2010. szeptember 19., vasárnap

Isten veled Laci...


Nagy László Zsolt (1980-2010)

Nagyon fáj...

Villám a tölgybe... Az egykori leventék hirtelen eleste a harcmezőn... „Be szép vagy be nagyon illesz leventének"... Piéta. A hegyes tőr az anyai szívben... És hogy mindez mivégre? Ereje teljében. Tegnap éjjel ezek kavarogtam bennem, és bizonyára hasonlók a társulat valamennyi szívében, ahogy futott a hír, (mert a rossz hír mindig sebesen jár).

Villámsújtotta tölgy.

„A fák életteremtő, életvédő szervezetéhez kell hasonlítania a színházban minden közösségi építménynek. Gyökér a törzsért, törzs az ágakért, ág a termésért, szerves egységben egymásért, az életért teljesítik természetadta feladatukat" - mondta egykor itt e színházban egy Színész, akit Te is követni vágytál. Most egy hatalmas ág szakadt le rólunk, irtózatos sebet ejtve rajtunk. Egy ág, melyen gyönyörű hajtások voltak, és amely virágot hozott volna, ha egy irtózatos akarat nem lép közbe tegnap este Szegeden, és le nem szakítja, mintha csak egy nádszál volna. Mert valójában az - nádszál az ember, „gondolkodó nádszál".

Ha végignézünk az elmúlt évadokon, szinte nincs előadás, amely a Te alázatos, tehetséges és odaadó jelenlétedet nélkülözte volna. Szerepek peregnek előttünk, sok-sok arcod, mert mindben ott voltál Temagad. Kerestél, mint Parsifal lovag a Zöldkígyóban (ó, ha most egy tánccal életre kelthetnénk!), rácsodálkoztál a női világra Tóth Erzsébet versein át, táncosként bravúrokat mutattál be az Eladott mennyasszonyban, hoztad a napszámos figuráját az Úri muriban, mind-mind más, és mindben ott voltál. És most nem vagy itt. Nem látunk. Mert mi még tükör által homályosan, te talán már színről színre látsz. Hogy a Goethe-darabban a lovag monológján fogást találj, a próbafolyamat alatt belső szövegként ajánlottam Neked József Attila versét, a Nagyon fájt. Hát ez most nekünk fáj nagyon, Laci!

De Te ezzel ne törődj, vissza se nézz, menj tovább! Hisszük, hogy útban vagy hazafelé!

A Csokonai Színház társulata nevében Rideg Zsófia

2010. szeptember 18., szombat

A hitről

Létezik az élet a szülés után?

Magzatburkon belüli dialógus két embrió között. Az egyikük hívő a másikuk nem.

Az ateista (A): hogyan hihet valaki a szülés utáni élet létezésében?
A hívő (H) : Hát ez csak természetes. Kétségtelen, hogy létezik az élet a szülés után. Az ittlétünknek csak azért van értelme, hogy növekedjünk és felkészüljünk a szülés utáni életre.Itt kell megerősödnünk arra, ami ezután vár ránk.

A : Ennek semmi értelme.A szülés után nem létezik élet. Egyébként is milyen formát ölthet egy ilyen élet?
H : Ezt én sem tudhatom pontosan. De ami biztos az az, hogy több fény van mint itt.És talán majd tudunk enni a szánkkal,a futni lábainkkal....

A : Hagy abba ezeket a butaságokat. Futni? Az lehetetlen. És egy olyan száj ami eszik...nevetséges. És minek is? Hiszen itt a köldökzsinór, ami táplál minket.És az is evidens, hogy a köldökzsinórral nem juthatunk el sehová hiszen nagyon rövid.
H : Pedig ez biztosan lehetséges,és biztosan teljesen más lesz mikor majd hozzászokunk.

A : Soha, senki nem jött még vissza. Érted? A szüléssel vég az életnek.Ez ennyire egyszerű.És főként az élet, az semmivel sem több mint egy tátongó seb a sötétségben.
H : Igen, egyetértek azzal, hogy semmiféle képünk nincs a szülés utáni életről.De mindenképp találkozni fogunk az anyukánkkal. És ő majd gondot visel ránk.

A : Anyuka? Te hiszel benne? És mégis, ki ő?
H : Ő az aki körülölel minket. Benne és őáltala élünk. Nélküle nem létezhetnénk.

A : Hát ez a legjobb félreértés amit hallottam. Én sehol nem látom a legkisebb megnyilvánulását sem egy anyukának. Következésképpen nem is létezik.
H : Néha, mikor megjelenik egy jóleső lecsendesedés, hallhatjuk az énekét. Azt is érezhetjük, ahogy a mi kis világunkat simogatja. Én ezért vagyok biztos benne, hogy az igazi élet csak eztán elkezdődni.

Anne Bélanger (Journal de Michel Dogna 84.szám)

2010. május 3., hétfő

ajánló


Mindenkinek szeretettel ajánlom barátném honlapját.

2010. március 23., kedd

2010. február 1., hétfő

Az együtt töltött hétköznapok hiányoznak a legjobban. A reggeli rohanás, a feladatmegosztás, az esti beszélgetések egy pohár bor mellett mikor a gyerekek már lefeküdtek, a napközben lopott pillantások...
Körülöttem több helyen családi tragédiák zajlanak, szebb vagy kevésbé szebb módon, nem lehetne okom panaszra. Néha szégyellem is magam emiatt, mert hiszen hol van az én problémám attól, ahol már meghalt a szerelem.
Mégis sokszor fáj a magány. Ilyenkor igénytelenebb vagyok, nincs kedvem sütni-főzni, hajlamosabb vagyok arra, hogy csak másnap rakjak rendet, képes vagyok minden nap farmerben és pulcsiban járni, mert úgysem látja senki.
Persze lehet, hogy csak a január van rám ilyen hatással, mert még mindig túl sokat van sötét és hideg is van, és egyébként ebben a hónapban nem történik soha semmi.

Hétköznapi mennyország



Régóta tartogattam már ezt a filmet, ma este sor került rá. Katartikus élmény volt. Esztétikailag lenyűgöző a búzaszálra tűzött kottalaptól kezdve, a mindent ellepő havon keresztül, a folyó sodrásáig. Témáját tekintve pedig anélkül mutatja meg a zene és a szeretet összefonódását, hogy az egy pillanatra is a giccsbe hajlana. Csodálatos művészetterápiának lehetünk tanúi, annak ahogyan a zene a lelkekig hatol.

2010. január 29., péntek

gyertek, gyertek.....

J. W. Goethe: A Zöld Kígyó és a Szép Liliom

Nagy-Kálózy Eszter az És Rómeó és Júlia után új darabban látható Debrecenben
Az 1795-ben írt Mese a Zöld Kígyóról és a Szép Liliomról képeiben Johann Wolfgang Goethe az ember belső fejlődését vizsgálja, attól az állapottól kezdődően, amikor még idegenül áll az érzékfelettivel szemben, addig a tudati fokig, amikor a szellemi világ úgy áthatja fizikai életét, hogy a kettő eggyé válik.

Bemutató: 2010. január 29.
Könnyedszövésű fantázia-alakok formájában ezt az átváltozási folyamatot állítja elénk művében a német irodalom máig ható óriása.

A Csokonai Színház fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szóló színpadi feldolgozása a kortárs tánc, a vetített mozgókép, a műhöz írt eredeti zene, a folyton átalakulóban lévő tér, a pontos fénydramaturgia, a varázsos jelmezek és a koncentrált színészi jelenlét segítségével teszi érzékileg átélhetővé és bejárhatóvá a belső utat. Az előadás egy önmagát meghaladni kívánó, a szabadságot kereső fiatal ember bolyongása a lélek útvesztőiben. Ily módon mutatkozik meg a tiszta ember vágyódása, hogy lelkének erőit egyesítve elérje a szabad életet. Az előző évad egyik legkülönlegesebb élményét nyújtó Liszt Ferenc: Krisztus-oratórium című előadás koreográfusa e munkával mutatkozik be rendezőként is a debreceni közönségnek.


Egy nap látta,
amint mozdulatlanul egy fára mered.
A madarak énekét hallgatta,
szeméből könnyek patakzottak...



Johann Wolfgang Goethe
A ZÖLD KÍGYÓ ÉS SZÉP LILIOM
mesejáték narrációval, zenével, vetített képpel és koreografált mozgásokkal


Szereplők:

Nagy-Kálózy Eszter
Újhelyi Kinga
Mészáros Tibor
Tóth László
Vranyecz Artúr
Kiss Gergely Máté
Nagy László

Zeneszerző: Mezei Szilárd
Díszlettervező: Sárkány Sándor
Jelmeztervező: Földi Kinga
Dramaturg: Kozma András, Rideg Zsófia
Mozgókép-tervező és a rendező munkatársa: Mispál Attila
Koreográfus és rendező: Gemza Péter