a kicsit hosszúra nyúlt

(de annál tartalmasabb) nyári szünet után, újra itt. Volt benne házépítés (nem, még nincs kész - annak akivel nem találkoztam mostanában, tehát nem költözünk, MÉG!, de tervezzük, nem tudjuk mikor,de erősen vizualizáljuk magunkat az új otthonunkban.) Kicsit olyan ez mint a várandósság utolsó hetei, mikor minden nap van legalább egyvalaki, aki megkérdezi, hogy " még mindig nem született meg?"  Viszont a házépítésnél sajnos nincs meg a természet azon törvényszerűsége, miszerint a gyermeknek egyszer mindenképp ki kell bújni a pocakból, a ház viszont csak akkor tud felépülni ha időt, energiát és pénzt fektetünk bele.
Node, soyons positives, hagyatkozzunk az égiekre..........
Volt még  a nyárban sok-sok munka (erről inkább nem írnék) nagyon meleg, és kevés eső. Volt Tisza, jó szerémségi borok, bográcsosok, jóbarátok és reggelire friss, meleg burek. Volt olyan is ami nem volt, de az majd lesz máskor.

Az iskola elkezdődött, volt oviváltás, mert waldorf ovi híjján, még mindig keresem a legjobb megoldást, bár egyik sem tűnik annak.A nyáron Livi ajánlásával elolvastam Pécsi Rita könyveit, amik számtalan megválaszolatlan kérdésemre adtak választ.Még emésztem, és megpróbálom minél jobban alkalmazni a gyakorlatban, szeretnék a tapasztalatokról beszámolni itt, egy kicsit később. Hiszem azt, hogy a gyermek érzelmi nevelése a családban dől el, és ezt a lehetőséget próbálom minél inkább kiaknázni, hiszen az iskolára-ovira nemigen számíthatok.

napüdvözlet

A nyárban

a reggeleket szeretem. Mikor a nap perzselő sugarai még nem forrósították fel a levegőt és a földet. Ilyenkor gond nélkül kelek fel hajnalban, hogy kiélvezhessen a csendet, a reggeli fényeket, a hűsítő szellőt.
A meditáció és az ima hihetetlen messzeségekbe visz, és a testem is hozzászokik pár nap alatt a napüdvözlet ritmusához.

Jólesik ez a visszatérő tudatosság, rendszeresség, önuralom.
Olvasom, és követem ezt a könyvet, amiben az a legszebb ahogyan a szerző ötvözi a buddhizmus és a kereszténység erélyeit.

A minden reggeli meditáció-ima az, ami tovább visz és megtart.........

nemrégiben Párizsban

nem tudunk mindent megcsinálni

de több dolgot is csinálhatunk (főként olyanokat amik számunkra fontosak és örömet okoznak)

Jobban megszervezhetjük az időnket. Hihetetlen, hogy amikor élvezettel végezzük a feladatunkat, a dogok szinte maguktól elrendeződnek (ami engem illet a pontos logisztikával megnyert félórában végre mályvát és rózsaszirmot gyűjteni a gyógynövénypárlat kipróbálásához).

Elhagyhatunk olyan tevékenységeket melyek nem járnak semmiféle eredménnyel és örömet sem okoznak (pl. leragadni a net előtt hosszú órákra)

Mostanában ezt olvasom (ami ugyan még nem jelent meg magyarul), de nagyon összeszedetten ad tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan szervezzük meg az időnket, ha azt választottuk, hogy otthon, főnök nélkül dolgozunk.
Olyan témákkal foglalkozik mint, hogy hogyan használjuk ki a legoptimálisabban a rendelkezésünkre álló helyet és időt, hogyan tartsd fenn a kapcsolataidat és hogyan ne pazarold el az energiáidat.