2011. szeptember 15., csütörtök

Böjte Csaba: Készüljünk fel a hidegre!

Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít.

A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik. Elgondolkodtató írás!!!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között. Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.

CAFEBUDAPESTFEST

Centre chorégraphique national d'Orléans [F]
Cherry-Brandy
2011| OKT 9 | vasárnap
19:00

Nemzeti Színház

Előadják: Johan Bichot, Ivan Fatjo, Eric Fessenmeyer, Grégory Feurté, Gemza Péter, Anastasia Hvan, Panagiota Kallimani, Anne-Sophie Lancelin, Lazare, Cécile Loyer, Nagy József, Emanuela Nelli, Marlène Rostaing – tánc, Emmanuelle Tat – zongora Zene: Alain Mahé Díszlet, látvány: Clément Dirat, Julien Fleureau Fény: Rémi Nicolas Jelmez: Françoise Yapo Kellékek, smink: Jacqueline Bosson Koreográfia: Nagy József

A Cherry-Brandyvel, Nagy József a 20. század egyik legnagyobb író és műfordító, a varsói születésű orosz Oszip Mandelstam munkássága előtt tiszteleg. A komor és puritán környezetben mintha hipnotikus szendergésből éledeznének a szereplők, miközben különböző hangokon szólalnak meg a különböző Mandelstam-versek. Nagy eközben különös gonddal ügyel a fény és sötétség színpadi harcára, s a tőle megszokott módon vissza-visszatér az idő kérdésére, amely már első, az 1990-ben keletkezett Comedia Tempio művétől végigkísérte munkásságát egészen a 2008-as Sho-bo-gen-zoig. A Cherry-Brandy erősen politikai tartalmú mű: ahol a művészet megerősödése és a művész felelőssége szembefordul a kortársakkal, elkezdődik a huszadik századról és „a teremtéshez szükséges tér” napjainkban mutatkozó fájó hiányáról való elmélkedés.

A Nemzeti Színházzal közös program.

2011. szeptember 13., kedd

húsz perc

talán az az idő amit egy bejegyzés megírására fordít(ané)k.
Ennyi időbe telik míg segítek Csongornak a leckében, amíg lefordítok egy fél oldalt, beszélgetek Iringóval, bedagasztok egy kenyeret.....
Nem tudom érdemes-e fenntartanom ezt az oldalt. Arra jöttem rá, hogy nem igazán szeretem megosztani a gondolataimat a nagy nyilvánossággal, annál zárkózottabb vagyok, nem vagyok képes arra, hogy hetente többször leüljek és kiírjam magamból a gondolataim. Lustaság,kifogáskeresés, vagy egyszerűen csak a motiváció elvesztése? Nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy mit tegyek. Meglátjuk.

2011. április 22., péntek

„ Az élet az átalakítás és újjáépítés, a rossz kigyomlálása és a jóság kibontakoztatásának szüntelen folyamata kell hogy legyen… Ha félelem nélkül akarsz utazni az élet útján, akkor a jó lelkiismeret jegyét kell váltanod.” Bhagavan Baba

2011. április 20., szerda

több barátomnak

rendelek ilyen-olyan, itthon nem beszerezhető termékeket Franciaországból. Ennek kapcsán merült fel bennem az a gondolat, hogy mi lenne ha készítenék egy oldalt ahol összeszedném az általam (és általatok) a magyar piacról hiánycikknek ítélt termékek listáját és lehetne rendelni? Hmmmmmmmm? Bio,kemotípusos illóolajak, különleges gyógynövényteák,növényi olajak, marseilles-i szappanok, citromlekvár, olívaolaj, guerande-i szürke tengeri só, provence-i agyag, kozmetikumok stb stb....
Érdekelne valakit?

A napokban a Hanami teaházban jártam(mert már tényleg minden teámból kifogytam, és egyébként ezt is Franciaországból rendelem -nem sznobizmus csak olcsóbb) és felfedeztem, hogy a kedvenc francia teaárusom teáit lehet kapni. Nagyon megörültem, de a szavam is elállt mikor az árakat megláttam. Ez is csak megerősítette a gondolatomat.

2011. április 12., kedd