Françoise Hardy, Normandia by Telerama_BA

"erősebbé tesz engem ha úgy tekintek magamra, mint valami nagyon értékes dologra.." írja Julia Cameron
Észrevettem, hogy tényleg így van, minél jobban lekezelem magam, minél kevésbé veszem komolyan az értékeimet, annál kevésbé tudom ezt megtenni mások felé. Ezen a héten vigyázni fogok arra, hogy értékesként kezeljem magam.

"Ha magamat nem ítélem meg túl keményen, nem fogom ezt tenni másokkal sem: a szívembe fogadom mindazt ami bennük van, minden boldogtalanságot, szakadást, szenvedést és jelentéktelenséget." Anselm Grün

Nem készítettem adventi kalendáriumot a gyerekeknek. Már tavaly sem volt, de hiányzott. Idén viszont éppen kapóra jött Márta ötlete: mi is egy befőttesüvegbe gyűjtjük minden este az aznapi jócselekedeteinket. Ez megadja a ritmust, de megadja azt az odafigyelést is, hogy tegyek valami aprócska jót magam körül és azt jegyezzem is meg estig.

quebec

szépek az emberek, vidámak, otthonhagyták a gondjaikat. Itt és most.


egy ideje már idevágyom, megmagyarázhatatlanul..........tavaly terveztük az utat, idén sajnos még a lehetősége sem merült föl............de talán jövőre.....................

hamarosan október 12-ét írunk. Ez az a nap mikor megismertem P-t 21 éve. Fontos nekem ez a nap. Nagyon.

Az öröm bennünk van, és amikor nem érezzük, nagyon egyszerűen meg tudjuk keresni magunkban egy kis munkával. Megtalálni magamban sz örömöt, azt jelenti, hogy ott keresem ahol egyszer már átéltem nemrég vagy akár a távolabbi múltban is.

Hangosan énekelni vezetés közben
Egyedül úszni egy medencében miközben a lenyugvó nap simogatja az arcomat
Belélegezni a frissen nyírt fű illatát
Nyári napfelkeltekor jógázni
ami másokat illeti Teréz anya szavaira hagyatkozom:

".....ha mások megértésért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van szüksége;
ha arra vágyom, hogy törődj velem, küldj hozzám valakit akiről
gondoskodnom kell;
ha csak magamra gondolok, hívd fel figyelmemet valaki másra.
Tégy bennünket méltóvá Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik világszerte szegényen és éhezve halnak meg."

ma délután egy zöldike teljes erőből nekiszállt az ablakunknak. Mire kiértünk a gyerekekkel már haldoklott, Iringó kezei közt halt meg. Traumatikus élmény volt mindannyiunknak ahogyan elszállt belőle az élet.

Csodálatosan szép, nagy madár, zöld háttal, citromsárga alsó szárnyakkal.

a pipacs

a kedvenc virágom, ha már mindenképp választani kell. Ehhez a piroshoz nincs hasonlatos. Úgy törékeny és finom, hogy közben szívós és kitartó.
Én nem vagyok szívós, se kitartó. Próbálkozom. Most kicsit összecsapnak a fejem felett a hullámok és még nem látom a másik partot. De még úszom..................

Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon, az enyém. Ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom.- mondta Budha a tanítványainak. Hallgatói megkérdezték: - Miért ostoba az efféle gondolkodás? – Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat tovább adni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság.

„ Az élet az átalakítás és újjáépítés, a rossz kigyomlálása és a jóság kibontakoztatásának szüntelen folyamata kell hogy legyen… Ha félelem nélkül akarsz utazni az élet útján, akkor a jó lelkiismeret jegyét kell váltanod.” Bhagavan Baba

mikor jön haza apa?????????

Ez a kérdés sajnos gyakran elhangzik nálunk mert P-t a kötelességei messzire és hosszú időre szólítják.
Villőnek válaszoltam a minap:
-Még hatot kell aludni.
-Jó-mondja ő -akkor ha hazamegyünk megalszom a hatot.

Anyaaaaaaaaa, kifogyott sz áram a lámpából. ( a fürdőben kiégett az izzó)

L'autre jour avec une amie nous cherchions des gens qui nous semblaient heureux, mais vraiment heureux. De mon côté, j'avais du mal à en trouver... Elle m'a lancé "Toi, tu es heureuse !" Sur le coup, ça m'a semblé bizarre.

Je me suis réveillée mardi matin avec la tristesse dans les os et quelque chose m'a poussée à réagir. Cette phrase d'Alain peut-être (Alain, le philosophe). Mes parents avaient rangé un exemplaire de Propos sur le bonheur dans l'étagère du couloir près de ma chambre, et j'ai parcouru plusieurs fois ce livre rouge où je comprenais tout. L'un de ses textes expliquait que l'on avait la responsabilité d'être heureux, pas tant pour soi que pour les personnes qui nous entourent. C'est peut-être après avoir lu ça que j'ai pris ma décision d'être heureuse.

Les choses qui remontent le moral (scientifiquement prouvé) : regarder une comédie ; se faire offrir un cadeau ; être écouté avec empathie par quelqu'un qu'on aime.

Le secret de Chine Lanzmann, c'est de regarder surtout le verre à moitié plein. Notamment chaque soir, en s'endormant, elle se demande ce qu'elle a fait qui la satisfait ; qui lui a fait du bien ; et ce qu'elle a fait, elle-même, qui a été bénéfique pour elle.

J'applique tous ces conseils ; et en plus, j'écoute Rires et Chansons, je cours, je cultive mon balcon, je lis le blog d'Anna, je souris aux gens dans la rue. Et bien sûr, j'essaie de montrer à mes amours qu'ils sont précieux pour moi, de réfrener mon penchant au caprice quand la vie m'offre ce que je lui ai demandé.

Certaines personnes mèlent une pointe de pitié à leur sourire quand j'avoue ma petite faiblesse pour American Pie ou mes exercices nocturnes. Mais m'en fous. Il y a certes quelque chose de pathétique dans le fait d'essayer et de montrer qu'on essaye. Et il me semble que le bonheur se décide (vu qu'il ne m'est pas tombé tout cuit sur le plateau). J'ai experimenté que ces trucs fonctionnent pour moi et je suis heureuse de me sentir de plus en plus heureuse. Et pas seulement heureuse : juste. Voilà, j'ai l'impression que c'est juste pour moi et pour ceux qui ont choisi de vivre ou s'associer avec moi.

Bonne journée à éprouver tout ce qui nous rend heureux !

Discover Lizz Wright!

Gondolatok a boldogságról...................(ma már nincs erőm lefordítani de idemásoltam mert nagyon jól esett)

blogírás

Hát szóval én is nekilátok. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy egyszer interneten fogok naplót írni. Persze utóljára 16 évesen írtam...
De aztán itt az internet , és nagyon megtetszett az ötlet, ugyhogy itt vagyok és majd meglátjuk mi sül ki belőle.