Advent a keresztény kultúrában a várakozás ideje. Várakozni pedig annyit tesz, mint elkészíteni magunkat a találkozásra. Minden találkozás egy misztérium, egy kicsiben megélt szembesülés és egyesülés, melynek csak tudatunk és moralitásunk szabhat határt.
A karácsonyi szent megszületés egyben lelkünk újjászületésének is lehetőséget ad oly módon, ami csak erre az időszakra jellemző. Ezen hetek különös jelentőségét elődeink is felismerték már és advent négy hetéhez a négy archaikus erényt kapcsolták, melyekre az adott időben különösen ügyeltek.
Ha várakozunk, valamit visszatartunk, hogy a máskor elfolyó erőt tudatosan a választott, magasztos célra tudjuk fordítani. Adventkor ez különösen igaz lehet. Ha nem hagyjuk, hogy a világban tomboló, felforgató, „karácsonyi”, ördögi őrület elsodorjon bennünket önmagunktól, akkor erőfeszítéssel sikerülhet a lényeg felé fordulnunk. Érdemes figyelnünk a csendre, az egyszerűségre, a tobzódás helyett a szerény önmegtartóztatásra hajlítani, míg el nem jön az, amire vártunk.
Figyelmünk irányának segítséget adnak a már említett erények:
1. hét igazságosság ásványvilág fizikai test
2. hét mértékletesség növényvilág éteri test
3. hét bátorság állatvilág asztrális test
4. hét bölcsesség ember Én
Advent negyedik vasárnapja után van még pár nap, mielőtt elérkezne a Szent éjszaka. Ezeket a napokat pedig arra használhatjuk fel, hogy a lélek három fő területét: az akarat-, az érzelem- és a gondolatvilágunkat igyekezzünk egyensúlyban tartani.
Bizton számíthatunk arra, hogy ha bennünk megvan az igyekezet és a várakozó lelkület, kapunk hozzá segítséget is, hogy belsőnk betlehemi bölcsővé váljon, amit a Kegyelem megtisztelhet a Születéssel.
És ne felejtsük el, hogy „szeretet nélkül egy erény sem kedves Isten előtt” (Keresztes Szent János)
Mikor látom egeidet, amit ujjaid formáltak,
S onnan fénylő tekinted hold- és csillagfény formában,
Akkor kérdem: mi az ember, hogy még rá is vagyon gondod?
Hogy nézel rá türelemmel, s fiát is fiadnak mondod.
Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.
A második vasárnap angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.
A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
A bejegyzést a
Tündérrózsa ovi oldalán találtam. Köszönöm
