2008. november 4., kedd

Ez+Az

Nem voltam valami termékeny az utóbbi hetekben. Nyakunkba szakadt az őszi szünet amit a család minden tagja nagyon élvezett. Végre nem volt versenyfutás az órával reggelente. bár Iringó hangulatára nagyban rányomta a bélyegét a szünet utáni különbözeti vizsga árnya, de próbáltuk nem nagyon stresszelni. Itt szeretném megköszönni mindenki véleményét és hozzájárulását a szavazáshoz. Nagyjából mi is hasonlóképpen látjuk a dolgot, mivel a munkánk nem köt ide így lehetséges, hogy a jövő tanévben költözni fogunk. illetve azért van még egy opció, több szülő szeretné Gödöllőre hordani a gyerekét, így ha sikerül valamilyen épkézláb ötlettel előállni az utaztatásukra, akkor még sz is lehetséges. Meglátjuk.

Ami engem illet, úgy érzem teljesen kicsúszik a lábam alól a talaj, egyszerűen a tanév kezedete óta nem érem utól magam. Elveszek a gyerekek és a háztartás körüli logisztikában. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a problémával, egyenlőre keresem a hatékony megoldást. Sajnos a megint kiderült, hogy a szüleimre a mindennapi segítségben nem lehet számítani.
Mára már sikerült megfogalmaznom, hogy mi is a baj a gyerekek és a szüleim viszonyában. Az az érzésem, hogy valószínűleg nincs igényük arra önként, hogy együtt legyenek az unokáikkal.
Mikor elviszem hozzájuk az mindig azért van mert nekem épp dolgom van és ugymond "leteszem" nálunk a gyerekeket. De, ha nem megyünk egy hétig akkor nem hívnak fel, hogy ugyan hozd már el őket, vagy esetleg beugrunk hozzátok. Talán nincs igényuk rá, hogy csak úgy spontán együtt legyenek velük.
Úgy érzem, hogy én erőltetem rájuk a gyerekeimet, és ráadásul mikor megkérem őket a segítségre mindig olyan mintha a fogukat húznám. És még úgy is érzem, hogy magyarázkodnom kell amiatt, hogy kéthetente az ovi járok délután szülőkkel találkozni, vagy ne adj' isten táncházba szeretnék elmenni egy órára.
Elhatároztam tehát, hogy nem kérem meg őket többet. Találok egy segítséget, aki néha tud a gyerekeimre vigyázni, és talán így visszanyerem a lelki békémet. Valószínűleg én is hibás vagyok, mert nagyon nehezen viselem azt, ha a szabadságomban korlátoznak, vagy ha döntéseimet az anyám vizsgálja felül. De nem akarom rosszul érezni magam emiatt.

Nincsenek megjegyzések: