kellett ahhoz, hogy hazaérkezzem a napsütötte Itáliából.
A 2000 km-es úton Wass Albert funtineli boszorkányát hallgattuk hangoskönyvben. A leírt és a látott táj ellentéte különös módon csak még jobban kiemelte mindkettő szépségét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
ó, el is hiszem... a lélek mindig később érkezik meg... vagy előbb... ahogy kedve tartja (dehát mégiscsak szabad).
a kép a kommunista pártházról a szépen gondozott Jézussal egészen zseniális :-DDD El fogom menteni a gépemre, iszonyúan tetszik. Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal :-) én a Carrarai márványbánya pocukorszerű tömbjein fotóztam tíz éve a komcsi plakátokat, az is mókás volt, de ez! --- a tenger meg, jaj...
Megjegyzés küldése