megérett a helyzet a változtatásra.Csak merni kell felvállalni a hitet és a tévedés lehetőségét. De ez is benne van a a szabadság árában.