fellegajtó nyitogató

gyöngyszem

2012-02-04T14:58:00.000+01:00

még többet itt találtok

Ha nem tudnátok

2012-02-03T10:35:00.002+01:00

miért kell Villőnek oviba mennie, hát megmondom. azért, hogy megtudják a gyerekek, hogy miért rosszak.

Na azt hiszem most már komolyan el kell kezdenem másik ovi után nézni..........

2012-02-03T10:32:00.000+01:00

soha nem volt szokásom fülhallgatóval a fülemben mászkálni, de kölcsönkaptam Iringó lejátszóját, hogy gyorsabban teljen az utazás. És a fülemben maradt miközben metróztam és sétáltam. Nagyon különös és felszabadító érzés volt. Totálisan a világon kívül állónak éreztem magam, mintha egy filmet néznék csodálatos zenei aláfestéssel. Olyan részleteken akadt meg a szemem amit észre sem vennék máskor.....félelmetes

dilemma

2012-01-19T23:51:00.000+01:00

Kicsit felveszem még a tegnapi bejegyzésem elvarratlan szálait. Miért is fordul meg bennem az a gondolat, hogy jól döntöttünk-e az életünk egy adott pillanatában, hogy az itthont választjuk a külhon helyett? Mert most nem jó, Nagyon nem. És nem látom a kiutat. Van egy álmunk arról, hogy hogyan szeretnénk élni. Csak nem tudjuk megvalósítani. Ennek az álomnak a része az is,hogy hazajöttünk. Hogy megteremtsük az Otthonunkat, ahol felnevelhetjük a gyerekeket, ahol természetközelben élhetünk, ahol a kertemben termett ételt esszük, ahol a forrásból még tiszta víz folyik. De ennek az álomnak az is a része, hogy ezt együtt csináljuk. És ez egyenlőre lehetetlen. P. rengeteget van távolt tőlünk, sokkal többet mint szeretne, sokkal többet mint akkor mikor még máshol éltünk. De nem tehet mást, mert szükségünk van a keresetére. És itt be is zárult a kör. Ő nem tud mást csinálni, csak olyan dolgot amihez el kell mennie. Mi pedig itt várjuk őt a szépen alakuló házzal és kerttel, csak épp egyedül vagyunk.
Persze van másik alternatíva is természetesen, ott van az a lehetőség, hogy teljesen kivonuljunk a társadalomból és önfenntartóként próbáljuk meg élni az életünket. Van erre is példa, de nem érzem azt, hogy ez lenne a megfelelő.( Talán ez a legegyszerűbb útja az autonóm életnek. Ugyanúgy mint a Szamszara című filmben ahol a szerzetes végül mégiscsak gyáva módon elhagyja a családját, amely a vágyaiból született, hogy magányosan szerzeteskén jusson el a
nirvánába.)
De ebben az esetben nem vállalod fel azt a világot amelybe beleszülettél. Az effajta bezárkózás "kényelmes", mégha nyilvánvalóan küzdelmes is. Azt hiszem nincs jogom mások életéről ily radikálisan dönteni. Nem tehetem meg a gyerekeimmel, hogy kivonjam őket a társadalomból. A nagy tanítók, úttörők vagy egyedül voltak, vagy már felnevelték a gyerekeiket.....
Szóval a dilemma továbbra is az, hogy hogyan lehetne emberi életet élni anélkül hogy ennyit kéne adni érte cserébe? Az a vágyunk, hogy itt éljünk a Mátra alján. CSak még azt nem tudom hogyan............

január

2012-01-18T23:05:00.001+01:00

Miért nem tudjuk megélni a jelent? Egyszerűen csak örülni annak ami történik és hálát adni érte a Teremtőnek?
Vasárnap versfelolvasáson voltam és egy szívemnek kedves Szabó T Anna verset olvastam fel. Ide is másolom:

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.
Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket
-itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.
A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.
Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.
Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.

Mikor kiválasztottam nem is mértem fel azt, hogy mennyire szíven fog ütni. Azóta sem hagy nyugodni.
A januári hideg mozdulatlanságban egyre gyakrabban tör fel bennem a kétely. Jól döntöttünk? Tényleg itt akarunk élni? Sokan épp az elmenetelt tervezik. Fáj. A magány nem könnyíti meg a dolgok tárgyilagos szemlélését. Várom haza a férjem..........

mi történik most.............

2012-01-12T09:20:00.002+01:00

Malom színház Jászberény

2011-12-06T18:55:00.000+01:00

December 12. hétfő 10.00
Lóci színpad

Mennyből az angyal

Élő botbábos, maszkos, paravános játék mely több tájegység népszokásából építkezik de ennek színpadi továbbgondolását kínálja a nézőknek. Ökumenikus szemléletű.

December 18. vasárnap 11.00, 15.00

Családi vasárnap

Diótörő
Bóbita bábszínház, Pécs

Böjte Csaba adventi levele

2011-12-06T18:48:00.002+01:00

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.

Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk, Istenünk!

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.

Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?

Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap, mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van, kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.

Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.

Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel:

Csaba testvér

ajánló

2011-11-23T11:16:00.000+01:00

Monumentális előadásra készül a Csokonai Színház: Szarka Tamás Mária című új musicaljének debreceni bemutatója nagyszerű szereposztásban, lenyűgöző díszletek között kerül színre december 11-én és 12-én 19 órától a debreceni Főnix Csarnokban. Jegyek már kaphatók! Jegyárak: 1900, 2900 és 3900 forint.

Az ősbemutató rendezője Vidnyánszky Attila. Az előadás szereplői Újhelyi Kinga, Bakos-Kiss Gábor, Mészáros Tibor, Olt Tamás, Pápai Erika, Rácz József, Földes László Hobo és Fehér Éva. A két ősbemutató előadáson a Hegedűs szerepében a szerző, Szarka Tamás is színre lép.

A szállást kereső Mária történetét dolgozza fel a Ghymes együttes frontembere, Szarka Tamás elementáris erejű zenében és költői képekben megálmodott musicalje.

Kétezer évvel ezelőtt elindul Mária – "a fény lánya, a fény anyja" –, hogy hosszú küzdelmes utat bejárva, kitaszítva, végül világra hozza a Megváltót. Korunk heródesi őrületében, ahol az önelégült Ego tombolva járja luciferi győzelmi táncát, egyszer csak tiszta hangként felbukkan Mária, és félénken suttogja: „Fénnyel szóló csillagok, mondjátok meg végre, hol vagyok!"

A Csokonai Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciójaként megvalósuló előadás 2012 augusztusában látható majd a szegedi Dóm tér hatalmas színpadán is.

novemberi hangulal még advent előtt

2011-11-18T10:12:00.000+01:00

" egy város elhervad a sós ködfátyolban.............

A régi-új szerelem

2011-11-18T10:04:00.000+01:00

Furcsák a vágyak. Egyszer régen, majd' húsz éve egyszer már nagyon szerettem volna szőni. Aztán az élet másfelé sodort, de ezen az őszön mégiscsak megadatott az, hogy tanuljak. A mindennapjaimat immár beszínesítik e szebbnél-szebb gyapjúfonalak,a tervezés izgalma és a szövés aktusának monoton ismétlődése mely felér minden meditációval.

camille

2011-11-16T13:43:00.000+01:00

idő

2011-10-28T10:15:00.000+02:00

kellett ahhoz, hogy hazaérkezzem a napsütötte Itáliából.

A 2000 km-es úton Wass Albert funtineli boszorkányát hallgattuk hangoskönyvben. A leírt és a látott táj ellentéte különös módon csak még jobban kiemelte mindkettő szépségét.

href="http://3.bp.blogspot.com/-vRHHSYkGelQ/TqpjsnaEECI/AAAAAAAAARM/JjHAnf4-HAnf4-

iw8/s1600/P1000597.JPG" imageanchor="1" style="margin-left:1em; margin-right:1em">

októberben

2011-10-28T09:49:00.000+02:00

a sápadt reggelei fénypásztákban még benne van a déli nap melegének reménysége

a lassacskán beérő fügékben a nyári nap íze

a tobzódó csipkebogyóban a tél eljövendő zordsága.

mai hangulatom.............

2011-10-03T22:23:00.004+02:00

meg ez is

2011-10-02T11:44:00.000+02:00

Tegnap éjszaka nagyon szép gondolatot találtam az anyaság a "háztartásbeliség" értelméről.
Sokszor kerülök olyan helyzetbe amikor megkérdezik tőlem ismerős és ismeretlen emberek, hogy mit is csinálok. Egy hét múlva pedig húsz éves érettségi találkozóra megyek, ahol szintén be kellene számolnom legalább az elmúlt évek történéseiről. Ilyen korban már azt várják az ember lányától, hogy rendelkezzen pár gyerekkel,otthonnal, és természetesen pénzkereső tevékenységgel.

Ebből a szempontból nézve elmondható, hogy nem produkáltam a korcsoportomtól elvárt átlagot. Az elmúlt húsz év alatt hatszor költöztem, gyakran országok között, (leszámítva azt amikor csak egy városon belül váltottunk lakást),tanultam, utaztam, dolgozgattam, alkottam,gyerekeket neveltem, mégis a legfontosabb beteljesített feladatomnak azt tartom, hogy családot teremtettem és megtartottam, ebben a kalandos életben.
Igaz, hogy az otthonunk még csak készül, de van családom ami majd belakhatja.
És mégha ennek a munkának nincs is összegekben kifejezhető értéke, mégis boldog vagyok, hogy ezt választottam, az időnként rendszeresen felbukkanó (és csábító) álláslehetőségek helyett.
Nem akarok álszent lenni és azt mondani, hogy soha nem csábított ez a lehetőség, mert néha nagyon nehéz úgy megélni a mindennapokat, hogy nincs kézzelfogható eredménye, nincs a külvilág felé elszámolható, megmutatható anyagi eredmény. De igyekszem megélni és élvezni a jelenlegi életem minden percét és hinni abban, hogy Isten látja. És ez elég.

"Sokszor nem is vagyok egész ember, csak két kéz. Vagy éppen óra, amelyik a pontos időről tájékoztat. Egy este néhány barátunk társaságában vacsorával ünnepeltük, hogy egyik barátnőnk hazaérkezett Angliából. Csodás utazáson vett részt. Egyfolytában a hotelről áradozott ahol megszálltak. én meg csak ültem ott és néztem a többieket, akik ápoltan és divatosan néztek ki. Akaratlanul is összehasonlítottam magam velük és elfogott az önsajnálat, mikor divatjamúlt ruhámra pillantottam- az egyetlen normális darabra, amit éppen a szekrényben találtam. Ekkor-nyomorúságos gondolataim közepette- ez a barátnő egy gyönyörűen becsomagolt ajándékot nyújtott felém és ezt mondta: "Tessék, ezt neked vettem." Európa legjelentősebb katedrálisairól szóló könyv volt! Először nem értettem, miért pont nekem szánta, de aztán elolvastam benne az ajánlást:"Barátnőmnek: csodálatomat kifejezve mindazért, amit TE ÉPITESZ, bár senki se látja." A következő napokban elolvastam a könyvet. Négy az életszemléletemet gyökeresen megváltoztató igazságot fedeztem fel az olvasása közben:
1. Senki sem tudja pontosan, kik építették fel ezeket a nagyszerű katedrálisokat-senki sem ismeri a nevüket.
2.Az építők az életüket olyan munkára áldozták, amelynek eredményét közülük sokan sohasem látják meg befejezve.
3. Sok nélkülözést szenvedtek és semmilyen elismerést nem kaptak munkájukért.
4. Munkájukban tanúsított odaszánásukat az a hit táplálta, hogy Isten szeme mindent lát.

A könyvben olvasható egy legenda egy gazdag emberről aki az építkezés alatt meglátogatta a katedrálist. Észrevett ott egy embert , aki épp egy kicsi madarat mintázott egy támgerendába. Nagyon elcsodálkozott és megkérdezte tőle:"Miért töltesz annyi időt egy kis madár gerendába metszésével? A tető úgy is elfedi, senki sem fogja majd látni." A munkás így válaszolt: "mert Isten látja." Azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy megtaláltam a kirakodósom hiányzó darabkáját. Olyan volt, mintha Isten súgta volna :" Én látlak. Látom az áldozatot amit naponta meghozol, akkor is, ha ezt körülötted senki más nem veszi észre. A barátságos közeledés , egy felvarrott gomb, egy sütemény amit készítettél-egyik sem túl kicsi ahhoz, hogy ne venném észre és ne mosolyodnék el miatta boldogan. TE IS JELENTŐS KATEDRÁLIST ÉPITESZ, DE MÉG NEM LÁTOD MILYEN LESZ MIKOR ELKÉSZÜL."
IDŐNKÉNT NYOMYORULTUL ÉRZEM MAGAM A LÁTHATATLANSÁGOM MIATT.DE EZ NEM HALÁLOS BETEGSÉG AMI KIOLTHATNÁ ÉLETEMET, ÉPP ELLENKEZŐLEG. GYÓGYIR AZ ÉNKÖZPONTÚSÁGOMRA. ELLENMÉREG AZ ÉN ERŐS, AKARATOS BÜSZKESÉGEMRE. AKKOR NÉZEM MEGFELELŐ SZEMSZÖGBŐL A VILÁGOT, HA JELENTŐS ÉPITŐMUNKÁSNAK LÁTOM MAGAM. EGYNEK A SOK EMBER KÖZÜL, AKI OLYAN MUNKÁT VÉGEZ, AMIT TELJESEN KÉSZ ÁLLAPOTBAN SOHA SEM FOG LÁTNI.
OLYANNAK, AKI DOLGOZIK VALAMIN, DE AZ Ő NEVÉT SOHA SEM FOGJÁK MEGEMLITENI. A MI IDŐNKBEN NEM LEHETNE KATEDRÁLISOKAT ÉPITENI, MERT TÚL KEVÉS EMBER AKADNA, AKI KÉPES LENNE EKKORA ÁLDOZATOT HOZNI.
Ha mélyebben belegondolok, egyáltalán nem szeretném, hogy a fiam így hívja meg hozzánk egyik barátját:"Anyukám hajnali 4-kor kel, takarít, aztán három órán át főz és kivasalja az összes abroszt..."ez azt jelentené, hogy én magamnak halotti emlékművet építek. CSAK ANNYIT SZERETNÉK(én is..) HOGY A FIAM SZIVESEN JÖJJÖN HAZA. ÉS HA MONDANI AKAR VALAMIT A BARÁTJÁNAK, REMÉLEM, IGY HANGZIK "JÓL FOGOD MAGAD ÉREZNI NÁLUNK."
Anyaként jelentős katedrálisok építőmunkásai vagyunk. HA JÓL VÉGEZZÜK A DOLGUNKAT, NEM IS LÁTSZUNK. DE AZ IS MEGTÖRTÉNHET, HOGY EGY NAP RÁCSODÁLKOZNAK MAJD AZ ÉPITMÉNYÜNKRE- ARRA A SZÉPSÉGRE AMELLYEL SOK-SOK "LÁTHATATLAN ASSZONY" ÁLDOZATA GAZDAGITJA A VILÁGOT." Nicole Johnson , kivonat "A láthatatlan asszony " című, 2oo5-ben megjelent könyvéből.
forrás

2011-10-02T11:15:00.000+02:00

én ha újra kellene születnem, azt kérném, hogy ugyanígy legyen. Te legyél az anyukám, apa az apukám és ugyanezek a testvéreim....

in memoriam

2011-09-27T21:52:00.002+02:00

(Makovecz Imre)

„Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfele mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

"A magyar szellemből, amely jelenleg is létezik. Ez a szellem nem keleti és nem nyugati, nem kell választania. Olykor fölbuzog, mint a forrás. Nem a világos tudat és a megfogalmazható akarat mezejéről érkezik, hanem mélyről. Látják például azt a fát ott kint a kertben?...Az a fa viszont a föld alatt ugyanakkora, mint a föld felett. A mélyben lévő rész, a láthatatlan gyökérzet élteti. Ilyen gyökérzet a magyar szellem. Az organikus építészet lényege is ez - nem arról van szó csupán, hogy szerves formákat rajzolgatunk. Tetszik tudni, mire kell megtanítani ma egy végzett építészmérnököt? Például arra, hogyan kell belépni egy szobába. Vagy hogy egy családi ház tervezésénél az asszonyt kell megkérdezni, hiszen az otthont ő teremti, a férfi dolga, hogy a pénzt megszerezze rá."

mai

2011-09-26T23:28:00.000+02:00

napomat beragyogta az a lányommal együtt töltött két óra mait rekkenő hőségben klíma nélkül abszolváltunk Budapest-Gyöngyös viszonylatban oda-vissza.
Általában elalszik, de most odafelé a prostituáltak munkaviszonyáról szóló felvilágosítás (konkrét rákérdezés volt a részéről khmm)után a rádiókabarén nevettük halálra magunkat "hello Kitty" (amit utoljára talán megboldogult leánykoromban hallottam). Majd visszafelé szívbemarkolóan komoly beszélgetést kezdeményezett a hol lakásról. És elmondta, hogy ha tőle Franciaországban megkérdezték, hogy vágyik-e Magyarországra akkor nem igazán tudott mit mondani, de ha most itt megkérdezik, hogy hiányzik-e Franciaország rögtön rá tudja vágni, hogy igen. Ő úgy érzi, hogy itt ahol most van nem illik bele a képbe, mindig, mindenhol kilóg, de az biztosan tudja, hogy Orleans-ban ő is a puzzle része. Így ezekkel a szavakkal. Számára Orleans az ami otthonos, oda vágyik vissza szakadatlanul. És természetesen ott fog élni, a place Martroi mellett egy régi bérházban.

i

Nem győzök hálát adni azért, hogy ezeket a gondolatokat megosztja velem, hogy képes róla beszélni, hogy tudja mit akar. Mindezt nagyon jó megélni, mégis nagy teher szülőként ezt hordozni, hogy mi vagyunk azok akik kiszakítottuk őt a jól ismert közegéből, a szülőhelyéről. Csak remélni tudom, hogy a kalandjaink által csak gazdagodik, hogy alkalomadtán, ha tényleg úgy akarja, még sokszínűbben térhessen vissza oda, ami ennyire sokat jelent neki.

újrakezdés

2011-09-22T09:37:00.000+02:00

Mindennap olvasom Kinga blogját és a mai bejegyzése annyira az elevenembe talált,hogy elsírtam magam. Elég volt csak a tavaly őszi "kalandunkra" visszagondolni, hogy újra élesen és elevenen felidéződjön a zsigereimben a tehetetlenség, a düh, a csalódás a mérhetetlen szomorúság amit akkor éreztem.
Akkor én sem éreztem az "ami nem öl meg az megerősít" mondás igazságát. Csak a megsemmisülést. És ez így van minden egyes költözéskor.
Racionálisan, minden tényezőt figyelembe véve hozunk meg döntéseket amibe természetesem belekeverjük a gyerekeket is és mégis nagyon fájdalmas és feldolgozhatatlan minden elválás. Van amikor az új izgalma felül tudja írni a régi elvesztésének a fájdalmát, de általában nem ez a jellemző. Hiszen a régi megszokottban (pláne, ha még boldog is voltál ott) már minden a helyén van, mindent ismersz, bejáratódtak a rutinok, vannak barátok, ismered az éjszakai neszeket.
Az új pedig új. Minden szépségével és nehézségével együtt, de mégiscsak új.
A tavalyi visszaköltözés óta eltelt lassan egy év alatt, azt hiszem most kezdek egy kicsit magamra találni. A személyes kudarc felvállalása embertpróbáló feladat volt, és épp elég volt a gyerekeknek megadni újra az otthon biztonságát, magamra már nem maradt erőm. Talán most kezdem magamban felfedezni újra a társasági életre való igényt, a barátok hiányát és élvezni az élet új fejezetének a kezdetét.

Minden elválás egy kis halál, de emellett pedig annyira boldogító az a tudat, hogy a világnak számos olyan zuga van már ahol igazi barátokat találnék, ha arra járnék, és ahol ott hagytam a szívem egy kis darabját.

Je veux l'amour

2011-09-21T09:07:00.000+02:00

Böjte Csaba: Készüljünk fel a hidegre!

2011-09-15T21:46:00.002+02:00

Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít.

A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk. Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat, pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek, semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk is begyűrűzik. Elgondolkodtató írás!!!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között. Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet, hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet, hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni, az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, - ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk és jó végre kell vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni, hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk. Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az iskolák végtelen elméleti oktatása.

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra. Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe, és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más tantárgyak.

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat, őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli országok mágnásainak.

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához, locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű, takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni, hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett lépésekről is be kell számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól! Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is abba belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől, de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak meglesz a böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.

CAFEBUDAPESTFEST

2011-09-15T16:36:00.000+02:00

Centre chorégraphique national d'Orléans [F]
Cherry-Brandy
2011| OKT 9 | vasárnap
19:00

Nemzeti Színház

Előadják: Johan Bichot, Ivan Fatjo, Eric Fessenmeyer, Grégory Feurté, Gemza Péter, Anastasia Hvan, Panagiota Kallimani, Anne-Sophie Lancelin, Lazare, Cécile Loyer, Nagy József, Emanuela Nelli, Marlène Rostaing – tánc, Emmanuelle Tat – zongora Zene: Alain Mahé Díszlet, látvány: Clément Dirat, Julien Fleureau Fény: Rémi Nicolas Jelmez: Françoise Yapo Kellékek, smink: Jacqueline Bosson Koreográfia: Nagy József

A Cherry-Brandyvel, Nagy József a 20. század egyik legnagyobb író és műfordító, a varsói születésű orosz Oszip Mandelstam munkássága előtt tiszteleg. A komor és puritán környezetben mintha hipnotikus szendergésből éledeznének a szereplők, miközben különböző hangokon szólalnak meg a különböző Mandelstam-versek. Nagy eközben különös gonddal ügyel a fény és sötétség színpadi harcára, s a tőle megszokott módon vissza-visszatér az idő kérdésére, amely már első, az 1990-ben keletkezett Comedia Tempio művétől végigkísérte munkásságát egészen a 2008-as Sho-bo-gen-zoig. A Cherry-Brandy erősen politikai tartalmú mű: ahol a művészet megerősödése és a művész felelőssége szembefordul a kortársakkal, elkezdődik a huszadik századról és „a teremtéshez szükséges tér” napjainkban mutatkozó fájó hiányáról való elmélkedés.

A Nemzeti Színházzal közös program.

húsz perc

2011-09-13T15:10:00.000+02:00

talán az az idő amit egy bejegyzés megírására fordít(ané)k.
Ennyi időbe telik míg segítek Csongornak a leckében, amíg lefordítok egy fél oldalt, beszélgetek Iringóval, bedagasztok egy kenyeret.....
Nem tudom érdemes-e fenntartanom ezt az oldalt. Arra jöttem rá, hogy nem igazán szeretem megosztani a gondolataimat a nagy nyilvánossággal, annál zárkózottabb vagyok, nem vagyok képes arra, hogy hetente többször leüljek és kiírjam magamból a gondolataim. Lustaság,kifogáskeresés, vagy egyszerűen csak a motiváció elvesztése? Nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy mit tegyek. Meglátjuk.

2011-09-13T15:04:00.002+02:00

2011-04-22T10:10:00.000+02:00

„ Az élet az átalakítás és újjáépítés, a rossz kigyomlálása és a jóság kibontakoztatásának szüntelen folyamata kell hogy legyen… Ha félelem nélkül akarsz utazni az élet útján, akkor a jó lelkiismeret jegyét kell váltanod.” Bhagavan Baba

több barátomnak

2011-04-20T09:20:00.000+02:00

rendelek ilyen-olyan, itthon nem beszerezhető termékeket Franciaországból. Ennek kapcsán merült fel bennem az a gondolat, hogy mi lenne ha készítenék egy oldalt ahol összeszedném az általam (és általatok) a magyar piacról hiánycikknek ítélt termékek listáját és lehetne rendelni? Hmmmmmmmm? Bio,kemotípusos illóolajak, különleges gyógynövényteák,növényi olajak, marseilles-i szappanok, citromlekvár, olívaolaj, guerande-i szürke tengeri só, provence-i agyag, kozmetikumok stb stb....
Érdekelne valakit?

A napokban a Hanami teaházban jártam(mert már tényleg minden teámból kifogytam, és egyébként ezt is Franciaországból rendelem -nem sznobizmus csak olcsóbb) és felfedeztem, hogy a kedvenc francia teaárusom teáit lehet kapni. Nagyon megörültem, de a szavam is elállt mikor az árakat megláttam. Ez is csak megerősítette a gondolatomat.

ez is tőlük

2011-04-12T16:51:00.001+02:00

vojtina

2011-04-12T15:08:00.000+02:00

Az utóbbi évek legjobban felépített, legszínvonalasabb gyerekfoglakozásán voltunk a debreceni vojtina bábszínházban. A négy bábos gyermekdalokat énekelve várta meg, hogy mindenki megérkezzen, levesse a cipőjét majd körjátékkal a helyükre kísérték őket. Egy rövid az évszakhoz illő mese elbábozása után a gyerekek asztalhoz ültek ahol már minden elő volt készítve a számukra. Mindenki egy marionettbabát készített majd végén szintén énekszóra kipróbálhatták a paravánt. Az egész ötven perces volt, de olyan élmény amit azóta is emlegetnek.

Tavaszi kúrámban

2011-04-12T14:59:00.000+02:00

most tartok a léböjtnél. Azt hitem nehezebb lesz. De rá kellett jönnöm, hogy megfelelő rávezetéssel (egy hét tiszta gabonaétrend) elkerülhető a böjt kezdetén jelentkező fejfájás. Úgyhogy jól érzem magam, megpróbálok minél inkább befelé figyelni, elengedni a lelki bajokat ugyanúgy mint a fizikai szinten lévőket. A lélek bajait most nehezebb. Küzdök velük és imádkozom...

mikor jön haza apa?????????

2011-04-12T14:54:00.000+02:00

Ez a kérdés sajnos gyakran elhangzik nálunk mert P-t a kötelességei messzire és hosszú időre szólítják.
Villőnek válaszoltam a minap:
-Még hatot kell aludni.
-Jó-mondja ő -akkor ha hazamegyünk megalszom a hatot.

Anyaaaaaaaaa, kifogyott sz áram a lámpából. ( a fürdőben kiégett az izzó)

Tegnap

2011-04-03T10:48:00.000+02:00

színházban jártunk. A Peter és Jerry eddig három előadást látott darabját néztük Egerben.
A darab első része egy középosztálybeli, középkorú new york-i házaspár a mindennapok monotóniából való kitörésére tett kísérlet, míg a második részben az első jelentben megismert családapa találkozását láthatjuk egy magányos, emberi kapcsolatokat kereső figurával.
A színészek kifinomult alakítása magával ragad, beszippant, így szinte elillan az 1 óra 40 perces játékidő. Az időben és térben bárhol helyt álló darab mélyre nyúló analízissel boncolgatja a párkapcsolatok elszürkülését, de a darabban erre adott válaszok számomra mégsem kielégítőek. Ami persze leginkább a szerzőnek róható fel aki az egyhangúságból való kitörés lehetőségét kizárólag az ember elállatiasodásában látja.
A második rész szerencsétlen alakja,még egy kutyával sem képes semmiféle kapcsolat kialakítására egy végső kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy elfogadtassa, megértesse magát valakivel és eme találkozás által feloldozást kapjon.
A kifinomult, érzékletes színészi játék, a minimalista de mégis kifejező díszlet teszi még élvezetesebbé, elgondolkoztatóvá a darabot.
Menjetek el, az évad végéig többször játsszák a Tháliában.

Indul a házprojekt

2011-04-02T09:46:00.000+02:00

A héten beadódott végre a a terv A tervező szerint nincs több rajta háromhavi munkánál. Azt hiszem csak azt felejtette el hogy Magyarországon vagyunk.Én azért ezt minimum megdupláznám és remélem, hogy a karácsonyt már ott ünnepeljük.
Indítok egy blogot a házikóknak de nem akarom nyilvánossá tenni. Akit érdekel írjon bejegyzést és küldök meghívót.

Babits

2011-04-01T11:59:00.000+02:00

A napokban adtam be a Babits műfordítói pályázatot. J-P Abraham: Armen című regényére.
Az író öt évig volt a fentebb látható bretegne-i világítótorony őre.Naplót írt. Megrendítő szépséggel írja le a tengert, a természet erői a magányt.Sokszor megakadok, keresve a megfelelő magyar szót ezeknek a fogalmaknak leírására.
A kötet felfedezését nagyon köszönöm Mártának.

Tavaszi kúrám

2011-04-01T11:53:00.000+02:00

Itt a nagyböjt, a tavasz és nagyon szükségem van egy testileg-lelkileg megtisztító kúrára. A terv a következő: a jövő héttől rizskúra ( napi három adag barnarizs zöldségekkel, olajos magvakkal) az azt követő héten léböjt majd nagypéntekig ismét rizs. Emellé napi fél óra jógát tervezek légzőgyakorlattal és napi imával meditációval.Már a lelki táplálékot is megtaláltam ezekre a napokra John Bunyan: A zarándok útja című könyvében.
Már csak a megvalósítás van hátra.

Kettős mérce

2011-03-24T18:57:00.000+01:00

És még azt merik állítani, hogy jogállamban élünk.
Felháborító egy héten belül ez a két ítéltet. Itt és itt

Gyerekes program

2011-01-19T10:41:00.000+01:00

Faragó Béla: Ludas Matyi

LUDAS MATYI - ŐSBEMUTATÓ A NAGYSZÍNPADON - 2011. JANUÁR 21. - 19 ÓRA
DEBRECEN -Csokonai Színház

- Matyi nyughatatlan, önmagát kereső figura, de szerelméhez mindvégig hű marad. Döbrögi nem egy tudatlan, sötétlelkű alak - önkényúr, de életművész is. Önzése, hatalomvágya, mindent és mindenkit birtokolni akarása miatt kell elbuknia. Ért a nők nyelvén, akik itt sokkal nagyobb szerepet kapnak: ilyen például Matyi szerelme, Anna, aki lúdból változik át lánnyá, akár Tündér Ilona - meséli a daljáték zeneszerzője, Faragó Béla.

2011-01-19T10:37:00.000+01:00

Milyen ország az olyan, ahol a drogosnak, az alkoholistának, a zsidónak, a cigánynak, a homoszexuálisnak, a szinglinek, a celebnek és stb több becsülete van mint egy hatgyermekes, magyar, keresztény családnak aki éppen családi házat kívánt volna venni Buda egyik kertvárosi kerületében és ahol a szomszéd megvétózta az adásvételt, mert sok a gyerek.......no comment.

ISTEN

2011-01-19T10:33:00.000+01:00

Iringó mondta a minap: "Anya te is pont ezt mesélted nekem Istenről..........":
"Nem az az igazi Isten, akiről a képek és az írások is beszélnek. Nem az a szakállas, mindenkit fenyegető, hisztériás vén zsidó.Az igazi Isten személyéről nekünk gondolatunk sem lehet. Csak az értelmét és a szeretetét láthatjuk.Az igazi Isten velünk van Éva. Az igazi Isten nem haragszik senkire. Nincs haragja.Ha fölemeld a tekintetedet az éger s azt mondod: Istenem, Atyám, én ezt a Gergelyt élettársamnak választom, és ha én is ezt mondom a te neveddel,akkor, édes Évám, mi már Isten előtt házastársak vagyunk"
- Gárdonyi: Egri csillagok -

Nagyon jó érzés mikor így visszajön egy -egy szikra mindabból amiben mi hiszünk, amit át akarunk adni a gyerekeknek.

néha

2011-01-12T09:45:00.001+01:00

Néha meglepődöm azon, hogy mit kívánunk a gyerekeinktől, amit eszünkbe se jutna saját magunktól is megkövetelni, mert annyira nehéz………………..
Például azt, hogy jókedve legyen……..Mintha, nekünk „nagyoknak” soha nem lennének megmagyarázhatatlan hangulatváltozásaink, vagy nem dühödnék fel egy pillanat alatt. Aztán ott van az örök kérdés : „mi történt a suliban/oviban”. Amikor a lányom elkezdett oviba járni nagyon zavart, hogy nem kaptam tőle soha semmi támpontot arra vonatkozóan, hogy mi történt vele napközben. „Na, meséld el mit csináltatok ma? és mivoltazebéd? (különös módon az anyukáknak elemi szükséglete, hogy tudják, hogyan voltak a kicsinyei táplálva…) És, hát soha nem tudott rá válaszolni! Az volt az érzésem, mintha a hallgatásával azt akarta volna mondani: „de anya, mibe ütöd az orrod?”
Talán így is volt. De nemrég mikor valaki azt tanácsolta, hogy kezdjem el Én elmesélni neki a napomat, megértettem….azt, hogy mekkora intellektuális erőfeszítés az,hogy megtaláljam azokat a pillanatokat, amik érdekelhetik a gyerekeket (mert az, hogy énmitettem nem érdekli őket) és el is tudjam az ő nyelvükön mesélni.
Huuuuu
Mióta én is veszem a fáradtságot, mióta nem kérdezek tőlük túl sokat, mióta jobban jelen vagyok az iskola életében és főként mióta leülök melléjük csak úgy, még ha nincs is különösebb dolgunk együtt, azóta mesélnek. Néha…………

Souvent je suis frappée par ce que l'on exige de nos enfants, qu'il ne nous viendrait même pas à l'idée de nous demander à nous tellement c'est DUUUUUR.
L'égalité d'humeur, par exemple... Comme si nous les grandes perches, n'avions jamais de coup de blues inexpliqué, ni de coup de sang. Et puis il y a l'histoire de "raconter sa journée". Au début de l'école, quand Chimène était en petite section, j'étais super vexée d'obtenir un blanc chaque soir quand je lui demandais "Alors, raconte, comment ça s'est passé ? et kestamangé ?" (étonnant comme les mamans ont besoin de savoir comment leurs petits ont été nourris...) Ben elle ne savait jamais ! Et j'avais l'impression que son silence me disait "Maman, de quoi tu te mèles ?"
Et c'est peut-être ça. Mais quand, un ou deux as après sa première rentrée, on m'a soufflé l'inspiration de commencer par lui raconter MA journée, hou la la, j'ai compris... l'effort intellectuel que c'est, de tout se rappeler.. et de chercher l'évènement qui peut intéresser les enfants (parce que skejaimangé, moi, elles s'en fichent mais grave).. et de le traduire en mots compréhensibles.
Wahou.
Depuis que je fais cet effort, et surtout depuis que je ne pose plus trop de questions, que je participe davantage à la vie de l'école, depuis aussi que je me pose près d'elles, parfois, sans avoir grand chose à faire, elles me racontent.. De temps en temps...

idézet innen

ÓVODA FELHÍVÁS

2010-12-27T21:02:00.000+01:00

"Keresek olyan Gyöngyös és Gyöngyös környéki családokat akik elég testi lelki és egyéb késztetést éreznek magukban arra, hogy közösen létrehozzunk és működtessünk egy személyiségközpontú, gyermekbarát, zöld óvodát."

Szerintetek érdemes feladni egy ilyen hirdetést a helyi ingyenes lapban? De komolyan?

Advent

2010-12-20T23:41:00.000+01:00

Advent a keresztény kultúrában a várakozás ideje. Várakozni pedig annyit tesz, mint elkészíteni magunkat a találkozásra. Minden találkozás egy misztérium, egy kicsiben megélt szembesülés és egyesülés, melynek csak tudatunk és moralitásunk szabhat határt.
A karácsonyi szent megszületés egyben lelkünk újjászületésének is lehetőséget ad oly módon, ami csak erre az időszakra jellemző. Ezen hetek különös jelentőségét elődeink is felismerték már és advent négy hetéhez a négy archaikus erényt kapcsolták, melyekre az adott időben különösen ügyeltek.
Ha várakozunk, valamit visszatartunk, hogy a máskor elfolyó erőt tudatosan a választott, magasztos célra tudjuk fordítani. Adventkor ez különösen igaz lehet. Ha nem hagyjuk, hogy a világban tomboló, felforgató, „karácsonyi”, ördögi őrület elsodorjon bennünket önmagunktól, akkor erőfeszítéssel sikerülhet a lényeg felé fordulnunk. Érdemes figyelnünk a csendre, az egyszerűségre, a tobzódás helyett a szerény önmegtartóztatásra hajlítani, míg el nem jön az, amire vártunk.
Figyelmünk irányának segítséget adnak a már említett erények:

1. hét igazságosság ásványvilág fizikai test
2. hét mértékletesség növényvilág éteri test
3. hét bátorság állatvilág asztrális test
4. hét bölcsesség ember Én

Advent negyedik vasárnapja után van még pár nap, mielőtt elérkezne a Szent éjszaka. Ezeket a napokat pedig arra használhatjuk fel, hogy a lélek három fő területét: az akarat-, az érzelem- és a gondolatvilágunkat igyekezzünk egyensúlyban tartani.
Bizton számíthatunk arra, hogy ha bennünk megvan az igyekezet és a várakozó lelkület, kapunk hozzá segítséget is, hogy belsőnk betlehemi bölcsővé váljon, amit a Kegyelem megtisztelhet a Születéssel.
És ne felejtsük el, hogy „szeretet nélkül egy erény sem kedves Isten előtt” (Keresztes Szent János)

Mikor látom egeidet, amit ujjaid formáltak,
S onnan fénylő tekinted hold- és csillagfény formában,
Akkor kérdem: mi az ember, hogy még rá is vagyon gondod?
Hogy nézel rá türelemmel, s fiát is fiadnak mondod.

Az első vasárnap angyala

Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A bejegyzést a Tündérrózsa ovi oldalán találtam. Köszönöm

2010-12-11T09:56:00.002+01:00

Én meg ezalatt itthon mert a hó miatt törölték a repülőmet...........

Síelés a Montmarte-on avagy így élvezd Párizst!

2010-12-11T09:56:00.000+01:00

ajánló

2010-10-29T10:11:00.000+02:00

Van itt

egy jó játék.
és persze gyönyörű fotók...

Ezekben az időtlen órákban.....

2010-10-27T14:24:00.000+02:00

szólj hozzá: Színház a szabad szülésért

A felháborodáson és a szégyenen kívül nincs más eszközünk
Az előadás hanganyaga itt

2010-10-16T23:41:00.002+02:00

kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben

i carry your heart with me

i carry your heart with me(i carry it in
my heart)i am never without it(anywhere
i go you go,my dear; and whatever is done
by only me is your doing,my darling)
i fear
no fate(for you are my fate,my sweet)i want
no world(for beautiful you are my world,my true)
and it's you are whatever a moon has always meant
and whatever a sun will always sing is you

here is the deepest secret nobody knows
(here is the root of the root and the bud of the bud
and the sky of the sky of a tree called life;which grows
higher than the soul can hope or mind can hide)
and this is the wonder that's keeping the stars apart

i carry your heart(i carry it in my heart)

e.e.cummings

ma

2010-10-12T16:01:00.003+02:00

van az a nap amikor a köd eloszlik
és én kíváncsian nézek be a réseken,
hogy tényleg ez e az amit akartam...

és ha mégsem.....akkor újabb megvalósításra váró álmok felé szállni

hogy ott lehessek ahol lennem kell

hihetetlen az emberi kapcsolatok ereje, melyek pillanatok töredékrészei alatt szövősnek
hihetetlen a kapcsolat amit saját magunkkal alakítunk ki

most van a legnagyobb szükség rá, hogy meghalljam a kis hangocskát ami azt suttogja :
felnőttél.......

2010-10-07T12:36:00.002+02:00

Egy pár hete minden megváltozott. Barátok tűntek el egyik percről a másikra, hozzánk közelálló családok mentek tönkre.....és a felismerés ami már eddig is bennünk volt most egyszerre evidenciává vált.
Olvasom mostanában ezt könyvet, melyben az egyik feltett kérdés az, hogy Ön szerint mi az emberi élet célja, értelme. Sokan sokfelé keresgélik a választ, ami mégis sokban megjelenik, az a hit, a család fontossága az emberi kapcsolatok.
Nagyon rövid az idő amit kiszabtak nekünk itt a Földön és meg kell tanulnunk a legmegfelelőbben gazdálkodni vele. Biztos nem az Isteni terv része az, hogy egyre feszítettebb tempóban hajtsuk a munkát, hogy legyen elég pénz erre is meg arra is....
Teremtenünk kell. Munkával. Otthont, családot, ételt, szeretetet, barátokat, együttérzést.
Úgy érezzük, hogy tévútra tévedtünk. De szerencsére időben felismertük, hogy nem erre kell mennünk. Így visszafordulunk és újrakezdjük, folytatjuk, amíg még nem késő. Hogy megteremthessük a mindennapjainkat, amit együtt élünk meg, nem szétszakítva több ezer kilométerre. Hogy lehessenek gyökereink és legyen jövőnk.
Mindketten megcsináltuk Mercinél ezt a játékot. Hátborzongató volt látni, hogy mennyire összecsengtek a válaszaink. Megérett a helyzet a változtatásra.Csak merni kell felvállalni a hitet és a tévedés lehetőségét. De ez is benne van a a szabadság árában.

dominó

2010-10-07T09:41:00.004+02:00

Villámcsapásként ért minket a hír tegnap este. Ismét elvesztettünk egy nagyon jó barátot. Bohóc volt. Nem ismert sötétebb színt mint a narancssárga. Harmadik gyermeke egyenlőre anyukája pocakjában várja, hogy erre a világra jöjjön. Ami számára végérvényesen apa nélküli lesz. Drága Philippe,mikor tört el minden? Hol volt az a pont amikor úgy érezted, hogy már semmi sem tarthat itt? Hogyan tudtunk volna segíteni? Hogyan kellett volna segíteni???????????

2010-10-04T17:03:00.006+02:00

Nagy nálunk a dilemma mostanában. Az egyik sarkalatos pont a gyerekeke neveltetése körül forog. Mi a meghatározóbb a gyermek számára? A családi közeg vagy az iskola?

Az iskolában ott tölt 6-8 órát naponta, ott kapja meg azt az elméleti tudást amire szüksége van hogy boldoguljon az életben (ebben a világban)Itt rettenetesen pedagógus és természetesen szociális közegfüggő az, hogy milyen irányban indul el a gyermek.
A család, ahol naponta jobb esetben 3-4 tevékeny órát és a hétvégéket tölti el a szüleivel és amiről feltételezzük azt, hogy a szülő teljes lényével ott tud lenni, együtt lenni a gyerekkel.De azért azt mégiscsak érezzük, hogy ez embertelen feladat munka és több gyerek mellett.
Viszont ha ez így van és az iskola befolyása a nagyobb a gyermek fejlődésére akkor mivégre hozzuk erre a világra a gyerekeinket?
Eddig azt az utat kerestem, hogy hogyan adhatom meg a gyerekemnek az oktatáson belül azt az utat ahol a legjobban ki tud teljesedni ahol a legkevésbé nyirbálják meg a szárnyait.Így öt küzdelmes év után végre megnyugodhatnék és azt mondhatnám, hogy végre jó helyen van a gyerekem az egyik legnagyobb múltú,stabil waldorf iskolában.
És mégsem érzem(zük) jól magam. Mert túl nagy árat kell érte fizetni(és itt most nem anyagiakra gondolok)hanem arra, hogy elhagytuk az otthonunkat,azt az életformát, azokat a terveket és vágyakat amiben hiszünk.
Itt a steril, kirekesztő, stresszes városi környezetben senki sem érzi jól magát. Akkor tényleg annyira fontos az iskola, hogy mindent felülírjon?
Két hónap budapesti lét után úgy érezzük hogy nem. Zseniális az iskola ahová Iringó jár, de most már úgy érzem, hogy van bennem elég hit ahhoz, hogy képes legyek arra, hogy szabadon gondolkodó embert neveljek a gyerekeimből akkor is ha állami intézménybe járnak....

semmi más nem számít

2010-10-01T21:27:00.000+02:00

2010-09-23T10:14:00.002+02:00

Mostanában gyakran gondolkozom azon, hogy minek is akarok én megfelelni. Annak társadalmi nyomásnak mely minden oldalról azt sugallja, hogy légy sikeres, ami egyenes arányban áll a megkeresett pénz mértékével a státusszimbólumok milyenségével. Vagy pedig annak az irányzatnak ami ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti,hogy csak akkor élhetsz teljes életet ha szülsz 2-3-4-5 gyermeket, feladod önmagad a családodért. Én valahol a köztes mezsgyén szeretném meghatározni önmagam. Ne kelljen amiatt bűntudatot éreznem mert itthon vagyok, nincs állásom, de amiatt sem ha bölcsibe adom a gyerekem, mert szükségem van arra az időre amit egyedül tölthetek.
Az egyensúlyban, a mértékben rejlik minden. Amit mindezen okoskodások ellenére is nagyon nehéz elérni.

desir

2010-09-20T11:43:00.003+02:00

Arra vágyom, hogy szeress mint egy kívánatos személyt - és,hogy téged is így szeresselek.Néha én vágyakozom utánad, néha te vagy az aki kívánsz engem, és néha a vágy oda repül amerre ő maga szeretne.
És ezt jó tudni, és jó felismerni mindenféle bűntudat nélkül nálad és nálam. És jó tudni azt is, hogy elmehetek és visszajöhetek,hogy lenyugodhatok rajtad, pillangók vagyunk, akik felváltva merítenek erőt a szerettük nektárjából.

Isten veled Laci...

2010-09-19T22:11:00.002+02:00

Nagy László Zsolt (1980-2010)

Nagyon fáj...

Villám a tölgybe... Az egykori leventék hirtelen eleste a harcmezőn... „Be szép vagy be nagyon illesz leventének"... Piéta. A hegyes tőr az anyai szívben... És hogy mindez mivégre? Ereje teljében. Tegnap éjjel ezek kavarogtam bennem, és bizonyára hasonlók a társulat valamennyi szívében, ahogy futott a hír, (mert a rossz hír mindig sebesen jár).

Villámsújtotta tölgy.

„A fák életteremtő, életvédő szervezetéhez kell hasonlítania a színházban minden közösségi építménynek. Gyökér a törzsért, törzs az ágakért, ág a termésért, szerves egységben egymásért, az életért teljesítik természetadta feladatukat" - mondta egykor itt e színházban egy Színész, akit Te is követni vágytál. Most egy hatalmas ág szakadt le rólunk, irtózatos sebet ejtve rajtunk. Egy ág, melyen gyönyörű hajtások voltak, és amely virágot hozott volna, ha egy irtózatos akarat nem lép közbe tegnap este Szegeden, és le nem szakítja, mintha csak egy nádszál volna. Mert valójában az - nádszál az ember, „gondolkodó nádszál".

Ha végignézünk az elmúlt évadokon, szinte nincs előadás, amely a Te alázatos, tehetséges és odaadó jelenlétedet nélkülözte volna. Szerepek peregnek előttünk, sok-sok arcod, mert mindben ott voltál Temagad. Kerestél, mint Parsifal lovag a Zöldkígyóban (ó, ha most egy tánccal életre kelthetnénk!), rácsodálkoztál a női világra Tóth Erzsébet versein át, táncosként bravúrokat mutattál be az Eladott mennyasszonyban, hoztad a napszámos figuráját az Úri muriban, mind-mind más, és mindben ott voltál. És most nem vagy itt. Nem látunk. Mert mi még tükör által homályosan, te talán már színről színre látsz. Hogy a Goethe-darabban a lovag monológján fogást találj, a próbafolyamat alatt belső szövegként ajánlottam Neked József Attila versét, a Nagyon fájt. Hát ez most nekünk fáj nagyon, Laci!

De Te ezzel ne törődj, vissza se nézz, menj tovább! Hisszük, hogy útban vagy hazafelé!

A Csokonai Színház társulata nevében Rideg Zsófia

A hitről

2010-09-18T09:36:00.003+02:00

Létezik az élet a szülés után?

Magzatburkon belüli dialógus két embrió között. Az egyikük hívő a másikuk nem.

Az ateista (A): hogyan hihet valaki a szülés utáni élet létezésében?
A hívő (H) : Hát ez csak természetes. Kétségtelen, hogy létezik az élet a szülés után. Az ittlétünknek csak azért van értelme, hogy növekedjünk és felkészüljünk a szülés utáni életre.Itt kell megerősödnünk arra, ami ezután vár ránk.

A : Ennek semmi értelme.A szülés után nem létezik élet. Egyébként is milyen formát ölthet egy ilyen élet?
H : Ezt én sem tudhatom pontosan. De ami biztos az az, hogy több fény van mint itt.És talán majd tudunk enni a szánkkal,a futni lábainkkal....

A : Hagy abba ezeket a butaságokat. Futni? Az lehetetlen. És egy olyan száj ami eszik...nevetséges. És minek is? Hiszen itt a köldökzsinór, ami táplál minket.És az is evidens, hogy a köldökzsinórral nem juthatunk el sehová hiszen nagyon rövid.
H : Pedig ez biztosan lehetséges,és biztosan teljesen más lesz mikor majd hozzászokunk.

A : Soha, senki nem jött még vissza. Érted? A szüléssel vég az életnek.Ez ennyire egyszerű.És főként az élet, az semmivel sem több mint egy tátongó seb a sötétségben.
H : Igen, egyetértek azzal, hogy semmiféle képünk nincs a szülés utáni életről.De mindenképp találkozni fogunk az anyukánkkal. És ő majd gondot visel ránk.

A : Anyuka? Te hiszel benne? És mégis, ki ő?
H : Ő az aki körülölel minket. Benne és őáltala élünk. Nélküle nem létezhetnénk.

A : Hát ez a legjobb félreértés amit hallottam. Én sehol nem látom a legkisebb megnyilvánulását sem egy anyukának. Következésképpen nem is létezik.
H : Néha, mikor megjelenik egy jóleső lecsendesedés, hallhatjuk az énekét. Azt is érezhetjük, ahogy a mi kis világunkat simogatja. Én ezért vagyok biztos benne, hogy az igazi élet csak eztán elkezdődni.

Anne Bélanger (Journal de Michel Dogna 84.szám)

ajánló

2010-05-03T11:34:00.002+02:00

Mindenkinek szeretettel ajánlom barátném honlapját.

2010-03-23T21:41:00.001+01:00

2010-02-01T00:45:00.003+01:00

Az együtt töltött hétköznapok hiányoznak a legjobban. A reggeli rohanás, a feladatmegosztás, az esti beszélgetések egy pohár bor mellett mikor a gyerekek már lefeküdtek, a napközben lopott pillantások...
Körülöttem több helyen családi tragédiák zajlanak, szebb vagy kevésbé szebb módon, nem lehetne okom panaszra. Néha szégyellem is magam emiatt, mert hiszen hol van az én problémám attól, ahol már meghalt a szerelem.
Mégis sokszor fáj a magány. Ilyenkor igénytelenebb vagyok, nincs kedvem sütni-főzni, hajlamosabb vagyok arra, hogy csak másnap rakjak rendet, képes vagyok minden nap farmerben és pulcsiban járni, mert úgysem látja senki.
Persze lehet, hogy csak a január van rám ilyen hatással, mert még mindig túl sokat van sötét és hideg is van, és egyébként ebben a hónapban nem történik soha semmi.

Hétköznapi mennyország

2010-02-01T00:29:00.002+01:00

Régóta tartogattam már ezt a filmet, ma este sor került rá. Katartikus élmény volt. Esztétikailag lenyűgöző a búzaszálra tűzött kottalaptól kezdve, a mindent ellepő havon keresztül, a folyó sodrásáig. Témáját tekintve pedig anélkül mutatja meg a zene és a szeretet összefonódását, hogy az egy pillanatra is a giccsbe hajlana. Csodálatos művészetterápiának lehetünk tanúi, annak ahogyan a zene a lelkekig hatol.

gyertek, gyertek.....

2010-01-29T11:58:00.000+01:00

J. W. Goethe: A Zöld Kígyó és a Szép Liliom

Nagy-Kálózy Eszter az És Rómeó és Júlia után új darabban látható Debrecenben
Az 1795-ben írt Mese a Zöld Kígyóról és a Szép Liliomról képeiben Johann Wolfgang Goethe az ember belső fejlődését vizsgálja, attól az állapottól kezdődően, amikor még idegenül áll az érzékfelettivel szemben, addig a tudati fokig, amikor a szellemi világ úgy áthatja fizikai életét, hogy a kettő eggyé válik.

Bemutató: 2010. január 29. Könnyedszövésű fantázia-alakok formájában ezt az átváltozási folyamatot állítja elénk művében a német irodalom máig ható óriása.

A Csokonai Színház fiataloknak és idősebbeknek egyaránt szóló színpadi feldolgozása a kortárs tánc, a vetített mozgókép, a műhöz írt eredeti zene, a folyton átalakulóban lévő tér, a pontos fénydramaturgia, a varázsos jelmezek és a koncentrált színészi jelenlét segítségével teszi érzékileg átélhetővé és bejárhatóvá a belső utat. Az előadás egy önmagát meghaladni kívánó, a szabadságot kereső fiatal ember bolyongása a lélek útvesztőiben. Ily módon mutatkozik meg a tiszta ember vágyódása, hogy lelkének erőit egyesítve elérje a szabad életet. Az előző évad egyik legkülönlegesebb élményét nyújtó Liszt Ferenc: Krisztus-oratórium című előadás koreográfusa e munkával mutatkozik be rendezőként is a debreceni közönségnek.

Egy nap látta,
amint mozdulatlanul egy fára mered.
A madarak énekét hallgatta,
szeméből könnyek patakzottak...

Johann Wolfgang Goethe
A ZÖLD KÍGYÓ ÉS SZÉP LILIOM

mesejáték narrációval, zenével, vetített képpel és koreografált mozgásokkal

Szereplők:

Nagy-Kálózy Eszter
Újhelyi Kinga
Mészáros Tibor
Tóth László
Vranyecz Artúr
Kiss Gergely Máté
Nagy László

Zeneszerző: Mezei Szilárd
Díszlettervező: Sárkány Sándor
Jelmeztervező: Földi Kinga
Dramaturg: Kozma András, Rideg Zsófia
Mozgókép-tervező és a rendező munkatársa: Mispál Attila
Koreográfus és rendező: Gemza Péter

Boszorkányüldözés 2009 Magyarország

2009-11-28T22:37:00.003+01:00

Középkori módszerek G. Á. ellen

Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák

- Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye -

Feltehetően gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnák meg G. Á.-t, aki eddig foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állt a bíróság előtt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése szerint G. Á. és vádlott-társai ügyét a Fővárosi Bíróságra helyezik át. Habár a két bűncselekmény büntetési tétele azonos, az emberölés a nyilvánosság előtt súlyosabbnak minősül. G. Á. védői szerint a legújabb szakértői vélemény nem hozott olyan fordulatot az ügyben, ami indokolná az eltérő minősítést.

A bíróság döntése váratlan és érthetetlen. Nem tudunk olyan esetről, amikor kórházi szülész-nőgyógyászt vádoltak volna gondatlan emberöléssel.

A magyarországi otthonszülés G. Á. nevéhez fűződik. Otthon szülni nem tilos, sőt, egy nő az Alkotmány értelmében megválaszthatja, hol és hogyan kívánja világra hozni gyermekét, ez következik az önrendelkezéshez és az egészséghez való jogából. Az állam ugyanakkor nem teremt megfelelő körülményeket az otthonszüléshez: a bábák nem kapnak az államtól a munkájuk végzéséhez szükséges szakmakódot, ha részt vesznek egy otthonszülésnél, az illetékes hatóság megbüntetheti őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) – a nemzetközi trendekkel szemben – veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést. Habár az állásfoglalások meghaladott, hamis, és nem evidenciákon alapuló szlogenekkel mennek szembe az otthonszülés Nyugat-Európa számos országában bevált és jogszabályokkal biztosított formája ellen (l. Lege Artis Medicina, 2002;12(3):172-80.), a hazai ügyészségek és bíróságok ezeket tekintik kiindulási alapnak az otthonszüléssel kapcsolatos ügyekben. A Kollégium állásfoglalásai tehát nem ártatlan papírtigrisek: a hatóságok ezekre alapozva, ezek alapján döntenek az otthonszülést kísérő bábák ügyében. Ennek szellemében jelentik föl lépten-nyomon az otthonszülésnél segédkező bábákat: ha van egy bábánál infúzió, az a baj, ha nincs, az a baj. A jogi és szakmai rendezetlenség miatt bármit tesznek, előbb-utóbb a vádlottak padján végezhetik. Ez nem jogállam, ez középkor.

Habár a nők túlnyomó többségét a kórház nyugtatja meg, van évi párszáz kismama, aki az otthonszülés mellett dönt. Az ő jogaikat tiporja sárba az egészségügyi kormányzat, mely évek óta nem rendezi megnyugtatóan az otthonszülés jogi szabályozását. A hatályos jogszabályaink semmilyen szinten nem tiltják az otthonszülést, ennek ellenére az otthonszülést választó nők, az otthon született gyerekek és az őket segítő szakemberek sorozatos nehézségeknek, diszkriminációnak, közigazgatási és büntetőjogi eljárásoknak vannak kitéve.

A jogalkotók közel húsz éve hitegetik a szülés háborítatlan módját felelősséggel választó édesanyákat és édesapákat az otthonszülésről szóló jogszabályok megalkotásával. Elsőként Mikola István, a Fidesz egészségügyi minisztere ígérte a kérdés rendezését, de sem ő, sem a 2002 óta kormányzó pártok nem léptek az ügyben. Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége alatt megindult ugyan az egyeztetés, ám a vonatkozó törvénytervezet megalkotását a kompetens bábák helyett azon kórházi szülészekre bízták, akiknek nincs – hisz nem is lehet, ha sohasem vettek részt otthonszülésnél – tapasztalatuk otthonszülés terén. Ráadásul az otthonszülés kérdésében a minisztérium azt a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot tekintette kompetensnek, amely hivatalosan is elismeri, hogy elítéli az otthonszülést.

Ebben a jogi, szakmai és politikai környezetben állnak a bíróság előtt G. Á. és társai. Szakértőként a bíróság kénytelen azon szülész-nőgyógyászok, vagy olyan, a szüléskísérés otthoni módjáról információval nem rendelkező egyéb szakértők nyilatkozatára hagyatkozni, akik gyakran még azt sem tudják, hogyan zajlik le egy beavatkozás-mentes szülés, és mi a felfogásbeli különbség a szülés megközelítését illetően a két szakma, a szülész-orvosi és bábai szakma között.

Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a műhibát elkövető orvosok nagy részét felmenti a bíróság, mert egyéb orvostársaik mellettük tanúskodnak, vagy a kórház megállapodik a kártérítésről. Az otthonszülést kísérő bábáknak nincs, mert nem lehet biztosításuk, kórházi háttér hiányában magukban állnak a bíróságon.

Miközben a Magyar Állam súlyos mulasztásban van, amikor nem rendezi az otthonszülés körülményeit, a bábák páratlan meghurcoltatására sehol Európában nem volt még példa. Ezzel ellehetetlenítik Magyarországon az otthonszülést, súlyosan sértve a nők azon jogát, hogy maguk rendelkezzenek arról: hol, hogyan, kivel hozzák világra gyermeküket.

2009. november 27.

Kérdéseivel hívja:

Dr. Bodrogi Beát

06 30 606 1655

Békés Bencét

06-20 3297711

Malomszínház

2009-09-03T21:49:00.003+02:00

Lassan már programirodaként fogok csak működni.....
De ezt nem hagyhatom ki. Nagyon szép kezdeményezés Jászberényben. Egy olyan világban ahol minden csak leépül, bezár, megszűnik.Kedves, régi barátunk befogadó színházat hozott létre nagyon jó programmal. Menjetek minél többen...
A műsorfüzethez kattintsatok ide

2009-09-03T21:43:00.000+02:00

II. JEL FESZTIVÁL – Úton

2009. szeptember 24-27., Csokonai Színház, Debrecen
A három évvel ezelőtt Nagy József világhírű magyar koreográfus művészetét bemutató nagy sikerű fesztivál folytatásaként kerül megrendezésre a II. JEL Fesztivál -Úton.

A három évvel ezelőtt Nagy József világhírű magyar koreográfus művészetét bemutató nagy sikerű fesztiválunk folytatására adott lehetőséget számunkra a francia TUMULUS projekt, amely koreográfusokat, zenészeket, költőket több országon keresztüli közös utazásra invitált. A magyarországi állomás a Debreceni Csokonai Színház lesz, ahol szeptember végén mutatkoznak be az utazó művészek a magyar közönség előtt. Az ő programjukhoz kapcsolódva ismét meghívtuk Nagy József egyik legújabb előadását, valamint közvetlen munkatársának, Mezei Szilárdnak egy koncertjét, remélve hogy immár rendszeressé tehetjük színházunkban az őszi Jel Fesztivál megrendezését.

A fesztivál főszervezője Gemza Péter, aki táncosként továbbra is szerepel Nagy József franciaországi előadásaiban, de az elmúlt évadban több koreográfusi feladatot is elvállalt, és sikerrel valósított meg színházunkban (Krisztus-oratórium, Képzeletbeli operett, Aida), és mára társulatunk meghatározó tagjává vált. A fesztivált több szakmai műhelymunka kíséri.

A II. JEL FESZTIVÁL - Úton programja:

Szeptember 24., csütörtök 19 óra (Csokonai Színház Nagyszínpad - színpadi nézőtér):
Magányosan
koreográfus: Daniel Dobbels, táncos: Anne-Sophie Lancelin
majd a Mezei Trió koncertje (1500 Ft)

Szeptember 25., péntek 19 óra(Csokonai Színház Nagyszínpad - színpadi nézőtér):
Quintett
táncosok: Nagy József, Gemza Péter,
hang improvizáció: Phil Minton,
dob: Roger Turner,
zongora: Sophie Agnel (1500 Ft)

Szeptember 26., szombat 19 óra (Csokonai Színház Nagyszínpad - színpadi nézőtér)
Tumulus - első este (1500 Ft)

Szeptember 27., vasárnap 19 órakor Csokonai Színház, Nagyszínpad (színpadi nézőtér)
Tumulus - második este (1500 Ft)

Forrás

2009-09-02T20:12:00.002+02:00

Josef Nadj et Akosh S. le 3 septembre 2009 à La Villette

jeudi 3 septembre 2009 / 20:00

Espace Boris Vian

Josef Nadj danse, chorégraphe
Peter Gemza danse
Sophie Agnel piano préparé
Phil Minton voix
Roger Turner batterie, percussions

Josef Nadj danse, chorégrapheEtc, Etc.

Entracte

Les Corbeaux
Josef Nadj danse, chorégraphe
Akosh S. musique

Le Hongrois Josef Nadj apporte un soin tout particulier à la musique, avec une prédilection pour le caractère dramatique de l’improvisation. Pour la plupart de ses créations, il fait appel à des musiciens qui composent la partition et, parfois, l’interprètent sur scène. Parmi ceux-ci le saxophoniste Akosh Szelevényi, venu de Hongrie lui aussi, dont le souffle libre et paroxystique accompagne depuis longtemps les faits et gestes de Nadj.

Ils se retrouvent tous deux en scène pour "Les Corbeaux", une performance qui s’inspire de l’instant fugace où ces oiseaux se posent et où s’opère la transition entre le vol et la marche. Le danseur baigne littéralement dans la peinture noire, avant de dessiner des mouvements dans l’espace qui laissent des traces bien tenaces au sol.
Ce duo singulier sera précédé d’"Etc, etc.", un quintet convoquant entre autres Phil Minton, placé sous le signe d’Antonin Artaud, de sa volonté de faire du corps de l’acteur un idéogramme ou un hiéroglyphe animé, et de la scène le lieu de jaillissement d’une parole inouïe.

Jazz à La Villette

www.jazzalavillette.com

2009-07-23T22:16:00.000+02:00

Des œuvres éphémères au cœur des volcans d'Auvergne
LEMONDE.FR | 16.07.09

tünékeny műalkotások Auvergne-ben.

Díj

2009-07-16T15:00:00.004+02:00

Köszönöm Feketeribizli-nek.

A szabályok szerint nekem is tovább kellene adnom hét blognak.
Na akkor lássuk csak:

Tilia
Kata
Ritarozi
Indianyó
Nyagi

Na jó itt megállok, mert a többiek már kaptak ilyet.....

angyal

2009-07-01T11:03:00.003+02:00

Csongi ma:
-Anya, te is látod az angyalokat?
-Nem, sajnos, de érzem őket.
-Én látom minden este. Az enyém szivárványszínű, de tudom látni az egész családét. És tündéreket is szoktam látni. Ők meg nagyon fényesek........

mit is tud egy 16 hónapos?

2009-07-01T10:45:00.004+02:00

Jár, vagyis inkább szalad, mindenhová felmászik , különösen előnyben részesítve az étkezőasztalt és más, hasonlóan magas helyeket. Mindent (értsd MINDENT) megkóstol de főként olyan dolgokat amik potenciálisan veszélyesek úgy mint: kréta, száradt olajfesték, fű, fa, virág, üveggolyó, spar-os törp, homok, föld stb. Természetesen ez nem vonatkozik az ehető gyümölcsökre, amik közül csak a banán jöhet néha szóba, a többi csak lé formájában.
Egyedül eszik , általában kézzel de néha már a kanalat is használja. Egyenlőre a tejen és a reszelt sajton kívül minden más fehérjeforrást elutasít. Tegnaptól nem szopizik. ( már napok óta alig-alig kérte, inkább csak éjjel mikor felébredt. Így megbeszéltem vele, hogy most akkor talán abba kéne hagyni a cicizést amire ő nagyon édesen még egyszer megszívta a cicimet majd azt mondta: cici ebújt.)
Sokat és nyugodtan alszik, de mikor felkel akkor rögtön halaszthatatlanul enni kér. Soha nem tudok elég gyors lenni.
Rengeteget "olvas" talán ez a kedvenc elfoglaltsága a csúszda és a homokozó mellett.
Nagyon édesen beszél napról-napra bővül a szókincse, már igéket is használ úgy mint ebújt, emegy, aszik, kijössz, . Elénekli a boci boci tarka elő sorát.
A harmadik gyerekhez méltóan mindent elsöprő akarattal áldotta meg a Jóisten amit maximálisan próbál érvényesíteni.

Félelmetes látni, hogy mennyire gyorsan fejődik. A többieknél ez jóval lasabban ment. Iringó pl 15 hósan kezdett járni, Csongi meg ilyen korban még nem beszélt. Ő meg mindent egyszerre és nagyon gyorsan csinál. Néha szeretném ha lasabban menne, mert mit fog akkor csinálni háromévesen?????????????

hát ő is elment a fény felé................

2009-06-30T22:15:00.000+02:00

a bizonytalanság bölcsessége

2009-06-29T22:34:00.002+02:00

Az élet hatodik spirituális törvénye az Elkülönülés törvénye. Ez a törvény azt mondja ki, hogy a fizikai világegyetemben bármi megszerezéséhez, fel kell hagyni az utána való sóvárgással. Ez nem jelenti, hogy fel kell adni a szándékot a vágy megvalósítására. A szándékot ne adjuk fel és ne szűnjünk meg vágyakozni. Az eredményhez való görcsös kötődést kell feladni.

Ez hatalmas erejű lépés. Az eredményhez való görcsös kötődés feladásának pillanata, és egyidejűleg az összpontosított, de az eredménytől magát elkülönítő szándék együttesen megteremti a vágy beteljesülését. Bármit kívánunk, az elkülönüléssel megszerezhető, mivel az elkülönülés a valódi Önvalónk hatalmába vetett, kételkedés nélküli hitből jön létre.

A biztos tudáshoz való görcsös kötődésről lemondva az ismeretlenbe lépünk, és a lehetőségek teljes körének mezőjébe jutunk. Ha készek vagyunk az ismeretlen mezőjébe lépni, akkor a bizonytalanság vállalásának bölcsessége fog élni bennünk. Életünk minden pillanata titokzatos, izgalmas kalandot fog tartogatni. Az életet szórakoztatónak tapasztaljuk, bűvös, ünnepélyes, élénk és felemelő pillanatok sorának.
Úgy kell tekinteni életünk minden gondjára, mint valami nagyobb jóra indító lehetőségre. Úgy tudunk éberek maradni a lehetőségek észrevételére, ha a bizonytalanság bölcsességét vállaljuk. Amikor készek vagyunk a lehetőséggel találkozni, a megoldás spontán módon megjelenik.

forrás

mosható pelus és egyebek

2009-06-26T23:36:00.003+02:00

Két gyerek probléma nélküli moshatópelusozása megadta a kellő önbizalmat ahhoz, hogy azt higgyem megy ez mint a karikacsapás. Hát nem. Villővel nem megy. De nem igazán értem hogy is van ez. Elkezdjük hordani a moshatópelust és kb egy hét után elkezd pirosodni a feneke. (de nem akárhogy..)
Nem, egyébként az eldobhatónál sosem pirosodik. Próbáltam már többféle öko mosószert és természetesen nem öblítek csak pici ecettel. Többféle pelusom van. De akkor meg mi a probléma?
Úgy szeretném Villővel is kihasználni a pelusokat, de tíznaponta váltanunk kell eldobhatóra, aztán mikor rendbejön a popsija, ujra moshatózunk.
Van valakinek hasonló tapasztalata??
Egyébként ma este vettem észre hogy a két héttel ezelőtti kullanccsípés helye bepirosodott. Egyenlőre csak egy pici pötty. De parázok azért rendesen. Mert persze Villő élete első kullanccsa hol máshol csíphette volna meg mint a jól benn a köldökében. Minekután egyszerűen lehetetlen volt szabályosan kivenni pláne ha még hozzátesszük az izgő-mozgó 15 hónapost.
Hát most imádkozom, hogy ne legyen lyme.

Mazdaznan mondás-sor a pozitív gondolkodás erősítésére

2009-06-23T14:00:00.002+02:00

1. Minden egyes órán
Áldásözön hull rám,
Saját lelkem neveli
Isteni szintre emeli.

2. Mialatt belégzem
S ezt fesztelen végzem
Feltárulni látom
A kincses tartályom.

3. Épp ott, hol vagyok
Egy gyöngyöt kapok.
S véle haladást -
Micsoda Áldás!

4. Bár sokat vándorlok,
Könnyedén mosolygok,
Láss neki hát -
Kincsed vár rád!

5. Magas a célom
És ekképp bízom
Isten akaratában,
Kitartva szilárdan.

6. Habár vakon szőttem
Terveket felelőtlen,
Véd Isten erős keze -
Feloldoz bölcs esze.

7. Bár hálóba ragadtam,
Sok fájdalmat kaptam,
Az igazság felövez -
Végre szabaddá tesz.

Csongiszáj

2009-06-23T13:57:00.000+02:00

csak hogy el ne felejtsem:

Mi lesz a madárkák tojásaiból?
-hát fiókák lesznek belőle.
Csongor-De költhet ki lányt is!

Hol van a világvége?
Csongor- Ha látunk egy nagyon nagy tengert...
Iringó - De nem, mert a világ kerek és nem lehet vége csak ha szétrobban.

Mi is az a Mazdaznan? 1. rész

2009-06-22T23:40:00.004+02:00

Mi a MAZDAZNAN?

A legrégibb és legtartalmasabb tan a test, a lélek és a szellem ápolására, melyet ember kigondolt, vagy Isten kinyilatkoztatott.

Honnan származik?

A végtelenség ősforrásából. Alapja a tapasztalat, a megfigyelés, irányítója az emóció, az értelem. Magába foglalja az összes alaptant, amelyeken a vallás, a filozófia, a természettudomány és a szociológia nyugszik.

A MAZDAZNAN nem kultusz, nem vallás, nem felekezet, nem szekta, hanem teljesen szabad minden auritatív intézménytől, egyén vagy csoport befolyásától. Tagjai egy olyan nemes, szellemileg emelkedett család tagjai, akik a birtokukban lévő élettitkokat mindenkivel közölni óhajtják, hogy ezáltal hozzájáruljanak a világ haladásához.

Szinte lehetetlen felsorolni, hogy mit nyújt a MAZDAZNAN. Ez a tan magába foglalja mindazt, ami a gondolkodó embert érdekli: az önsimeret, az önuralom, az akaraterő, a lélekjelenlét, a határozottság, a kitartás, ritmikus légzés, a központosító életelem, a koncentráció és a siker elérésének tanait. Mindazt a tudnivalót, amely szükséges ahhoz, hogy az ember képes legyen kifejleszteni a hét alacsonyabb vagy fő érzékszerv (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, érzés, sugalmazás) mellett az öt magasabbrendű érzéket (gondolatátvitel, távolhallás, szellemi megkülönböztetés, tiszta látás és megvalósítás-értékesítés) is, vagyis működőképessé tehesse a létező 12 érzékszervét. Megismertet összehangolt működésével, a fejlesztés tennivalóival. Megtanít a betegségek kiírtására, arra, hogy hogyan tudunk megszabadulni a legkülönfélébb mikróbáktól és baktériumoktól, valamint a rothadástól és erjedéstől. Megszabadít a hipnózistól és a szuggeszciótól. Felvilágosít az élelmiszerek tápláló értékéről, a vitaminok jelentőségéről. Megtanít a gazdaságos életmódra. Így elérhető a test és a szellem újjászületése. Megismertet és elvezet az emberiség nagy megváltásához, a feltaláló szellem feléledéséhez.

A MAZDAZNAN azt kívánja, hogy egyszerű, tiszta életet éljünk, cselekedeteinkkel, egész életvitelünkkel példát mutassunk. E példamutatás segítségével, igaz szavainkkal és jótetteinkkel másokat is megismertetve megismerjék az igazság fényét és a haladás ösvényére térve a tökéletességhez érjenek el.

A MAZDAZNAN harcot vív a tetterős kollektivizmussal egybekötött individualizmusért. Maga a szóösszetételből MAZDA az ember legmagasabb ideáljait, vagy legmagasztosabb gondolatait, a tökéletes gondolkodásmódot fejezi ki, míg a ZNAN, mint a JAXNAN szó rövidítése annyit jelent, mint tisztelet, imádás, tiszta gondolkodás, vagyis a MAZDAZNAN tanok követője alatt olyan embert kell érteni, aki tudatos kötelességét mesterien gyakorolja. A MAZDAZNAN szó jelentése tehát: MESTERGONDOLAT.

A MAZDAZNAN tanok alapján élő, azt gyakorlatban megvalósító számára lehetővé válik egyéniségének kifejlesztése, amely a testben, lélekben és szellemben a legmagasztosabb, legnemesebb. Ilyen módon megszabadulunk a betegségektől, a tudattalanságtól, a tévedésektől és lehetőség nyílik arra, hogy saját lábunkon álljunk és a saját dolgainkkal törődjünk. Így képessé válunk magasabb célok megvalósítására.

Mindennapi életünk állandó dallamos harmóniává válik, amely teljes összhangban zeng a természettel, az egész Teremtéssel, így a kozmikus társadalmat a vak önzésből, szűkkeblűségből kiszabadított igazi Isten- és emberszeretetre, önzetlenségre emelkedett egyéniséggel gyarapítjuk, segítve ezzel az emberiség megváltását.

Azért vagyunk itt a Földön: hogy azt megműveljük, hogy a pusztaságokat paradicsommá változtassuk: amely illő lakhelyül szolgáljon az Istennek és szövetségeseinek.

A MAZDAZNAN nem vár semmit a követőitől, semmiféle kényszer nem létezik a MAZDAZNANNÁL. A MAZDAZNAN nem egy újabb eszmei börtön felépítése magunk köré, hanem az eddigi börtönfalak lebontása, amely kilátást enged a végtelen kozmikus térségekre.

A MAZDAZNAN a szépet, a kellemest és hasznost egyben kínálja és nyújtja számunkra, és azt el is érhetjük, ha keményen megdolgozunk érte. Ha megismerjük e tan értékeit, mindent el fogunk követni saját elhatározásunkból, hogy azt mások számára is hozzáférhetővé tegyük, terjesszük, s ezt nem fogjuk sem kényszernek, sem kötelességnek érezni.

A MAZDAZNAN sem vallási, sem hivatásbeli korlátozást nem ad, mert a MAZDAZNAN csak felemel, tanít, tökéletesít és mindent kiegészít. Nem hitterjesztés a MAZDAZNAN, de mindenkit vár és tanít, hogy az emberiség elszakadt kapcsolatai újból helyreálljanak, a békét, a boldog jövőt hirdeti.

A MAZDAZNAN tanításai alapvetőek és örök értékűek. Eredetük a történelmi idők homályába vész. A külsődleges jelenségekkel, mivel azok nem örök érvényűek, e tanítás nem foglalkozik (pl. politika), ám azok emelkedésre serkentenek, a Tanításban megvilágítást, magyarázatot kapnak. Ezek a tanok folyamatos segítséget nyújtanak abban, hogy előbbre haladhassunk az Élet megértésében, és e tudást hasznunkra fordíthassuk.

Ez a századvégi felkavarodás, mely hazánkban is megindult, még ezután fog komoly erőpróba elé vinni minket, ezért van ma szükség mindannyiunkra, akik meggyőződéssel választották hivatásukul a szeretetet. Olyanez, mint a TISZTA GONDOLAT zaratusztrai tanítása a mai Irán területén az ókorban, vagy mint 2000 évvel ezelőtt a Közel-keleti vihar, amelyet Jézus megjelenése és tanítása támasztott.

A mai MAZDAZNAN és a Rudolf Steiner által megalkotott ANTROPOZÓFIA véleményem szerint nemcsak jól megfér egymás mellett, de ki is egészíti egymást, hiszen tanításaik azonos szellemiségből, a krisztusi szeretetből táplálkoznak, és mindkét tanítás az ember igazi kozmikus tevékenységével, annak feltárásával és megismertetésével foglalkozik.

Mindaz amit a MAZDAZNANBÓL megtanulhatunk, csak eszköz ahhoz, hogy a bennünk lévő Isteni Szikrát, a Krisztosz Principiumot felismerjük, az Örök Élet Szikráját felfedezzük, és felhasználjuk gondolataink szabályozására. Ez vezessen bennünket minden gondolatunkban, szavunkban és tettünkben.

Éljünk a MAZDAZNAN jelmondata, a "JÓ GONDOLAT, JÓ SZÓ, JÓ TETT! szellemében.

Csak e felfogás szerinti gondolkozás vezet el annak a parancsnak a megértéséhez, mely így hangzik: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!"

A MAZDAZNAN a tettnek, a jelenkornak a tanítása, innen értékeli a múltat és a jövőt. Nem az írást értelmezi, veri a fejekbe, hanem azoknak az adott korra vonatkozó értelmét igyekszik megvilágosítani.

Sajnos a jelent minden tudomány figyelmen kívül hagyja, hiszen a vallások csak a jövővel, a természettudomány általában a múlttal, a társadalomtudományok a jövő nemzedékkel foglalkoznak. A múltat csak megismerni kell, hogy tudjuk honnan indultunk, hiszen az azon idők szép gondolataiból nem valósult meg semmi. Hol van a Platón által hirdetett idealizmus, vagy a Jézus által vérével is megpecsételt szeretetvallás... (folytatjuk)

Ferencsik István

(Az eredeti írás itt található)

fuzáriumgomba

2009-06-22T13:04:00.001+02:00

akkor most mi van?

még mindig spenót.....

2009-06-22T12:54:00.003+02:00

a képek magukért beszélnek

la belle personne

2009-06-22T01:10:00.001+02:00

évzárók

2009-06-21T22:18:00.008+02:00

Megvoltak az évvégi vizsgák, megjöttek a "hivatalos" jeggyel teli bizonyítványok. De nem is erről szeretnék igazán írni. Mert ez azon kívül, hogy minket teljes mértékben megnyugtatott a magánoktatás hatékonyságával kapcsolatban, nem nagyon érdemes bővebb említésre.
Az "igazi" bizonyítványosztó nálunk történt. Éva és Iringó gyönyörű ünnepet varázsoltak a tanterembe.

Volt bizonyítványvers, mi is kaptunk szöveges értékelést. Én persze nem állhattam sírás nélkül mert ebben a fene nagy bizonytalanságban úgy éreztem, hogy ez az egyetlen biztos pont, ami működik, mi több remekül működik. Itt voltak a nagyszülők, akik meglepően jól állták a sarat (márhogy nem a falu apraja-nagyja előtt vonul a kisunokájuk a jutalomkönyvért) így a végén mindeki érzelmektől túlcsordulva térhetett haza.

Az oviban is megvolt a nyárünnep, kezdődik a nyári szünet. A búcsú most egy kicsit keserédesre sikerült, mert nem lehetünk benne biztosak, hogy kinyit-e szeptemberben az óvodánk.

Nagyon reménykedünk benne, hogy az iskola nem fogja magával rántani....

Ennek (és a zimankós idő) ellenére
a gyerekek és a felnőttek is nagyon jól érezték magukat.
Volt cseresznyehorgászat, fellógatott perecevés, kincsvadászat, bábozás, koszorúkészítés......

És persze a nagyok búcsúztatása akik gyönyörű manóházakat készítettek:

életjel

2009-05-15T21:06:00.004+02:00

akkor talán valamit írni is kéne.....
az utóbbi hetek (hónapok...) eszméletlen gyorsasággal teltek én pedig csak azon kapom magam hogy már május vége van és én észre sem vettem.
P. annyit van távol, hogy már nem is számoljuk.....ááááááááááááá ez nagyon szomorú így nem lehet három hónap után új posztot kezdeni.
Voltak ám nagyon szép ünnepeink. Villő egy éves lett (igaz még februárban, azóta már majdnem 15 hónapos, upsz) Iringó pedig tíz. Voltunk egy hetet "otthon" (Franciaországban) feltöltődtünk, sokat nevettünk, jósoltunk, és beszélgettünk-sokat- főleg én a barátnőmmel (mert szerencsére a gyerekek annyira jól megvoltak együtt, hogy szinte csak Villőt kellett felügyelnem). Kocsival jártuk meg a gyerekekkel. Hááát mit mondjak az utazás megérdemelne egy külön bejegyzést.
Gyöngyöstarjánban volt szép húsvétunk, majálisunk, táncházunk.....és hamarosan buli is lesz nálunk amiről én csak másodkézből értesültem, de nagyon örülök neki.
Szóval szociálisan nem vagyunk elszigetelve sőőőőőőőőt. És ez nagyon jó. Persze semmi esetre sem könnyíti meg abban való döntésünket, hogy menjünk vagy maradjunk.
Továbbra sem tudom, hogy mi legyen Iringóval jövőre. Nagyon szépen halad magántanulóként, de én mégis szívesebben látnám iskolában. Az otthonoktatásról tényleg készül már egy bejegyzés (csak ki kell várni hehe) Mehetnénk Gödöllőre. De. A bejárást én nem nagyon tartom gyerekbarátnak. Kb 3/4 vagy rosszabb esetben egy óra míg odaérünk innen. A buszközlekedés katasztófális, az autóval oda-vissza hurcolás pedig mind fizikailag mind anyagilag megoldhatatlan. Szóval ahhoz, hogy odajárjunk költözni kéne. De itt jön be a képbe a mi szociális hálónk. Nehéz lenne itthagyni. Persze találkoznánk azután is, meg így hogy itt vagyunk sem biztos hogy látjuk egymást a hétvégéken kívül. Tanácstalan vagyok. Csongornak meg ráadásul még egy éve van az oviban és őt pedig nem szívesen mozgatnám. Meg az erdei ovihoz fogható nem is létezik......... Szóval nagy a dilemma és nem tudunk dönteni.
Hogy Villőről is írjak egy kicsit. Már jár, lépcsőzik, hintázik, csúszdázik, mindenhová felmászik. egyre többet és érthetőbben beszél. Tündér. Eddig jól is evett. Sohasem evett ugyan úgy mint ahogy azt elvárnánk egy babától, szóval semmi pürésített étel (ő önállóan kezdte el a darabos ételeket), viszont egy hete kb a reggeli és esti tejpépeken kívül szinte csak kenyeret meg tésztát hajlandó enni. Nem tudom rávenni semmi másra. Már minden formájában próbálkoztam az almával pl. de szinte öklendezni kezd tőle. És a zöldségekkel is hasonló a helyzet. Várom az okos tanácsokat mert nem nagyon tudom kezelni a dolgot.

2009-03-27T11:52:00.000+01:00

2009-es program

2009-02-22T11:38:00.000+01:00

Jóbarátunk vezetésével idén ezeket lehet tanulni.

2009-02-22T11:26:00.000+01:00

"Minden öröm, amit keresel, benned van. De olyan emberre hasonlítasz, akinek bár hatalmas kincse van egy ládában, de elvesztette a kulcsát. Ezért szenvedsz. Örömet hajszolsz, de fájdalmat nyersz, élvezetre vadászol, de bánatot találsz. A testhez ragaszkodsz, ami elpusztul, és menni hagyod Istent, Aki örök. Mikor a meditáció csöndjébe merülsz, a helyes irányról, amit a szentírások mutatnak, lehet, hogy megleled a kulcsot. Nyisd ki a kincses-ládát, és légy örömben gazdag."

(Sri Sathya Sai Baba)

tanulás, már megint....

2009-02-17T12:22:00.006+01:00

Megint elindult egy lavina. Én nem is erre készültem. Igazán. Már mindent előre elterveztem.
A jövő tanévben elvégzem a szakfordítóit amivel már kenyérkeresőként, hivatalosan is űzhetem a fordítást (milyet is?)
Aztán a múlt héten kaptam egy levelet.(illetve nem is én csak P de felhatalmazott a kinyitására) Annak a szaknak a leírását tartalmazta ahol a jövő tanévben ő is tanít. Most nem álltam ellent. 17 évig sikerült nagymértékben elhatárolnom magam a munkájától, nem akartam tőle tanulni, de most megtört a jég. Túlságosan is érdekes a tematika, és érzem, hogy ki kell mozdulnom ebből az intellektuális elszigeteltségből.
Persze ez csak a kezdet volt mert ennek hatására a neten böngészve újra megtaláltam azt a képzést amivel már régóta szemezek de mindig azt gondoltam hogy nem kell ez nekem, nincs erre időm, ebből nem lehet megélni és még hasonló nyomós érvet felhozam ellene.
De most indul olyan formában ami belefér az időmbe és még fizetnem se kell érte ha felvesznek. Így a felvételi határidő utolsó napján jelentkeztem ide.
Hogy mi lesz ezek után a szakfordítói képzéssel ? Nem tudom. Talán elmegyek letenni a vizsgát képzés nélkül. Talán elhalasztom egy évvel, hiszen Villő még nagyon pici, egyébként sem biztos hogy hetente négy napra magára mertem volna hagyni. Meg persze itt van Iringó és Csongor is akiknek szintén nagy szükségük van rám.
P azt ígéri, hogy szeptembertől többet lesz itthon, de persze ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy többet is tudok rá számítani. Meglátjuk. Én úgy szervezem egyenlőre, hogy a gyereklogisztika továbbra is elsődlegesen az én feladatom. Emellett persze nehezen találom meg az időt másra.
Talán az, hogy konkrét határidős feladataim lesznek, segít majd.
Racionálisan végiggondolva őrültség, felelőtlenség.....
Most van az a pillanat amikor már nem lehet tovább elodázni a döntéseket. Hiszem azt, hogyha olyan dolgot kezdek el amiben örömöt lelek, szenvedéllyel csinálok, az meg fogja hozni a gyümölcsét (ilyenkor mondja még mindig a szkeptikus énem, hogy de hol van ebben a józanság, az előrelátás - amit megpróbálok nem meghallani...) A lelkembe nézve nem érzem azt, hogy boldog lennék bármilyen cég alkalmazottjaként gazdasági szakfordításokat készíteni naphosszat.
Ez valószínűleg hosszabb és göröngyösebb út, de remélem igazán az enyém.

Otthonoktatás

2009-02-07T12:07:00.002+01:00

Hát ezért nem jövök mostanában. A hét elejétől Iringó magántanuló lett. Több oka is van ennek.
Megkaptuk a félévi értékelést és az az azt tükrözte amit én is éreztem, hogy nem tud lépést tartani a többiekkel, folyamatosan kudarcélménye van. Hiányzik neki nagyon a harmadik osztály amit soha sem járt, és az alapok is amit 1-2. osztályban nem kapott meg felelőtlen osztálytanítójától.
Ezen kívül a leckék, korrepetálás, francia tanulás, zeneiskola-úszás-néptánc foglalkozások minden idejét elvették. Teljesen ki volt merülve és én is.
És persze több utazást is tervezünk ebben a félévben amit nem lehetett volna igazolni. Több mint egy hónap hiányzás nem nagyon csúszik át.
Szóval megszületett a döntés, magántanuló lesz. De persze logisztikailag mégsem volt olyan egyértelmű a dolog, hiszen igaz, hogy én itthon vagyok Villővel, de ugyanakkor Iringóval is nekem kéne tanulnom. Márpedig a kettő együtt kizárja egymást.
És ekkor csoda történt. Felhívtuk egy régi, kedves ismerősünket aki osztálytanító volt az elmúlt évig a waldorfban, azzal a kéréssel, hogy nem-e tudna besegíteni nekünk. Ő talán még lelkesebb volt mint mi és elvállalta.
Együtt dolgoztuk ki a tanmenetet, az év végére elérendő célokat stb.
Két legyet ütöttünk egy csapásra. Mert hiszen fel lesz készítve a negyedikes tananyagból, waldorf módszerrel. Én pedig még most sem hiszem el teljesen, hogy mindez velünk történik...
Iringó eleinte kétkedve fogadta a döntésünket, de már egy hét után látom rajta, hogy jól döntöttünk. A tananyagot lényegesen kevesebb idő alatt át lehet adni hozzávéve a francia nyelvet is ami önmagában is elég nagy falat. Délutánra csak a különórák meg egy kevés házi marad amit örömmel csinál. A szobájából lett a tanterem ahol nagyon jó vele dolgozni. Én is élvezem, bár az én idő azóta percre ki van számolva.

Miért

2009-02-07T11:56:00.006+01:00

van az, hogy külföldön meg lehet írni egy könyvet Magyarországról? Anélkül, hogy rögtön nacionalistának vagy szélsőjobbnak titulálnának. Miért nem létezhet nálunk egészséges hazaszeretet.....?

szeretet

2009-01-23T11:15:00.003+01:00

A a reggeli meditáció alatt arra koncentráltam, hogy hogyan tudnám az anyukámat elfogadni és szeretettel közeledni felé. Pár óra múlva benéztek hozzánk és felajánlotta, hogy ma este (mikor is a lányokkal végre moziba és dumálni megyünk) ne vigyem fel hozzájuk a gyerekeket hanem lejön ő és itt alszik.
Ilyenre még nem volt példa eddig fel sem merült ennek a lehetősége, illetve az igény, hogy ilyet tegyen. mint azt már többször írtam a kapcsolatunk nem felhőtlen. Nagyon meglepődtem és örömmel fogadtam el az ajánlatát.
Örülök, hogy nem kellett kérnem, örülök, hogy a gondolataim eljutottak hozzá.
Újévi fogadalmaim között szerepelt a meditáció rendszeres napi gyakorlása amit eddig nagyon hajlamos voltam elodázni. Nagyon jó érzés, hogy kézzelfogható hatása van.
Kaptunk egy csodálatos irányított meditációs cd-t aminek a segítségével még könnyebb. (bár az időt így is nagyon nehéz megtalálni, mert este elalszom reggel meg kínok kínjával kelek fel hatkor az éjszakai műszak után...)
Újraolvasom a Dalai Láma tanításait, a Tibeti halottaskönyvet, meg Shri Mataji írásait. Megnyugtató érzés, hogy amit az elmúlt 13 év alatt összeszedtem kezd leülepedni és konkrétan hatni az életemre.

itt vagyok ragyogok

2009-01-18T22:46:00.003+01:00

Nem nagyon volt ihletésem mostanában írni, sodortak az események....
Még most sem nagyon tudok írni azokról a dolgokról amik mostanában foglalkoztatnak, amerre menni szeretnék. Talán hamarosan.

De ma elkészült az évfánk aminek ötletét Noémitől vettem még tavaly és azóta dédelgettem magamban. Ma az elhatározás alakot is öltött a konyhánk falán. Mától minden nap egy újabb levelet festenek rá, hogy év végére egy szép lombos fánk legyen.

Oratórium

2008-12-18T11:41:00.002+01:00

A debreceni Csokonai Színház egy nagyszabású zenei-színházi produkcióval kapcsolódik a Biblia évének eseményeihez. Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumának előadása (rendező.: Mispál Attila) méltó lezárása és betetőzése lesz az év debreceni programjainak.

Advent utolsó vasárnapján, 2008. december 21-én 18 órai kezdettel a Csokonai Színház nagyszínpadán szólal meg a mű Debrecen városának széleskörű zenei-művészi összefogásával. A nagy érdeklődésre való tekintettel a különleges, egyszeri előadás azonban minden érdeklődő számára látható és hallható lesz az előadással egy időben, 19 órától a debreceni Nagytemplom homlokzatára vetítve, illetve december 25-én a Duna Televízió tűzi karácsonyi műsorára 19 órai kezdettel.

Advent - Pilinszky

2008-12-16T10:58:00.000+01:00

(...) Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

elhavazva

2008-12-12T23:45:00.003+01:00

Talán ennyire soha nem voltam még szétesve mint ezen az őszön-télen. Képtelen vagyok utolérni magam, halogatom a dolgokat sokszor csak a nagyon fontosakra jut csak idő, emellett 3-4 órákat alszom, és egyedül vagyok nagyon... P. most ugyan Magyarországon, de mégsem itt velünk és nagyon hiányzik a jelenléte a mindennapokból. Jó lenne néha egy szusszanásnyi időt nyerni valahol, de Villő nem hagy pörög ezerrel már feláll, mászik, mindent megtalál és megeszik. Nem lehet egy perce sem felügyelet nélkül hagyni.
Csongi nyűglődik mindenért, nincs kedve oviba/úszni/aludni stb. menni minden reggel kínszenvedés mire kivarázsolom az ágyból és felöltözik.
Iringó viszont rettenetesen jó passzban van mostanában, segítőkész, szívesen foglalkozik a testvéreivel, újra elkezdett rajzolni. Talán az iskolában is kezdi megtalálni a helyét, fel tudta venni a ritmust bár néha-néha előbuggyan belőle, hogy mi is lenne ha ezt látnák a waldorfban....

Nincs konkrét oka annak, hogy ennyire nem tudom felvenni a ritmust, hanem egy kicsit minden közrejátszik benne. Persze idegesít, hogy ma sem csináltam meg amit meg kellett volna, a gyerekeimmel sem vagyok eleget, még mindig nem díszítettük fel a házat és idén még adventi naptáruk sem lett a gyerekeknek. Annyira sajnálom. De nem vagyok többre képes.

Tegnap este véletlenül ráfutottam a Lost in translation című filmre. Hosszú idő óta ez volt az első film amit egyedül végignéztem. Nem volt újdonság már többször láttam, de most is ugyanúgy szórakoztatott. Viszzahozta egy kicsit Japánt a szívembe. És a vágyat, hogy milyen jó is lenne ott tölteni egy kicsit hosszabb időt a gyerekekkel....

Az adventi koszorú

2008-11-23T12:40:00.001+01:00

Molnár V. József : Az adventi koszorú és a körkereszt misztikája című előadása itt látható.

Fonó

2008-11-17T23:58:00.003+01:00

Elhatároztuk egy páran, hogy decemberben esténként összejövünk és együtt készítjük a karácsonyi ajándékokat. Manókat, kötött állatokat, babákat, ki mit szeretne. Annyira örülök neki, egyrészt teljesen önző okból mert a párom egészen karácsonyig távol lesz, így a motivációm is sokkal hamarabb elszállt volna ha egyedül vagyok, másrészt pedig nagyon szívesen vagyok együtt ezekkel az emberekkel és úgy érzem, hogy itt még mindig fellelhető az a szellemiség ami esetleg újra életre tud kelteni valamit.
A tervek: Villőnek szivárványszínű nemezbóbitákból lesz forgó az ágya fölé. Csongor manóvárat kap drótos manókkal, Iringó pedig egy drótos manólányt sok-sok ruhával. És persze lesznek könyvek amikkel már régóta szemezek úgy mint ez vagy ez vagy még ez. Meg még persze sok másik csak bírja az ember anyagiakkal.
De addig még hátra van a könyv leadása és a nagy utazás Villővel. De az itthon maradók logisztikája sem piskóta, akik ugyan a nagyszülőknél fognak leledzeni a hűtlen anyjuk távollétében, de a délutáni úszásszolfézstánctongoraovibusz szaladgálást a nagypapi nem szívesen vállalja. Vagyis igen, de igen erős nagymamai nyomásra. Amit persze én nem szeretnék, így maradnak a barátok akikkel már mostanság egyezkedem, hogy ki, mikor hova viszi a gyerekeimet.

Szent Márton

2008-11-14T22:15:00.005+01:00

Csodálatos, nagyon jó hangulatú Márton napunk volt az oviban. Az esti erdei sétát még varázslatosabbá tette a majdnem telihold. Az óriási tüzet körbeálltuk és pogácsán, sült tökön és sült gesztenyén osztoztunk. Mesés volt. Ilyenkor nagyon nehéz azt hinnem, hogy baj van. Szükség van erre az emberi melegségre, vidámságra, csodára.

Álljon itt Kodály Esti dala, hogy erőt adjon, hitet erősítsen és emlékeket ébresszen.

öt éves

2008-11-11T11:28:00.011+01:00

Az ünnepelt 2008 őszén.

És 2003-ban

2004-ben

Vasárnap ünnepeltünk. Öt éves lett a kisfiam.
A nap fényét emelték a barátok, nagyszülők, Indianyó kötött- és Juci nemezállatkái.

2005-ben

2006-ban

2007-ben

Anya

2008-11-05T22:05:00.000+01:00

Így lát engem a kisfiam.

játék

2008-11-04T11:18:00.002+01:00

Köszönöm Tiliának, Idrahnak és KAnyának, hogy engem pécéztek ki.

A szabályok:
1. Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett!
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi!
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba!
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve!

Na akkor itt van hét dolog:

Imádom az igazi, kézműves feketecsokoládét. mondhatni a rabja vagyok, így nagyon gyakran zugevőként eszem:-)

Ha újrakezdeném a tanulmányaimat csak növényekkel szeretnék foglalkozni. Valószínűleg botanikus lennék, de leginkább illóolajakat, elixíreket, s növénypreparációkat készítenék. (Remélem, hogy ehhez még mindig nincs késő)

Konflikusban vagyok az anyámmal. Mióta? Mióta az eszmet tudom. Szerencsére a tizenév külföldi létben ezt ném éreztem ennyire mint most.

Alapvetően magányos típus vagyok. Élvezem az egyedüllétet, ha rendelkezhetem a saját időmmel. (Persze csak annak tudatában, hogy pár óra múlva újra együtt lehetek a családommal)

Ugyanebből fakadóan szeretem a nagyvárosokat, szeretek ismeretlenül bolyongani az ismeretlen utcákon, ismeretlen kávézóban üldögélni és olvasni.

Nem tudok jól főzni. Vagyis inkább nem szánom rá az azt megillető időt. Addig jutok csak el, hogy tanulmányozom a jobbnál-jobb recepteket, csorgatom a nyálam de eztán mikor az ebédidő közeledik semmi nem jut az eszembe, így a megszokott tíz étel közül válogatok.

Tizenhárom év házasság után még mindig szerelmes vagyok a férjembe és nem tudok jobb programot elképzelni, minthogy beszélgessek vele.

Na jó akkor most jön a neheze. Ki kellene választanom hét embert akikről én szeretnék hallani. a baj ccsak az, hogy sokan megelőztek már. Mindegy. itt az én listám:
Noémi (még akkor is ha most nem blogol), Kat, Szirka, Liv, Szavitri, Ritarozi, és Rongybabablog

Ez+Az

2008-11-04T10:57:00.003+01:00

Nem voltam valami termékeny az utóbbi hetekben. Nyakunkba szakadt az őszi szünet amit a család minden tagja nagyon élvezett. Végre nem volt versenyfutás az órával reggelente. bár Iringó hangulatára nagyban rányomta a bélyegét a szünet utáni különbözeti vizsga árnya, de próbáltuk nem nagyon stresszelni. Itt szeretném megköszönni mindenki véleményét és hozzájárulását a szavazáshoz. Nagyjából mi is hasonlóképpen látjuk a dolgot, mivel a munkánk nem köt ide így lehetséges, hogy a jövő tanévben költözni fogunk. illetve azért van még egy opció, több szülő szeretné Gödöllőre hordani a gyerekét, így ha sikerül valamilyen épkézláb ötlettel előállni az utaztatásukra, akkor még sz is lehetséges. Meglátjuk.

Ami engem illet, úgy érzem teljesen kicsúszik a lábam alól a talaj, egyszerűen a tanév kezedete óta nem érem utól magam. Elveszek a gyerekek és a háztartás körüli logisztikában. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a problémával, egyenlőre keresem a hatékony megoldást. Sajnos a megint kiderült, hogy a szüleimre a mindennapi segítségben nem lehet számítani.
Mára már sikerült megfogalmaznom, hogy mi is a baj a gyerekek és a szüleim viszonyában. Az az érzésem, hogy valószínűleg nincs igényük arra önként, hogy együtt legyenek az unokáikkal.
Mikor elviszem hozzájuk az mindig azért van mert nekem épp dolgom van és ugymond "leteszem" nálunk a gyerekeket. De, ha nem megyünk egy hétig akkor nem hívnak fel, hogy ugyan hozd már el őket, vagy esetleg beugrunk hozzátok. Talán nincs igényuk rá, hogy csak úgy spontán együtt legyenek velük.
Úgy érzem, hogy én erőltetem rájuk a gyerekeimet, és ráadásul mikor megkérem őket a segítségre mindig olyan mintha a fogukat húznám. És még úgy is érzem, hogy magyarázkodnom kell amiatt, hogy kéthetente az ovi járok délután szülőkkel találkozni, vagy ne adj' isten táncházba szeretnék elmenni egy órára.
Elhatároztam tehát, hogy nem kérem meg őket többet. Találok egy segítséget, aki néha tud a gyerekeimre vigyázni, és talán így visszanyerem a lelki békémet. Valószínűleg én is hibás vagyok, mert nagyon nehezen viselem azt, ha a szabadságomban korlátoznak, vagy ha döntéseimet az anyám vizsgálja felül. De nem akarom rosszul érezni magam emiatt.

Aki még nem látta volna..

2008-10-17T11:52:00.000+02:00

Sárkánymese 2.

2008-10-09T21:52:00.003+02:00

"A virágzó kamillák illata töltötte be a kertet. Mindketten boldogan szívták magukba.
Ez emlékeztet engem arra, hogy ha ismeretek birtokában helyesen fejezem ki magam, akkor helyesen döntök és a helyes utat választom -szólt Sárkány.
A szó maga a tett. Ez a teremtés - válaszolta Boholca királynő."

Feuer Mária-Sárkánymese