2008. október 17., péntek
2008. október 9., csütörtök
Sárkánymese 2.
"A virágzó kamillák illata töltötte be a kertet. Mindketten boldogan szívták magukba.
Ez emlékeztet engem arra, hogy ha ismeretek birtokában helyesen fejezem ki magam, akkor helyesen döntök és a helyes utat választom -szólt Sárkány.
A szó maga a tett. Ez a teremtés - válaszolta Boholca királynő."
Feuer Mária-Sárkánymese
Ez emlékeztet engem arra, hogy ha ismeretek birtokában helyesen fejezem ki magam, akkor helyesen döntök és a helyes utat választom -szólt Sárkány.
A szó maga a tett. Ez a teremtés - válaszolta Boholca királynő."
Feuer Mária-Sárkánymese
2008. október 5., vasárnap
sárkánymese
Hogy valami vidámabb dologról is írjak (szia Krisztin) most éppen ezt a könyvet olvassuk Iringóval.
Csodálatos mese az életről, a földön betöltött szerepünkről átszőve a keleti hagyományok misztériumával. 8-10 éves gyerekeknek.
Nem tudom ki hogy szokott mesélni a gyerekeknek, de nálunk ez AZ ESTI program. Ez egyenlőre két mesét jelent, (mert még Villőnek "csak" dúdolgatok elalvás előtt, de ) Csongor és Iringó a korukból adódóan két külön történetet igényel.
Rengeteg gyerekkönyvünk van ami abból is adódik, hogy szenvedélyesen szeretem a gyerekirodalmat, így a gyerekeimen keresztül ezt kiválóan tudom ápolni. Franciaország pedig maga volt a gyerekirodalmi paradicsom. Ha lehetőségem lenne rá ilyen könyveket fordítanék és jelentetnék meg itthon, bár azért azt tapasztalom, hogy az utóbbi években a magyar gyerekkönyvkiadás is meg tudott újulni hála a piacon megjelenő olyan fiatal és lelkes kiadóknak mint a Csimota, a Pozsonyi Pagony vagy a Naphegy.
Azt tervezem, hogy legalább havonta megpróbálok egy-két könyvet bemutatni és ajánlani ezen a blogon.
folytatás...
Az előző témához kapcsolódva szeretnék még leírni egy pár dolgot.
Mindketten itt születtünk Gyöngyösön, itt élnek a szüleink, ide kötnek a gyökereink. De...én 14 évesen a párom pedig 18 évesen került el innen. Azóta sok helyen éltünk, de a legmeghatározóbb persze a 12 év Orleans volt. 2005-ben jöttünk először haza akkor két évet maradtunk. Úgy láttuk, hogy a gyerekeinknek nagyon jó helye van, hamar beilleszkedtek és a waldorffal mi is közösséget, barátokat kaptunk. Nagyon hamar erős barátságok szövődtek mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek közt.
A sors (és a munka) pedig úgy hozta, hogy a tavalyi tanévet ismét Franciaországban töltöttük. Ezalatt az egy év alatt sajnos olyan változások történtek az iskolában ami idén nyáron a széthulláshoz vezetett. De ezt még a tanév évgén nem lehetett tudni, sőt egész nyáron lelkesen dolgoztunk azért, hogy a megváltozott személyi feltételek között is tovább tudjon működni az iskola.
Abban, hogy hazajöttünk, és főleg, hogy ide Gyöngyösre nagyon nagy vonzerőt jelentett az iskola léte és a közösség ami kialakult.
Rettenetesen nehéz időszak volt a nyár utolsó két hete amikor már látni lehetett, hogy ha ki is nyit az iskola akkor sem tud igazán waldorf iskolaként működni, hiányoznak az alapvető feltételek. Na akkor döntöttünk úgy, hogy Iringót beíratjuk önkormányzati iskolába. Körülnéztünk és végül a választásunk a nagyszülők falujában levő iskolára esett főképp praktikus és kevésbbé pedagógiai okokból Úgy találtuk ugyanis, hogy ezen a téren nincs sok különbség az iskolák és a tanítók között. Szerencsére a waldorf ovit nem bolygatták meg az iskolai események (egyenlőre) így Csongor még mindig oda jár ami önmagában is áldás. Nem sok gyönyörűbb helyet tudok elképzelni egy óvodának, mint ott az erdőben a patak partján a vadászházban.
De most mégis itt állunk egy hatalmas dilemma előtt. Menjünk vagy maradjunk? Szerencsére a munkánk nem helyhez kötött, a párom utazik én pedig egyenlőre babázok/gyerekezek. De itt vannak a nagyszülők, a barátok akikkel végigharcoltuk már ezt a pár évet, a gyökerek.
Sokszor költöztünk már, szeretnénk végre megállapodni, letelepedni.
Ha itt maradunk akkor nem nagyon látok más választást mint az otthonoktatást amivel igazán csak az a bajom, hogy akkor az egyikünk az elkövetkezendő 10-14 évben nem nagyon tud dolgozni. Nem vagyok még biztos annyira magamban, hogy ezt be tudom vállalni. Alternatívaként még mindig ott a lehetőség, hogy az iskola talpra áll és esetleg mire Csongor suliba megy újra lehetne valami belőle.
Ha pedig megyünk akkor újra elhagyjuk a barátokat szülőket, majd hosszas munkával bedolgozzuk magunkat egy új közösségbe. viszont akkor olyan helyet választok, ahol egy múlttal rendelkező, stabil iskola/középiskola működik és ahol jó helyen tudom a gyerekeket.
Nem tudom, hogy mivel teszek nekik jobbat. Három év alatt háromszor váltottunk házat, hazát, nyelvet. Megtehetem-e velük mégegyszer azt, hogy ismét a nulláról kezjük?
Mindketten itt születtünk Gyöngyösön, itt élnek a szüleink, ide kötnek a gyökereink. De...én 14 évesen a párom pedig 18 évesen került el innen. Azóta sok helyen éltünk, de a legmeghatározóbb persze a 12 év Orleans volt. 2005-ben jöttünk először haza akkor két évet maradtunk. Úgy láttuk, hogy a gyerekeinknek nagyon jó helye van, hamar beilleszkedtek és a waldorffal mi is közösséget, barátokat kaptunk. Nagyon hamar erős barátságok szövődtek mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek közt.
A sors (és a munka) pedig úgy hozta, hogy a tavalyi tanévet ismét Franciaországban töltöttük. Ezalatt az egy év alatt sajnos olyan változások történtek az iskolában ami idén nyáron a széthulláshoz vezetett. De ezt még a tanév évgén nem lehetett tudni, sőt egész nyáron lelkesen dolgoztunk azért, hogy a megváltozott személyi feltételek között is tovább tudjon működni az iskola.
Abban, hogy hazajöttünk, és főleg, hogy ide Gyöngyösre nagyon nagy vonzerőt jelentett az iskola léte és a közösség ami kialakult.
Rettenetesen nehéz időszak volt a nyár utolsó két hete amikor már látni lehetett, hogy ha ki is nyit az iskola akkor sem tud igazán waldorf iskolaként működni, hiányoznak az alapvető feltételek. Na akkor döntöttünk úgy, hogy Iringót beíratjuk önkormányzati iskolába. Körülnéztünk és végül a választásunk a nagyszülők falujában levő iskolára esett főképp praktikus és kevésbbé pedagógiai okokból Úgy találtuk ugyanis, hogy ezen a téren nincs sok különbség az iskolák és a tanítók között. Szerencsére a waldorf ovit nem bolygatták meg az iskolai események (egyenlőre) így Csongor még mindig oda jár ami önmagában is áldás. Nem sok gyönyörűbb helyet tudok elképzelni egy óvodának, mint ott az erdőben a patak partján a vadászházban.
De most mégis itt állunk egy hatalmas dilemma előtt. Menjünk vagy maradjunk? Szerencsére a munkánk nem helyhez kötött, a párom utazik én pedig egyenlőre babázok/gyerekezek. De itt vannak a nagyszülők, a barátok akikkel végigharcoltuk már ezt a pár évet, a gyökerek.
Sokszor költöztünk már, szeretnénk végre megállapodni, letelepedni.
Ha itt maradunk akkor nem nagyon látok más választást mint az otthonoktatást amivel igazán csak az a bajom, hogy akkor az egyikünk az elkövetkezendő 10-14 évben nem nagyon tud dolgozni. Nem vagyok még biztos annyira magamban, hogy ezt be tudom vállalni. Alternatívaként még mindig ott a lehetőség, hogy az iskola talpra áll és esetleg mire Csongor suliba megy újra lehetne valami belőle.
Ha pedig megyünk akkor újra elhagyjuk a barátokat szülőket, majd hosszas munkával bedolgozzuk magunkat egy új közösségbe. viszont akkor olyan helyet választok, ahol egy múlttal rendelkező, stabil iskola/középiskola működik és ahol jó helyen tudom a gyerekeket.
Nem tudom, hogy mivel teszek nekik jobbat. Három év alatt háromszor váltottunk házat, hazát, nyelvet. Megtehetem-e velük mégegyszer azt, hogy ismét a nulláról kezjük?
2008. október 4., szombat
Szavazás
Kanyától (köszönöm) vettem az ötletet. Kíváncsian várom a visszajelzéseiteket.
Ez az a kérdés ami mostanában nagyon foglalkoztat. Miután tapasztalatból tudom, hogy milyen egy waldorf iskolába-óvodába járó gyerek, nehezen veszem azokat az akadályokat amit Iringó mostani iskolája állít elém. Elöljáróban illik tudni, hogy ugyanabba az ált. iskolába jár most ahová én is jártam és nem nagyon szerettem. (De próbálom ezt a tényt figyelmen kívül, hagyni, mikor a lányom iskolai élményeit hallgatom)
A helyzet pedig mégis az, hogy azt amit most ő átél kísértetiesen hasonlít az én gyerekkoromra. Mintha nem is telt volna el 25 év azóta. Mintha nem történt volna rendszerváltás. Mintha a pedagógia szemlélet nem is változott volna azóta.
Mi is az ami a legjobban zavar? Az, hogy nincs időnk. Hazahozom az órák után délben, de annyi a házi feladat, hogy nem marad idő a fontosabb dolgokra mint pl. formarajz vagy kézimunka vagy olvasás, francia. És akkor még a játékról nem is beszéltem.
Az is zavar, hogy ugyanazokat a sémákat erőltetik a gyerekere mint annó. Pl. technika órán ugyanúgy gyurmakunyhót csinálnak kígyóból mint mi, vagy hogy a kötelező szüreti felvonulásnak nincs semmiféle belső tartalma, csak a külsőségekre helyezi a hangsúlyt. hogy ki milyen ruhában, cipőben megy végig a falun.
Tavaly Franciaországban is állami iskolába járt két év waldorf után, de állítom, hogy az átmenet sokkal lágyabb volt a két rendszer között mint most egy magyar állami és a waldorf közt. Ott majdnem epochális rendszer volt, az osztálytanító tanított mindent, reggel beszélgetett a gyerekekkel és emberséges volt. Nem volt két órányi házi feladat, ill. hétvégére ált. nem is kaptak. Tudom, hogy tanítófüggő a dolog és szerencsénk volt, de akkor sem értem, hogy itthon miért kell ezt így.
Ez az a kérdés ami mostanában nagyon foglalkoztat. Miután tapasztalatból tudom, hogy milyen egy waldorf iskolába-óvodába járó gyerek, nehezen veszem azokat az akadályokat amit Iringó mostani iskolája állít elém. Elöljáróban illik tudni, hogy ugyanabba az ált. iskolába jár most ahová én is jártam és nem nagyon szerettem. (De próbálom ezt a tényt figyelmen kívül, hagyni, mikor a lányom iskolai élményeit hallgatom)
A helyzet pedig mégis az, hogy azt amit most ő átél kísértetiesen hasonlít az én gyerekkoromra. Mintha nem is telt volna el 25 év azóta. Mintha nem történt volna rendszerváltás. Mintha a pedagógia szemlélet nem is változott volna azóta.
Mi is az ami a legjobban zavar? Az, hogy nincs időnk. Hazahozom az órák után délben, de annyi a házi feladat, hogy nem marad idő a fontosabb dolgokra mint pl. formarajz vagy kézimunka vagy olvasás, francia. És akkor még a játékról nem is beszéltem.
Az is zavar, hogy ugyanazokat a sémákat erőltetik a gyerekere mint annó. Pl. technika órán ugyanúgy gyurmakunyhót csinálnak kígyóból mint mi, vagy hogy a kötelező szüreti felvonulásnak nincs semmiféle belső tartalma, csak a külsőségekre helyezi a hangsúlyt. hogy ki milyen ruhában, cipőben megy végig a falun.
Tavaly Franciaországban is állami iskolába járt két év waldorf után, de állítom, hogy az átmenet sokkal lágyabb volt a két rendszer között mint most egy magyar állami és a waldorf közt. Ott majdnem epochális rendszer volt, az osztálytanító tanított mindent, reggel beszélgetett a gyerekekkel és emberséges volt. Nem volt két órányi házi feladat, ill. hétvégére ált. nem is kaptak. Tudom, hogy tanítófüggő a dolog és szerencsénk volt, de akkor sem értem, hogy itthon miért kell ezt így.
2008. október 2., csütörtök
Tánc
NAGY JÓZSEF : ENTRACTE/KÖZJÁTÉK
című előadása a Trafóban
A Kelet bölcsessége, ahogyan azt egy ízig-vérig európai művész látja és megfogalmazza. A Kozmosz rejtett összefüggései táncban, színházban és zenében elbeszélve. A Franciaországban élő koreográfus, Nagy József legújabb koreográfiájában ismét Szelevényi Ákos szaxofonos-zeneszerzővel dolgozott együtt, és ezúttal régi vágya teljesült, hiszen a tánc és a zene együtt, egymással kölcsönhatásban alakul minden este.
2008.10.10 20:00
2008.10.11 20:00
2008.10.12 20:00
Helyszín: Nagyterem
Jegyár: 3000 Ft (diákjegy nincs / Trafó bérlet nem érvényes!)
A Budapesti Őszi Fesztivállal közös program, a Budapesti Francia Intézet támogatásával.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
