Mostanában gyakran gondolkozom azon, hogy minek is akarok én megfelelni. Annak társadalmi nyomásnak mely minden oldalról azt sugallja, hogy légy sikeres, ami egyenes arányban áll a megkeresett pénz mértékével a státusszimbólumok milyenségével. Vagy pedig annak az irányzatnak ami ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti,hogy csak akkor élhetsz teljes életet ha szülsz 2-3-4-5 gyermeket, feladod önmagad a családodért. Én valahol a köztes mezsgyén szeretném meghatározni önmagam. Ne kelljen amiatt bűntudatot éreznem mert itthon vagyok, nincs állásom, de amiatt sem ha bölcsibe adom a gyerekem, mert szükségem van arra az időre amit egyedül tölthetek.
Az egyensúlyban, a mértékben rejlik minden. Amit mindezen okoskodások ellenére is nagyon nehéz elérni.