2013. január 14., hétfő

akkor mégegyszer a hitről

Tegnap misén volt (nem saját akaratból, egy koncertet hallgatott meg). Úgy jött haza, hogy érti már miért tart itt ez a vallás, ahol. Mert a templomba járó hívők nagy része nem egy spirituális, közösségi élmény, megerősítés vagy esetleg lelki emelkedés miatt jár el minden vasárnap délelőtt a templomba hanem megszokásból. Mert miért is van értelme másfél órát a hideg templomban ülni, ahol nem kap semmiféle szellemi táplálékot és nem kap semmiféle közösségi megerősítést sem.

"- Miért vannak hitetlenek akik gazdagok, egészségesek, jól élnek és nem hisznek Istenben? Miért ahívőket bünteti?
- A pap válasza erre a kérdésre- két gyerek összeverekedik az utcán. Egy ember elkezd futni feléjük, hogy szétválassza őket, de egy bringás hamarabb odaér megpofozza az egyik gyereket és elküldi. Ezalatt odaér a másik ember is és megkérdi- mért csak az egyik gyereket pofozta meg?
-Mert ő az én fiam-hangzik a bringás válasza."

Ezzel a példabeszéddel milyen tanítást adsz át a hívőknek, de méginkább a fiataloknak? Csak azt, szerintem, hogy akkor hívőnek lenni végképp nem érdemes, ha mindig csak a te tetteidet ítélik meg és büntetnek meg érte.
Arra nem ad választ, hogy miért fontos a hit, az Istennel való kapcsolat, a vallás és a templom. Dogmatikus és elriasztó.
A buddhisták, vagy a muzulmánok naponta többször imádkoznak, meditálnak őszinte, senkinek megfelelni nem akaró hittel. Képzik magukat, olvasnak és beszélnek a vallásukról. Hol vannak a katolikus magukat hívőknek mondók ehhez képest?

2013. január 10., csütörtök

aki esetleg ráér ma este.........


Jövőtánc 2013

kortárs tánc szólók-szólóhangszerre

Gemza Péter koreográfus -táncművész és Mezei Szilárd zeneművész látható Január 10-én 21 órától a Ráday utcai Jedermann Kávézóban!
Várunk mindenkit szeretettel!


A TranzDanz Jövőtánc című programsorozata a Szkéné Színház gondozásában, 2013.-ban megkezdi III. évadját.
A 2010-ben, a budapesti kult-kávéházban, a Jedermann Kávézóban indult an-artist projekt-ben a hazai kortárs tánc legizgalmasabb alkotóinak jó része szerepelt már.
Fellépett többek között Goda Gábor (Artus) és Blaskó Borbála (Forte), Gergye Krisztián (GK Impersonators), Lőrinc Kati (a Magyar Táncművészeti Főiskola docense), Katona Gábor Baka, Bora Gábor, Kántor Kata (TranzDanz), Bombicz Barbara (a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója), Horváth Csaba (Forte), Bata Rita, Juhász Zsolt (Duna) és Virág Melinda (Artus).
A táncosok, koreográfusok, együttes-vezetők, tanárok impozáns névsorát, akik valóban a hazai kortárs táncélet jelenének és jövőjének meghatározó szereplői, kiegészíthetjük azokkal a zenészekkel, akiket a táncosok hívtak produkcióikba.
Mindannyian a mai improvizatív, innovatív zenei élet kimagasló művészei, akik tudatosan alkalmazzák a magyar népzene, a kortárs, a klasszikus és a jazz esztétikáját egyedi hangzásviláguk és zenei nyelvük megalkotásában: Dresch Mihály, Benkő Róbert, Márkos Albert, Lukács Miklós, Tóth Viktor, Lőrinszki Attila, Bartek Zsolt, Grencsó István…

Nincsenek látványos világítási effektusok, díszletek, jelmezek, nem válik szét színpad és nézőtér: a dominánsan improvizatív, egyedi produkciók a nézők között, „testközelben”, a helyszín sajátos adottságait kihasználva (site-specific) születnek meg.
A Jövőtánc az „őstánc”, az élő-zene és -tánc interakciója és újrafelfedezése igényével jött létre, de egyben a (kortárs) művészet demokratizálásának és demisztifikálásának is gesztusa. A kortárs művészet alapvetően a városokban koncentrálódó, követhetetlen sebességgel gyarapodó információ és ismeretanyag bázisán működő civilizáció „output-ja”, a változás megragadója és befolyásolója, de a művészet – általában – az élet önálló, megkülönböztethető formájává válva elkülönül annak egyéb megnyilvánulásaitól.

A művészet önmaga különösségére, speciális infrastrukturális igényeire hivatkozva létrehozta templomait, amelyeket jelenlétével felszentelve szinte szakrális terekké formált a társadalmi tudatban. Ezekre a helyekre bejutni különleges megtiszteltetés, ünnep, a hétköznapok gyakorlatias, szürke és fantáziátlan világából kilépve, a létezés egy magasabb, értékesebb szintjén való ideiglenes tartózkodás lehetősége.
Ezzel, mind a közvetítő helyek, mind a művészek általi gyakorlattal a művészet még jobban elkülönül referenciális környezetétől, elzárja magát attól a közegtől, ami létrehozta és legalizálja: a társadalomtól.

A művészettel és a művészetben való létezés nem arisztokratikus kiváltság, nem az időből kiszakadó, magasztos ünnepi pillanat, hanem minden városlakó számára természetes állapot kell legyen, a Jövőtánc ennek a lehetőségét kínálja fel.

A sorozat ötletgazdája és szerkesztője: KGP

2012. december 4., kedd


Françoise Hardy, Normandia by Telerama_BA

"erősebbé tesz engem ha úgy tekintek magamra, mint valami nagyon értékes dologra.." írja Julia Cameron
Észrevettem, hogy tényleg így van, minél jobban lekezelem magam, minél kevésbé veszem komolyan az értékeimet, annál kevésbé tudom ezt megtenni mások felé. Ezen a héten vigyázni fogok arra, hogy értékesként kezeljem magam.

"Ha magamat nem ítélem meg túl keményen, nem fogom ezt tenni másokkal sem: a szívembe fogadom mindazt ami bennük van, minden boldogtalanságot, szakadást, szenvedést és jelentéktelenséget." Anselm Grün

Nem készítettem adventi kalendáriumot a gyerekeknek. Már tavaly sem volt, de hiányzott. Idén viszont éppen kapóra jött Márta ötlete: mi is egy befőttesüvegbe gyűjtjük minden este az aznapi jócselekedeteinket. Ez megadja a ritmust, de megadja azt az odafigyelést is, hogy tegyek valami aprócska jót magam körül és azt jegyezzem is meg estig.

2012. október 16., kedd

A mohaszínű és a tengerszínű hajgumi

 Időről időre rácsodálkozom Villő választékos szóhasználatára, képzeletére. Minap egy pár kék és zöld ezüstszállal átszőtt hajgumit kapott. Miután kiörvendezte magát így szólt: holnap a mohaszínűt szeretném a hajamba,aztán pedig a tengerszínűt...............................

Vasárnap reggeli közben pedig meséivel nevettetett meg minket. Tájszólasban adta elő őket és mindig így kezdődtek:
Volt egyszer egy asszony és egy ember. Nem volt gyerekük, de volt egy szövőkeretük..............majd a mese mindig másképp folytatódott.

PEROLZ



Balogh Ágota készítette őszi hangulatmagazin,melyet végiglapozva az ember legszívesebben venné a bakancsot és irány az erdő..........
Mi is benne vagyunk Zsuzsival, mert Ágota készítette rólunk a fotókat a Manukához.
Lapozgassátok..........................

2012. október 10., szerda

quebec



szépek az emberek, vidámak, otthonhagyták a gondjaikat. Itt és most.


egy ideje már idevágyom, megmagyarázhatatlanul..........tavaly terveztük az utat, idén sajnos még a lehetősége sem merült föl............de talán jövőre.....................

hamarosan október 12-ét írunk. Ez az a nap mikor megismertem P-t 21 éve. Fontos nekem ez a nap. Nagyon.

2012. szeptember 27., csütörtök

radikalizálódom?!