életjel

akkor talán valamit írni is kéne.....
az utóbbi hetek (hónapok...) eszméletlen gyorsasággal teltek én pedig csak azon kapom magam hogy már május vége van és én észre sem vettem.
P. annyit van távol, hogy már nem is számoljuk.....ááááááááááááá ez nagyon szomorú így nem lehet három hónap után új posztot kezdeni.
Voltak ám nagyon szép ünnepeink. Villő egy éves lett (igaz még februárban, azóta már majdnem 15 hónapos, upsz) Iringó pedig tíz. Voltunk egy hetet "otthon" (Franciaországban) feltöltődtünk, sokat nevettünk, jósoltunk, és beszélgettünk-sokat- főleg én a barátnőmmel (mert szerencsére a gyerekek annyira jól megvoltak együtt, hogy szinte csak Villőt kellett felügyelnem). Kocsival jártuk meg a gyerekekkel. Hááát mit mondjak az utazás megérdemelne egy külön bejegyzést.
Gyöngyöstarjánban volt szép húsvétunk, majálisunk, táncházunk.....és hamarosan buli is lesz nálunk amiről én csak másodkézből értesültem, de nagyon örülök neki.
Szóval szociálisan nem vagyunk elszigetelve sőőőőőőőőt. És ez nagyon jó. Persze semmi esetre sem könnyíti meg abban való döntésünket, hogy menjünk vagy maradjunk.
Továbbra sem tudom, hogy mi legyen Iringóval jövőre. Nagyon szépen halad magántanulóként, de én mégis szívesebben látnám iskolában. Az otthonoktatásról tényleg készül már egy bejegyzés (csak ki kell várni hehe) Mehetnénk Gödöllőre. De. A bejárást én nem nagyon tartom gyerekbarátnak. Kb 3/4 vagy rosszabb esetben egy óra míg odaérünk innen. A buszközlekedés katasztófális, az autóval oda-vissza hurcolás pedig mind fizikailag mind anyagilag megoldhatatlan. Szóval ahhoz, hogy odajárjunk költözni kéne. De itt jön be a képbe a mi szociális hálónk. Nehéz lenne itthagyni. Persze találkoznánk azután is, meg így hogy itt vagyunk sem biztos hogy látjuk egymást a hétvégéken kívül. Tanácstalan vagyok. Csongornak meg ráadásul még egy éve van az oviban és őt pedig nem szívesen mozgatnám. Meg az erdei ovihoz fogható nem is létezik......... Szóval nagy a dilemma és nem tudunk dönteni.
Hogy Villőről is írjak egy kicsit. Már jár, lépcsőzik, hintázik, csúszdázik, mindenhová felmászik. egyre többet és érthetőbben beszél. Tündér. Eddig jól is evett. Sohasem evett ugyan úgy mint ahogy azt elvárnánk egy babától, szóval semmi pürésített étel (ő önállóan kezdte el a darabos ételeket), viszont egy hete kb a reggeli és esti tejpépeken kívül szinte csak kenyeret meg tésztát hajlandó enni. Nem tudom rávenni semmi másra. Már minden formájában próbálkoztam az almával pl. de szinte öklendezni kezd tőle. És a zöldségekkel is hasonló a helyzet. Várom az okos tanácsokat mert nem nagyon tudom kezelni a dolgot.