a kicsit hosszúra nyúlt

(de annál tartalmasabb) nyári szünet után, újra itt. Volt benne házépítés (nem, még nincs kész - annak akivel nem találkoztam mostanában, tehát nem költözünk, MÉG!, de tervezzük, nem tudjuk mikor,de erősen vizualizáljuk magunkat az új otthonunkban.) Kicsit olyan ez mint a várandósság utolsó hetei, mikor minden nap van legalább egyvalaki, aki megkérdezi, hogy " még mindig nem született meg?"  Viszont a házépítésnél sajnos nincs meg a természet azon törvényszerűsége, miszerint a gyermeknek egyszer mindenképp ki kell bújni a pocakból, a ház viszont csak akkor tud felépülni ha időt, energiát és pénzt fektetünk bele.
Node, soyons positives, hagyatkozzunk az égiekre..........
Volt még  a nyárban sok-sok munka (erről inkább nem írnék) nagyon meleg, és kevés eső. Volt Tisza, jó szerémségi borok, bográcsosok, jóbarátok és reggelire friss, meleg burek. Volt olyan is ami nem volt, de az majd lesz máskor.

Az iskola elkezdődött, volt oviváltás, mert waldorf ovi híjján, még mindig keresem a legjobb megoldást, bár egyik sem tűnik annak.A nyáron Livi ajánlásával elolvastam Pécsi Rita könyveit, amik számtalan megválaszolatlan kérdésemre adtak választ.Még emésztem, és megpróbálom minél jobban alkalmazni a gyakorlatban, szeretnék a tapasztalatokról beszámolni itt, egy kicsit később. Hiszem azt, hogy a gyermek érzelmi nevelése a családban dől el, és ezt a lehetőséget próbálom minél inkább kiaknázni, hiszen az iskolára-ovira nemigen számíthatok.

nem tudunk mindent megcsinálni

de több dolgot is csinálhatunk (főként olyanokat amik számunkra fontosak és örömet okoznak)

Jobban megszervezhetjük az időnket. Hihetetlen, hogy amikor élvezettel végezzük a feladatunkat, a dogok szinte maguktól elrendeződnek (ami engem illet a pontos logisztikával megnyert félórában végre mályvát és rózsaszirmot gyűjteni a gyógynövénypárlat kipróbálásához).

Elhagyhatunk olyan tevékenységeket melyek nem járnak semmiféle eredménnyel és örömet sem okoznak (pl. leragadni a net előtt hosszú órákra)

Mostanában ezt olvasom (ami ugyan még nem jelent meg magyarul), de nagyon összeszedetten ad tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan szervezzük meg az időnket, ha azt választottuk, hogy otthon, főnök nélkül dolgozunk.
Olyan témákkal foglalkozik mint, hogy hogyan használjuk ki a legoptimálisabban a rendelkezésünkre álló helyet és időt, hogyan tartsd fenn a kapcsolataidat és hogyan ne pazarold el az energiáidat.

Miért

van az, hogy külföldön meg lehet írni egy könyvet Magyarországról? Anélkül, hogy rögtön nacionalistának vagy szélsőjobbnak titulálnának. Miért nem létezhet nálunk egészséges hazaszeretet.....?

Fonó

Elhatároztuk egy páran, hogy decemberben esténként összejövünk és együtt készítjük a karácsonyi ajándékokat. Manókat, kötött állatokat, babákat, ki mit szeretne. Annyira örülök neki, egyrészt teljesen önző okból mert a párom egészen karácsonyig távol lesz, így a motivációm is sokkal hamarabb elszállt volna ha egyedül vagyok, másrészt pedig nagyon szívesen vagyok együtt ezekkel az emberekkel és úgy érzem, hogy itt még mindig fellelhető az a szellemiség ami esetleg újra életre tud kelteni valamit.
A tervek: Villőnek szivárványszínű nemezbóbitákból lesz forgó az ágya fölé. Csongor manóvárat kap drótos manókkal, Iringó pedig egy drótos manólányt sok-sok ruhával. És persze lesznek könyvek amikkel már régóta szemezek úgy mint ez vagy ez vagy még ez. Meg még persze sok másik csak bírja az ember anyagiakkal.
De addig még hátra van a könyv leadása és a nagy utazás Villővel. De az itthon maradók logisztikája sem piskóta, akik ugyan a nagyszülőknél fognak leledzeni a hűtlen anyjuk távollétében, de a délutáni úszásszolfézstánctongoraovibusz szaladgálást a nagypapi nem szívesen vállalja. Vagyis igen, de igen erős nagymamai nyomásra. Amit persze én nem szeretnék, így maradnak a barátok akikkel már mostanság egyezkedem, hogy ki, mikor hova viszi a gyerekeimet.

Sárkánymese 2.

"A virágzó kamillák illata töltötte be a kertet. Mindketten boldogan szívták magukba.
Ez emlékeztet engem arra, hogy ha ismeretek birtokában helyesen fejezem ki magam, akkor helyesen döntök és a helyes utat választom -szólt Sárkány.
A szó maga a tett. Ez a teremtés - válaszolta Boholca királynő."

Feuer Mária-Sárkánymese

sárkánymese

Hogy valami vidámabb dologról is írjak (szia Krisztin) most éppen ezt a könyvet olvassuk Iringóval.

Csodálatos mese az életről, a földön betöltött szerepünkről átszőve a keleti hagyományok misztériumával. 8-10 éves gyerekeknek.
Nem tudom ki hogy szokott mesélni a gyerekeknek, de nálunk ez AZ ESTI program. Ez egyenlőre két mesét jelent, (mert még Villőnek "csak" dúdolgatok elalvás előtt, de ) Csongor és Iringó a korukból adódóan két külön történetet igényel.
Rengeteg gyerekkönyvünk van ami abból is adódik, hogy szenvedélyesen szeretem a gyerekirodalmat, így a gyerekeimen keresztül ezt kiválóan tudom ápolni. Franciaország pedig maga volt a gyerekirodalmi paradicsom. Ha lehetőségem lenne rá ilyen könyveket fordítanék és jelentetnék meg itthon, bár azért azt tapasztalom, hogy az utóbbi években a magyar gyerekkönyvkiadás is meg tudott újulni hála a piacon megjelenő olyan fiatal és lelkes kiadóknak mint a Csimota, a Pozsonyi Pagony vagy a Naphegy.

Azt tervezem, hogy legalább havonta megpróbálok egy-két könyvet bemutatni és ajánlani ezen a blogon.

anya - lány

Ma a könyvesboltban felfedeztem ezt a könyvet ami pontosan abba a témába vág amiről tegnap írtam. Kíváncsian várom, hogy mi újat fog mondani.

il faudra...

Gyönyörű gyerekkönyvet találtam a minap (amivel aztán megleptem a páromat;))






A gyermek ot ült, ott a szigetén. Figyelte a világot és töprengett.

A gyermek háborúkat látott.
Azt mondta magának, hogy jó lenne befesteni a katonák egyenruháját.
Hogy a puskacsövekből madárpihenőt és juhászsípot kellene csinálni.

A gyemek éhínséget látott.
Arra gondolt, hogy jó lenne lasszóval összefogdosni a felhőket és a sivatag fölé esőt vinni.
Hogy víz-és tejfolyamokat kellene ásni.

A gyermek nyomort látott.
Azt gondolta, hogy jó lenne megtanulni összeadni, kivonni és szorozni, majd szétosztani.
Meg kellene tanulni megosztani a kenyeret, a levegőt és a földet.

A gyermek látta ahogyan a hatalmasok zabálnak, parancsolnak, hangoztatnak és kihirdetnek.
Arra gondolt, hogy fel kellene nyitni a szemüket, vagy elzavarni őket.

A gyermek látta az óceánt.
Arra gondolt, hogy ki kellene mosni.
Aztán csak leülni elé, álmodozni.

A gyermek erdőket látott.
Arra gondolt, hogy jó lenne benne sétálni, kalandozni, meséket írni, majd pedig a mohán megpihenve meghallgatni őket.

A gyermek könnyeket látott.
Meg kellene tanulni átölelni egymást, és nem kellene félni a csókoktól, gondolta.
Meg kellene tanulni kimondani azt, hogy szeretlek, még akkor is ha sohasem hallottuk.

A gyermek a magasba nézett.
Meglátta a holdat a homlokába szúrt zászlóval, megszégyenítve.
azt mondta magának, hogy le kellene venni onnan és bocsánatot kellene kérni.

Végül a gyermek a szigetéről még egyszer utóljára, megszemlélte a világot .
Majd úgy döntött...


hogy megszületik.



Thierry Lenain/Olivier Tallec: il faudra