Jövőtánc 2013
kortárs tánc szólók-szólóhangszerre
Gemza Péter koreográfus -táncművész és Mezei Szilárd zeneművész látható Január 10-én 21 órától a Ráday utcai Jedermann Kávézóban!
Várunk mindenkit szeretettel!
A TranzDanz Jövőtánc című programsorozata a Szkéné Színház gondozásában, 2013.-ban megkezdi III. évadját.
A 2010-ben, a budapesti kult-kávéházban, a Jedermann Kávézóban indult an-artist projekt-ben a hazai kortárs tánc legizgalmasabb alkotóinak jó része szerepelt már.
Fellépett többek között Goda Gábor (Artus) és Blaskó Borbála (Forte), Gergye Krisztián (GK Impersonators), Lőrinc Kati (a Magyar Táncművészeti Főiskola docense), Katona Gábor Baka, Bora Gábor, Kántor Kata (TranzDanz), Bombicz Barbara (a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója), Horváth Csaba (Forte), Bata Rita, Juhász Zsolt (Duna) és Virág Melinda (Artus).
A táncosok, koreográfusok, együttes-vezetők, tanárok impozáns névsorát, akik valóban a hazai kortárs táncélet jelenének és jövőjének meghatározó szereplői, kiegészíthetjük azokkal a zenészekkel, akiket a táncosok hívtak produkcióikba.
Mindannyian a mai improvizatív, innovatív zenei élet kimagasló művészei, akik tudatosan alkalmazzák a magyar népzene, a kortárs, a klasszikus és a jazz esztétikáját egyedi hangzásviláguk és zenei nyelvük megalkotásában: Dresch Mihály, Benkő Róbert, Márkos Albert, Lukács Miklós, Tóth Viktor, Lőrinszki Attila, Bartek Zsolt, Grencsó István…
Nincsenek látványos világítási effektusok, díszletek, jelmezek, nem válik szét színpad és nézőtér: a dominánsan improvizatív, egyedi produkciók a nézők között, „testközelben”, a helyszín sajátos adottságait kihasználva (site-specific) születnek meg.
A Jövőtánc az „őstánc”, az élő-zene és -tánc interakciója és újrafelfedezése igényével jött létre, de egyben a (kortárs) művészet demokratizálásának és demisztifikálásának is gesztusa. A kortárs művészet alapvetően a városokban koncentrálódó, követhetetlen sebességgel gyarapodó információ és ismeretanyag bázisán működő civilizáció „output-ja”, a változás megragadója és befolyásolója, de a művészet – általában – az élet önálló, megkülönböztethető formájává válva elkülönül annak egyéb megnyilvánulásaitól.
A művészet önmaga különösségére, speciális infrastrukturális igényeire hivatkozva létrehozta templomait, amelyeket jelenlétével felszentelve szinte szakrális terekké formált a társadalmi tudatban. Ezekre a helyekre bejutni különleges megtiszteltetés, ünnep, a hétköznapok gyakorlatias, szürke és fantáziátlan világából kilépve, a létezés egy magasabb, értékesebb szintjén való ideiglenes tartózkodás lehetősége.
Ezzel, mind a közvetítő helyek, mind a művészek általi gyakorlattal a művészet még jobban elkülönül referenciális környezetétől, elzárja magát attól a közegtől, ami létrehozta és legalizálja: a társadalomtól.
A művészettel és a művészetben való létezés nem arisztokratikus kiváltság, nem az időből kiszakadó, magasztos ünnepi pillanat, hanem minden városlakó számára természetes állapot kell legyen, a Jövőtánc ennek a lehetőségét kínálja fel.
A sorozat ötletgazdája és szerkesztője: KGP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése