Talán ennyire soha nem voltam még szétesve mint ezen az őszön-télen. Képtelen vagyok utolérni magam, halogatom a dolgokat sokszor csak a nagyon fontosakra jut csak idő, emellett 3-4 órákat alszom, és egyedül vagyok nagyon... P. most ugyan Magyarországon, de mégsem itt velünk és nagyon hiányzik a jelenléte a mindennapokból. Jó lenne néha egy szusszanásnyi időt nyerni valahol, de Villő nem hagy pörög ezerrel már feláll, mászik, mindent megtalál és megeszik. Nem lehet egy perce sem felügyelet nélkül hagyni.
Csongi nyűglődik mindenért, nincs kedve oviba/úszni/aludni stb. menni minden reggel kínszenvedés mire kivarázsolom az ágyból és felöltözik.
Iringó viszont rettenetesen jó passzban van mostanában, segítőkész, szívesen foglalkozik a testvéreivel, újra elkezdett rajzolni. Talán az iskolában is kezdi megtalálni a helyét, fel tudta venni a ritmust bár néha-néha előbuggyan belőle, hogy mi is lenne ha ezt látnák a waldorfban....
Nincs konkrét oka annak, hogy ennyire nem tudom felvenni a ritmust, hanem egy kicsit minden közrejátszik benne. Persze idegesít, hogy ma sem csináltam meg amit meg kellett volna, a gyerekeimmel sem vagyok eleget, még mindig nem díszítettük fel a házat és idén még adventi naptáruk sem lett a gyerekeknek. Annyira sajnálom. De nem vagyok többre képes.
Tegnap este véletlenül ráfutottam a Lost in translation című filmre. Hosszú idő óta ez volt az első film amit egyedül végignéztem. Nem volt újdonság már többször láttam, de most is ugyanúgy szórakoztatott. Viszzahozta egy kicsit Japánt a szívembe. És a vágyat, hogy milyen jó is lenne ott tölteni egy kicsit hosszabb időt a gyerekekkel....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
tarts ki! ez most nagyon nehéz szakasz lehet, szerencse, hogy Iringó legalább tartja benned a lelket :-)
Emlékszem, amikor nem bírtam semmit csinálni Gellénkétől, mert egyedül nem állt meg biztonsággal, a kiságyban üvöltött és a közelemben akart lenni, de terhes lévén nem mertem magamra kötözni félnapokra - na, akkor vetettem be a nagyanyám és anyám által is előszeretettel alkalmazott eszközt, a Felfordított Hokedlit. Persze, ehhez olyan masszív, békebeli alsó keresztléces fahokedli kell, fejre állítottam, kimostam, fiacska bele, és máris lehetett zuhanyozni, horribile dictu fürödni, főzni és egyebek. Bár alvás helyett azért nem jó, de ilyenkor ugrásra kész figyelem nélkül (esetleg ülve!!!) töltött tíz perc is sokat tudott jelenteni.
minden jót, és amiatt ne frusztráld magad, ha szalad a ház meg a tervek (hátukon az adventi naptárral...)
Gondolok rád sokat, nagyon erős vagy, hogy így bírod a három gyerekkel, ne gyötörd magad amiatt, ami nem jön össze, hidd el, nem ezek számítanak! HAJRÁ!!!!!
Köszi nektek! Máris jobb.
Tilia! Van járókám a gyerekeim nyelvén csak ketrec:-)))
De úgy általában sok....
Melinda! Ádventi naptár: na, én is pont ma kínlódtam ezen. Néztem a falat, ahol tavaly függöt, mert hogy idén mi sem készítettük el. Pedig az én kisebbem még csak szopik-alszik, nézelődik.
Aztán rájöttem, hogy szerencsére csak nekem hiányzik, Misinek fel sem tűnt hogy nincs....
Nem kell mindennek tökéletesnek lennie;-)
nálunk azért reklamálták... Iringó még drámázott is, hogy mennyire jó volt akkor mikor még nekik is készített az anyukájuk...
no comment
Megjegyzés küldése